Kézzel készül a toll a csíksomlyói birtokon

Both Attila írószerkészítő az M1 aktuális csatorna kulturális műsorában, a Kárpát Expresszben arról beszélt, a penna régi jelentése írószer, az új pedig megélhetés, itthon maradás.

„Itthon – számomra az Székelyföldet jelenti” – fogalmaz Both Attila. – „Ott, ahol születtem, ahol lakom, ahol a házamat építettem kilenc éven keresztül, ahol a szülők élnek, barátok, rokonok, és ahol jól érzem magamat.”

A középkorú férfi a jövőjét a szülőföldjén álmodja. A röghöz való ragaszkodás mellett a famegmunkálás is a vérében van.

„Az én anyai nagyapám is kádár volt, ő is fával dolgozott. Vakációban járogattunk hozzájuk, és már akkor megfogott ez a famegmunkálás iránti szeretet” – mondta az ezermester, akiből az iskolák elvégzése után asztalos lett. Magániparosként és több alkalmazottas vállalkozóként dolgozott közel három évtizedet. Aztán fordulat állt be a kétgyerekes Both család életébe. Attila felhagyott a bútorgyártással, ám mielőtt a gépeket eladta volna, már tanulmányozta az új lehetőségeket.

„Eltelt két év, amikor majdnem minden hétvégét ott töltött a számítógép mögött. Nem kérdezősködtem, hogy mit néz ott. Az az ő dolga volt, gondoltam, majd csak egyszer megtudom, ha rám is tartozik. S akkor két év után egyszer azt mondja, hogy ő írószert szeretne készíteni. Ledöbbentem. Azt kérdeztem, vajon el fogjuk tudni adni?” – meséli már Both Irén.

A kétkedést hamar felváltotta a tenni akarás, férjének nem csak házastársa, hanem másodállásban üzlettársa is lett. Együtt bólintottak rá a Penna márkanévre, mely a románság számára is kimondható szó, a magyar embernek mégis ad egy többletet. Az első töltőtollat ő kapta ajándékba, de azt mondja, férje minden alkotása kedvencévé válik.

„Mindegyiknek megvan a szépsége. Amikor Attila, mint egy tojást, felhozza nekem a műhelyből a tollat. Még olyan is volt, hogy elsírtam magam” – tette hozzá.

A saját kezűleg épített ház alagsorában van a csodaműhely, ahol a kéttucatnyi egzotikus fából, a sok pénzt érő fémfajtákból töltőtollak, golyóstollak születnek. Használatban van itt ródium, arany, króm, fekete titán, készleten az aranybevonatú acélhegyek iridiumcsúccsal, mindezek olyan fákkal párosítva, amelyek a fél világot behozzák a csíksomlyói műhelybe.

Sokfelől érkeznek a megrendelők is, Csíkszeredától Budapestig szinte mindenhonnan.

Nyereséget még nem hozott a tollkészítés Bothéknak, de táplálja bennük az itthoni megélhetés reményét.

„Voltam többször is külföldön dolgozni, és nem arról van szó, hogy nem jó odakint, de örökké visszavágyik az ember. Én legalábbis, a szülőföldre”

– mondja.

Hamarosan a furcsa alapanyagú napszemüvegek készítését is elkezdik, miközben tovább szélesítik a tollak palettáját. Eladják, és használják az írószereket, például ezekkel írják meg fiaiknak, hogy az életben legyenek önmaguk, csináljanak azt, amit szeretnének, és ott, ahol jól érzik magukat. Leírva nincs, a sorok között mégis ott a remény: ha gyerekeik ki is próbálják a külhoni életet, egyszer hazatérnek, hogy továbbírhassák a Penna történetét.