Ismerje meg Kolozsvárt a városról szóló könyv segítségével!

Szabó T. Anna és Szőcs Géza a Kolozsváros című kötetről beszélgetett az Első Ünnepi Könyvvásáron – írja a Kultúra.hu.

Szőcs Géza szerint Kolozsvár kiabál az antológia műfaja utánt: a város igazán komplex belső dinamikával rendelkezik. Benne az értékek oly módon rétegződnek, hogy „egyetlen elemző elme nem képes megragadni” annak esszenciáját. Emiatt nagyon fontos ez a kiadvány.

A Kolozsvár tereit, utcáit, ikonikus épületeit és nem utolsósorban a város természeti környezetét megelevenítő versek és prózák többszörös közelítésből adják meg a város mélységeit.

„Engem rendkívül felkavart ez a kötet” – vallja be Szabó T. Anna. Úgy érzi, tartozik magának azzal, hogy Kolozsvárról többet beszéljen. A város számára a veszteséget jelenti: gyerekként tizenöt évet élt Kolozsváron, mielőtt Szombathelyre költöztek. Három verse és két prózarészlete szerepel ebben a mostani kötetben.

A Szent Mihály temploma előtt, hétévesen című költeményben két kőangyalhoz fohászkodik: „Őrizz Szent Mihály, óvj, szép lovas Szent György, / segíts legyőzni gyengeségemet, / tarts, hogy megtartsak, s hogy meggyőzzek: meggyőzz – / engedd, hogy aki voltam: az legyek.”

A költő úgy látja, hogy kislány maradt Kolozsvárnak, egy gyámoltalan és ámuló lélek. Ez a kislány köszön vissza másik két versében is. A doktor bácsi Lőwy Károlynak címezve a kislány lázálmát festi le, míg a Lőwy Maya néni az angol tanár otthonába invitál, „hol megnyílt nekem a világ, / angoltanulás ürügyén”. „Elfelejtettük közösen / a szűk nyolcvanas éveket, / én máig angolul tudom: / a szabadság: szeretet.”

Szabó T. Anna számára Kolozsvár anyatér. Felnőtt, eltemette ezt az időszakot magában, azonban ez az antológia most a felszínre hozta az emlékeket, és rájött, hogy el kell számolnia azzal a kislánnyal, aki volt ő Kolozsváron.

Szőcs Géza beválogatott művei ezzel szemben inkább egyfajta forradalmi hangulatot, rendszerváltozás-élményt közvetítenek. A kötetben szerepel például a Kolozsvári horror című verse, ami egy egész generáció közös tapasztalatát írja le. „Egy novemberi éjszakán, házkutatástól tartva, a / folyóba dobtam egy magnószalagot. A te hangod / volt rajta; hiszen tudod, melyik szalag lehetett / ez. / Azontúl még jó ideig, valahányszor átmentem azon / a Szamoshídon, mindig téged hallottalak a vízből.”

Ebben az antológiában egyébként nemcsak Kolozsváron született szerzők szerepelnek, hanem olyanok is, akiknek van valamilyen kötődésük a városhoz.

Így válogatták be többek között Szálinger Balázs Hétutca versét vagy Térey János Káli holtak című regényének egy hosszabb részletét. Ez a két szöveg Kolozsvárról szól, és a két szerző számára is sokat jelentett ez a város.

Az antológia egy ma élő generáció képét festi le Kolozsvárról.

Csak élő szerzők írásai szerepelnek a kötetben (Térey is köztünk volt még a kiadvány összeállításakor). Ez némiképp leszűkíti a képet, hiszen a szerzők alaptapasztalata nagyjából azonos.

„Kolozsvár minden szerzőnek rendszerváltozás-élmény”

– hangsúlyozta újfent Sárközi Bence.

A város azonban a rendszerváltozás óta is sokat változott, Szabó T. Anna szerint annyit, hogy bizonyos részeire már ő sem ismer rá.

A földrajzi tájékozódást segítik Kolozsvár különböző korokból származó térképrészletei.

Ezek a kortárs történetekből összeálló érzelmi topográfiát egészítik ki a fizikai valósággal. A térképeken követhető az, ami a szövegekben benne rejlik. Az Óvár sűrű emlékezethálójú terület, de a Fellegvár magaslata és a Szamos is nagy valószínűséggel keveredik kortárs történeteink mozaikcsempéi köré. Látszik: a 20. század végének és az új évezrednek Kolozsvárja egyre inkább kiterjed a perifériákra is, új jelentéseket olvasztva magába. A város gondolkodni kezd magáról, külön-külön fedezve fel újabb és újabb részeit.

Az antológia nagy előnye pedig, hogy nem is kell ahhoz kolozsvári születésűnek lennünk, hogy olvasóként közel kerüljünk a városhoz, hogy otthon érezzük magunkat Kolozsváron.