Tíz év után is állva maradtak

Egy évtizede a Fészek program

keretében a holland kormánytól kapott

pénzt a Kézenfogva Alapítvány,

amely tovább osztott belőle más

alapítványoknak, így jött

létre szerte az országban 31,

civilszervezetek által fenntartott lakóotthon

a magukat ellátni képtelen

fogyatékosoknak. Debrecenben a Fény

Felé Alapítvány mellett még

két civil szerveződés

létesített ilyen otthont, de mára

már egyik sem üzemel. Ezért is

elismerésre méltó a józsai

intézmény töretlen 10 éve,

melyről szombaton kis ünnepség

keretében emlékeztek meg az

alapítvány kuratóriumának a

tagja, a segítők a lakók és

hozzátartozóik.

Tíz esztendeje, a

Böszörményi úton, az

akkori Egészségügyi

Gyermekotthonból hét lakót

kikérve egy szemközti lakásba

költöztette őket Sullerné

Polgár Márta a Fény

Felé Alapítvány elnöke.

Így kezdődött a lakóotthon

története, amelyről nyugodtan

állíthatjuk, sikeres, hiszen a jubileumi

születésnapon immár 10 mostani

és 2 jövőre beköltöző

fogyatékos fiatal fújhatta el a

gyertyákat a józsai házban.

Időközben, 2001-ben ugyanis a

Függetlenség utcára, egy

családi házba költözött a

7 ember, mert a lakásra nem járt a

lakóotthon státusz. Azonban ez csak

egyike a nehézségeknek, melyeket hosszan

sorolt az elnöknő, ami után

már nem is meglepő a két

másik otthon megszűnése.

Nehéz feladatot vállal

Magyarországon az, aki fogyatékosoknak

akar olyan otthont teremteni, amilyennel maga is

elégedett lenne. Hiába ad az állam

a lakók után normatívát, az

őket 24 órában ellátó

személyzet bérét nagyon

nehéz kigazdálkodni, még akkor is,

ha a Fény Felé

Lakóotthonban élőknek

sikerült munkát szerezni, az

alapítvány egy vállalkozást

üzemeltet. Különböző textil

használati és

ajándéktárgyakat, valamint

bankkártya minitrezort készítenek

a Kishegyesi úti Kincsesláda

foglalkoztatóban.

Sullerné hangsúlyozza, a

debreceni gyermekotthonból 18 éves koruk

után hozzájuk kerülő

értelmi-, mozgássérült,

valamint halmozottan sérült fiatalemberek

az egész életüket az otthonban

fogják leélni, így nekik az a

feladatuk, hogy ennek megfelelő

körülményeket teremtsenek

számukra. Az ideális a koedukált

elhelyezés lenne, de egyelőre csak

férfiak élnek a házban, egy

újabb otthon kialakításával

talán az is megvalósulhat, hiszen a

teljes élethez a fogyatékos embereknek is

párkapcsolatokra lenne

szükségük. Az elnöknő akkor

lenne elégedett, ha újabb egy

évtized múlva arról

számolhatna be, hogy valamennyi

fejlesztést igénylő

fogyatékos ember az övékéhez

hasonló lakóotthonokban él a

városban.