Érdemes felkeresni Casanova egyik kedvenc helyét az Adrián!

Az Origó Vrsar városáról ír, mely egyike a legszebb fekvésű isztriai településeknek. Az Adria partján fekvő horvát kisváros egykor halászfalu volt, ma már közkedvelt üdülőhely. Csodás panorámájával, kikötőivel, mediterrán környezetével számtalan turistát csalogat. Ám Vrsar egy korábbi hírhedt lakójáról, Casanováról lett ismert igazán.

A 2700 lakosú, egykori álmos település az elmúlt ötven év során ismert és fejlett turistaközponttá nőtte ki magát, amely egyszersmind bővelkedik a természeti szépségekben is: kellemes fürdőhelyekben, pazar tengerpartban, zöldellő öblökben és romantikus szigetekben.

Amellett, hogy ennyi mindent kínál a turisták számára, a legnagyobb előnye mégis talán az, hogy – egyre növekvő népszerűsége ellenére – más horvátországi nyaralóhelyekhez képest még mindig kevésbé zsúfolt.

Naturista paradicsom és műemlékek tárháza

Ha az Isztriai-félsziget valamelyik üdülőhelyén nyaralunk, akkor – akár autóval, akár busszal, akár hajóval – rövid idő alatt eljuthatunk Vrsarba, amely a félsziget nyugati részén, Porec központjától 10 kilométerre, délre fekszik.

Számos romantikus szigete közül Koversada, az európai naturisták kedvelt nyaralóhelye a legismertebb.

Isztria legszebbjei között tartják számon az ottani strandot, amely egy öt kilométer hosszan elnyúló partszakasz.

A városka emellett számos építészeti remeket és műemléket rejt, s nem utolsósorban a magaslatra épült óvárosi negyedben káprázatos panoráma ragadja magával az idelátogatót.

A kikötőben szabályszerűen rendezett sorokban állnak a vitorlások, halászhajók és jachtok tucatjai.

Sikátorokkal szabdalt óváros

Maga a város alapvetően két részre osztható: a nyaralók által uralt parti sétányra és környékére, valamint a dombos területen fekvő óvárosra.

Ebben a felsővárosnak is nevezett negyedben szép, régi és többségében felújított házacskák sorakoznak. A sikátorokkal szabdalt óvároson keresztül, a teraszokra épült több évszázados házikók mellett, középkori várfal- és bástyamaradványok között vezet az út a hegynek felfelé.

Lélegzetelállító kilátás nyílt a magaslat tetejéről a környékbeli zöld szigetek és azúrkék öblök sokaságára.

Az óvárosnak időutazásba illő, magával ragadó, ódon hangulata van. Az itt lakók békéjére a hegy tetejére épült, hatalmas Szent Márton-templom vigyáz, amely az óváros szívében található.

A Vrsar első számú látnivalójának számító plébániatemplommal kapcsolatban kétségtelen történelmi patinája mellett azt is érdemes megemlíteni, hogy kivitelezése jó hosszú ideig tartott: több mint százharminc évet vett igénybe. Az épület alapkövét még 1804-ben tették le, majd az építkezés 1805 és 1813 között folytatódott, de ezután félbeszakadt. A templom építését végül 1927 és 1935 között fejezték be. A város fölé magasodó 40 méter magas harangtornya pedig még később, 1989 és 1991 között épült.

A felsőváros jóval régebbi építménye a városkapu mellett álló Szent Foska tiszteletére szentelt templom, amelyet a 17. század első felében építettek. Az egyhajós épület reneszánsz és barokk stíluselemeket is felvonultat.

E látnivalók után érdemes felkeresni a domb tetején álló, fenyőerdővel és olajfaligetekkel szegélyezett vrsari kastélyt is, amelynek közelében mindenképpen megnézendő a nemzetközileg elismert kortárs szobrászművész, Dusan Dzamonja szoborparkja. Ehhez a létesítményhez társítható a kisváros egyik legjelentősebb kulturális eseménye, a minden nyáron megrendezett nemzetközi szobrásziskola.

Fordulatokban gazdag történelem

De történelmi emlékek vannak még itt bőven, hiszen

az Adria északnyugati részén elterülő horvát kisváros már ősidők óta lakott terület volt.

A város 1267-től a velencei dózse irányítása alá került, aminek köszönhetően jelentősen fellendült a kereskedelem. 1797-ben Napóleon itáliai hadjárata során Vrsar elnyerte függetlenségét Velencétől, később az Osztrák-Magyar Monarchia, majd az első világháború után Olaszország fennhatósága alá került. A második világháborút követően Jugoszlávia része lett, 1991-től pedig, amikor Horvátország kikiáltotta a függetlenségét, Vrsar városa is az új állam részét képezi.

A világirodalom legnagyobb csábítója

Az óvárosban tett séta során lassan elérkezünk a városka hírhedt alakjához, pontosabban először az emlékét őrző Casanova utcához, ahol magával ragadó, romantikus építészeti stílusban született évszázados házikók között vezet az út.

A 18. században, ahogy arról emlékirataiban is megemlékezik, két alkalommal (1743 és 1744) is Vrsarban időzött korának közismert itáliai kalandora és írója, Giacomo Casanova.

A városka már akkoriban is finom étkeiről, refoška nevű boráról és az itteni szép hölgyekről volt nevezetes.

Az utca mellett egy kilátót is elneveztek a velencei nőcsábászról, ahol állítólag szívesen múlatta az idejét esténként különböző hölgyek társaságában. Valóban fantasztikus panoráma nyílik innen az Adriára, partnerei lehet, hogy már ettől a karjaiba szédültek.

Napjainkban a Casanovafest fesztivál idézi vissza a híres szívtipró és Vrsar történelmi kötődését, amelyet minden évben, többnyire júniusban rendeznek meg.

A rendezvény keretében a legkülönfélébb művészeti performanszokon – irodalmi esteken, kiállításokon és előadásokon, erotikus filmek vetítésén, zenés programokon – keresztül boncolgatják a szerelem örök kérdéseit, amelyeket maga Casanova is intenzíven „tanulmányozott”, majd élvezetes módon örökített meg emlékirataiban.