Punkünnep október utolsó napján

Szépen lassan csorgott be a közönség fél kilenc táján, hogy mulasson egy nagyot a hosszú hétvége nyitányaként, kígyózott a sor a Széchenyi utcán, hogy a lelkes embertömeg bebocsátást nyerjen a Helynekembe.

Bár az Auróra koncertjéről sokan el is késtek a viszonylag korai kezdés okán, de a hangulatból ez mit sem vont le, a szépen gyarapodó tömeg egyre intenzívebben táncolt, és töltötte meg a táncteret, mikor macik kezdtek repkedni a színpad felé. Vélhetően valaki nem találta meg a jótékonysági plüssmedve gyűjtés leadópontját, és emígyen igyekezett hozzájárulni a beteg gyerekek boldoggá tételéhez. Olyan klasszikusnak mondható nóták is felcsendültek, mint a Kifacsart citrom, a Viszlát Iván, vagy a Nincs térerő, amiket a közönség egy emberként énekelt, sőt, még egy kedves szülinapi köszöntést is prezentált a zenekar.

A kicsit több mint egy órás műsor után az Alvin és a Mókusok vette át a terepet, hogy az igen vegyes életkorú résztvevőknek játssza el a kedvenc dalait. Mondhatni, nem csak a húszéveseké a világ, de még csak nem a tizenenéveseké, jócskán ropták a harminc fölötti korosztályból is. A nosztalgiavonat kérlelhetetlenül beindult. Részemről újra tizenhat éves voltam, tinédzserkorom életérzését adta vissza az este, legfőképp azért is, mert az abban az időszakban megismert haverokkal futottam össze újra sok-sok év után. A hangulatot úgysem lehet leírni szavakkal, beszéljenek hát a képek.