Tanúkat keresnek a hat évvel ezelőtti szikszói kettős gyilkosság ügyében

Szikszó - Hónapokig nyugtalansággal töltötte el a helyieket a kettős gyilkosság, most új fejleményekre várnak.

A helyiek örülnek, hogy újra nyomoznak a hat évvel ezelőtti szikszói kettős gyilkosság ügyében, s még mindig tartanak a szabadlábon lévő elkövető(k)től, aki(k) megkötöztek és agyonvertek egy idős házaspárt. A rendőrség pénteken adott ki felhívást az ügyben, mely szerint tanúk jelentkezését várják a 2011. április 17-én 18 óra és 2011. április 20-án 19 óra 30 perc között történt gyilkosság ügyében. A nyomozás során információk merültek fel arról, hogy az idős pár életvitele és tevékenysége alapul szolgálhatott a bűncselekmény elkövetéséhez.

Az Életvédelmi Osztály nyomozói várják azok jelentkezését, akiknek konkrét tudomásuk van az idős házaspár tevékenységéről, a velük üzleti kapcsolatba került személyekről információval rendelkeznek, illetve akik sérelmére magukat rendőrnek kiadó személyek bűncselekményt követtek el. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság bruttó egymillió forint nyomravezetői díjat ajánlott fel, annak, aki az elkövető személyével kapcsolatban pontos adatokkal rendelkezik. A tanúk névtelenül is bejelentést tehetnek a Telefontanú számán, vagy a központi segélyhívókon.

Hat évvel ezelőtt megkötözték, majd agyonverték a 83 esztendős János bácsit és 79 éves feleségét, Gizi nénit. Rényi Dániel egyike volt azoknak, aki ráleltek az elhunyt házaspárra.

- Anyám a temetőből jött hazafelé, én pedig elé mentem biciklivel, amikor a szembeszomszéd megállított, mert úgy sejtette, baj lehet, hiszen napok óta nem látták a párt. Bementünk, az ajtót próbáltuk kinyitni, de zárva volt. Hátramentünk, a bácsit a fészerben találtuk meg, össze volt kötözve, minden csupa vér volt. Egy másik építmény ajtaja kicsit nyitva volt, láttuk, hogy a néni is vérben feküdt, ő a kezét ki tudta szabadítani a kötésből. Kiszaladtunk és hívtuk a rendőrséget – mesélte el a TV2-nek Rényi Dániel, megemlítve azt is, hogy a házaspárt ismerte, aranyosak voltak, hétvégenként a templomban találkoztak, s sokszor együtt jöttek hazafelé. A nagymamájával is jóban voltak.

Mint mondta, az a hír járta, hogy a gyilkosság előtti héten nagyobb összeget vettek föl a bankban, mert be akartak menni öregotthonba. Lehet, hogy ezt valaki megtudta. Voltak szóbeszédek is a lehetséges elkövető kilétéről. A gyilkosság után mindenki hónapokig zárkózott a környéken, kamerát is vettek.

Egy másik férfi azt mondta, akkor nem vettek észre semmit a gyilkosságból, csak hetekkel később beszélték a szomszéddal, hogy akkoriban mindkettejük kutyája rosszul volt. Már értesültek arról, hogy újra elkezdték a nyomozást, bár ez emberek nem beszélgettek az esetről mostanában. A mindennapokat mostanában nem határozta meg az elkövetőktől való félelem, de biztos tart mindenki tőlük, hiszen szabadlábon vannak. Nem tudja, milyen tevékenységre gondolhatott a rendőrség, hiszen a házaspár nyugdíjas volt, nem vállalkoztak, csak a kertet, János bácsi pedig a szőlőjét művelte.

Egy nő szerint János bácsiék ismerhették a tetteseket, mert a kapujuk nyitva volt, tehát beengedték őket, ezt idegennel nem tették volna. Nem érti, miért nincs meg a tettes, vagy a tettesek, amikor a gyilkosság után nem mentek vissza eltüntetni a nyomokat. Az áldozatokat úgy ismerték, hogy gyerekük nem lévén a keresztgyereküket segítették. Hogy álrendőrök tehették-e, nem tudja, szerinte sokan hirtelen nem tudnák megkülönböztetni az álrendőrt az igazitól. Szerinte ki fog derülni, kik lehettek az elkövetők, ez a cselekmény nem fog elévülni, valaki lelkiismerete meg kell, hogy szólaljon.

Egy másik szikszói férfi szomorúnak tartja, hogy a tettesek még szabadon vannak. Nem értik, hogy a hosszú helyszínelés, miegyéb után, miért nem lettek meg a gyilkosok. A környéken még mindig félnek, arrafelé sok idős ember lakik. Mint mondta, nincs tudomása arról, hogy a házaspár valamilyen gazdasági tevékenységet folytatott volna. Arról beszéltek, hogy készültek idősotthonba menni, állítólag emiatt nagyobb összeget vettek fel, vagy földet adtak el. Azt egyébként senki sem tudja, mi tűnt el a házból.

- Tóth Balázs -