Majka az elmúlásról is beszélt

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozatának vendége volt. A Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat. Majka is kitárta szívét. Olyan súlyos és őszinte mondatokat mond ki a beszélgetésbe, mint: „Nem tudsz hova hazamenni, ha meghalt mind a két szülőd. Megszűnik az otthon.” Beszél az élet rendjéről: a szülők elvesztéséről. A végső elszakadásról, ami Majka esetében egyrészt nagyon lassú folyamat volt, másrészt a pillanat műve. Hogy miként ismeri fel magát egy családi mintázatban.

Beszél az ózdi hős a halállal való első találkozásáról. Arról, hogy bár eddig több millióan látták a Belehalok című dalát, de ő egyáltalán nem akarna meghalni. Beszélget a műsorvezetővel a halandóság tudatának motiváló erejéről, a ráérősség helyett a pörgésről, arról, hogy történjen valami, mert így érzi, hogy él.

Mesél arról, hogy mit csinálna az utolsó napján, van-e életvégi terve, kire bízta a legbizalmasabb dolgait, és hogy a kezdeti rettegése hogyan fordult át belenyugvássá, megbékéléssé, amikor a Covid-osztályon rosszabbodott az állapota. Hogy miért tartja valódi választásnak az élet végén a hospice-t. Érinti a túlhajszoltságot, kontrollvesztést, pánikbetegséget, halálfélelemet is.

„Mindig reméli az ember, hogy majd holnap, majd holnap, majd holnap még beszélünk. Nincs arról szó, hogy holnap nem beszélünk. Hiába tudtam, hogy ennyire beteg, és ez az utolsó stádium, akkor sem volt bennem, hogy ki tudja, meddig él.” Majka ma már jól tudja, nem szabad a holnapra hagyni semmit, mert nem biztos, hogy megéljük, hogy lesz holnap.