Olvasói levél: Estig vártak a betegszállítóra

Debrecen - Zaklatott, bonyolult és számomra időnként logikátlan világunkat próbálom türelmesen,és toleránsan viselni,de ami velünk történt "kiverte a biztosítékot".Megjegyzem tisztelem, becsülöm és kellő alázattal viseltetek a rajtunk segítőkön. A történet a következő. 94 éves édesanyám elesett eltört a térde. A bal lábát combtőig begipszelték így ágyhoz, hordágyhoz kötött idős cukorbeteg. 2013 01 17-ére hívtak vissza kontroll vizsgálatra a Kenézy Gy. kórház traumatológiai utókezelő osztályára.

Ahogy azt kell, a háziorvosától megkértem a betegszállítást. A kért napon időben,reggel fél nyolckor megérkeztek a Vekerd team betegszállítók munkatársai és elvittek bennünket a baleseti sebészetre, majd otthagytak. Kérdeztem tőlük, hogy jutunk a haza? A válasz: Ők jönnek értünk, itt várjam Őket.

Fél tizenegyre végeztünk, és ahogy kérték, a megadott helyen vártunk. A rendelőben a biztonság kedvéért jeleztem, csak mentővel tudunk hazamenni mégpedig fekvő szállítással. Tudomásul vették. Fél kettőkor kértem az asszisztensnőt sürgesse meg a mentőt, mert anya cukorbeteg, pelenkás, és már nagyon elgyötrődött. Fél négykor ismét megkérdeztem hol lehetnek? A válasz hat órán belül jönnek. Beszéltem mindenkivel akivel lehetett, minden betegszállítót megkértem. Persze nem így működik a dolog,várjak.

Sorban elvittek mellőlünk mindenkit, hazamentek a dolgozók bezárt az előtérben lévő gyógyszertár, lekapcsolták a világítás nagy részét és mi a huzatos váróteremben vártunk. Nagyon féltettem idős édesanyámat, kabátommal takargattam etettem, itattam, csak a pelenkáját nem tudtam kicserélni. A mozgáskorlátozott WC-be és sajnos a másikba sem fér be a hordágyon fekvő beteg.

Végül megszánt egy beteghordó és elvitt egy helyiségbe ahol ki tudtam cserélni a pelenkáját. Csakhogy ezalatt az idő alatt jöttek a betegszállítók, és annak ellenére, hogy megkértem az ott várakozó betegeket, ha véletlenül akkor jönnének,várjanak meg, nem tették, elmentek.

Kétségbeesett próbálkozásaim mind kudarcot vallottak.Végül az információs pultnál kaptam egy telefonszámot, így tudtam beszélni a diszpécserrel. Kértem segítsen, mert anya már nagyon nehezen viseli a hideg kemény hordágyon a várakozást, rosszul van. A válasz: "Akkor a legjobb helyen van."

Szomorú elkeseredett és tehetetlen voltam. Nem tudtam segíteni az ágyhoz kötött kiszolgáltatott combtőig begipszelt anyámon. Persze én mindent értek kevesen vannak sok a beteg mindenki egész nap úton van, de szabad ilyen választ adni ebben a helyzetben? Én megértem az Ő gondjukat hiszen reggel ők jöttek értünk, este ők hoztak haza és ez nem 8 órás munka!

Őszintén kíváncsi vagyok arra, hogyan történik napjainkban a betegszállítás, ki koordinálja hogy történik ez az egész. Milyen joga van a betegnek kitől kaphat segítséget adott esetben? Azok a betegek akiket elvittek mellőlünk, ülő helyzetben is szállíthatók voltak.Valami jelzés, vagy rangsorolás... Esetleg a fekvő betegeket ne 6 hanem 3 órán belül szállítsák.

Amikor végül értünk jöttek azt mondták kerestek kiabálták a nevünket. Nem voltunk ott! Ott álltunk és vártunk ahová állítottak. Üzenetet hagytunk! Vajon mit gondoltak hol lehetek a fekvőbeteg anyámmal, akit tényleg nem lehet másképpen szállítani? Ma már mindenkinél van telefon. Nem lehetne a betegszállítás felvételekor a név mellett egy elérhetőségi telefonszámot is kérni? És ha nem találják a beteget esetleg rátelefonálnának? Előfordulhat mással is, hogy időközben másik rendelőbe küldik, vagy a mosdóba megy.

Félelmetes érzés egy ilyen helyzetben ha elkerülik egymást. Még azon is elgondolkodtam, hogy nem lehetne esetleg ebben a nagy kórházban kinevezni egy állandó meghatározott helyet, "Mentő várót" ahová az összes betegszállításra váró beteget "összegyűjtik" s egy helyen várakoztatnák? Szerintem ez megkönnyítené a betegszállítók dolgát is. Időt, energiát takarítanának meg egy helyen kellene keresniük a betegeket. Talán kevesebb lenne az a helyzet,hogy elkerülik egymást. Ezt a helyiséget "komfortosabbá" lehetne tenni, egy pár pihenő ággyal, mosdóval, pelenkázóval, esetleg egy TV-vel, talán könnyebb lenne a várakozás. Ez luxus,vagy utópia? Szerintem kivitelezhető lenne

Visszatérve a mi esetünkre: nem tudom ki hibázott hol történt a baj. Az biztos nagyon megviselt fizikálisan és mentálisan is. Végül reggel fél nyolctól, este 8 órakor kerültünk haza. Félek a következő kontroll vizsgálattól, a tortúrától. Az elmúlt évben is sokszor voltunk vizsgálatokon. Gördülékenyen emberi módon történt. Igaz akkor más betegszállító cég szállított. A Pannon... Pontosak figyelmesek, empatikusak voltak. Nem felejtettek el visszajönni értünk. Akit reggel bevittek, dél körül érte jöttek. Volt olyan helyzet is, hogy anyát átvitték a Rehab rendelőjébe és oda is értünk jöttek. Megtaláltak, nagyon hálás voltam, nagyon jól esett. Ha az egyik cég ezt meg tudja tenni a másik miért nem? Mi alapján döntik el melyik betegszállítóhoz kerülünk, és ha annak nincs kapacitása nem lehet rajta változtatni? A várakozás ideje alatt volt módom megfigyelni milyen "mozgás" van betegszállítás terén, csak én nem értettem a logikáját.

Több betegszállító cég autója is bent állt a parkolóban, csak egyik sem értünk jött és sajnálkozva mondták nem segíthetnek. Számomra érthetetlen logikátlan az egész. Ha van kiadva az útvonalterv, hogy fordulhatott ez elő? Mindenesetre bízom benne,hogy egyszeri,félreértések sorozata okozta ezt a helyzetet,és nem ismétlődik meg.

--------------------------

A Vekerteam válasza a levélre

A beteget 2013. január 17-én reggel szállítottuk be a Kenézy Kórház Traumatológiai szakambulanciájára. Reggel 7:50 perckor vettük fel a beteget az otthonában és kapcsolt szállítás keretében szállítottuk be a kórházba és 8:50 perckor adtuk át a beteget az orvosnak. A betegszállító autó ment további betegeket beszállítani. A betegnek a Kórházból 13:16-kor rendeltek 6 órán belüli hazaszállítást (ezt az Országos Mentőszolgálat levélben leigazolta részünkre). Délután érkeztünk el oda, hogy a beteget hazaszállítsuk. A fiúk keresték a beteget az ambulancián, megkérdezték a nővérkéket, de senki sem tudta, hogy hova tűnt a beteg. A személyzet jelezte a diszpécsernek, hogy nem találja a beteget, így a diszpécser másik fekvő beteget osztott az autóra. Később a beteg hozzátartozója jelezte, hogy ők ott vannak és minket várnak, csak bevitte a beteget egy helyre ellátni. Amikor értesültünk arról, hogy a beteg hol vár, újra küldtünk érte autót. Az autó 18:10-kor vette fel a beteget és hozzátartozóját és 18:38-kor tette le az otthonában.

A beteg kísérője sérelmezte, hogy amikor elmondta, hogy a beteg mennyire rosszul érzi magát, azt a választ kapta, hogy „akkor a legjobb helyen van”. Az aznapi diszpécser elmondta, hogy a beszélgetés úgy zajlott le, hogy a hozzátartozó hosszasan ecsetelte, hogy a betegnek milyen fájdalmai vannak és milyen rosszul érzi magát, erre mondta a diszpécser, hogy akkor meg kellene nézetni valakivel, mert ha betegszállító úgy ítéli meg, hogy a beteg nincs szállítható állapotban, akkor nem veheti fel. Azért mondta, hogy pont jó helyen vannak, mert a Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályánál várakoztak, ahol nagyon segítőkészek és szívesen segítenek a betegnek esetleg egy fájdalomcsillapítóval.

A betegszállítást a 19/1998-as kormányrendelet szabályozza. Az ambuláns betegeket a leadástól számított 6 órán belül kell hazaszállítanunk. Próbáljuk mindig a törvények betartásával minél rövidebb úton és a lehető legkevesebb várakozással megoldani a feladatokat, de a napi beteglétszám nagyban meghatározza a munkánkat.

Felvetődött az a kérdés is, hogy a Kórházba miért nem működik betegváró. Régebben működött, de már megszűnt. Mi is örülnénk, ha lenne, mert a mi munkánkat is nagyban megkönnyítené és elkerülhetőek lennének a hasonló anomáliák.

HBN