Megcsinálható, mert nincs

A nagy tekintélynek örvendő Végvári Lajost szólaltatja meg az Interjúlánc-sorozatban az Észak-Magyarország. Ez a széria arra épült, hogy a beszélgetés résztvevője ajánlja a következő interjúalanyt. A művészettörténész-professzorral készült beszélgetést 1989. november 18-án adja közre a lap.

Nem volt. Lett

Már az első kérdések sorában ott szerepel a hely maga is: nem érzi-e úgy a sokáig a fővárosban élt, ott fontos tisztségeket viselt Végvári Lajos, hogy vidéken eltemetkezett?

A válaszban helyet kap a fővárosi lét értelme is, de a gondolat így folytatódik: „ha az ember nem elégszik meg a felszínes, apró sikerekkel, hanem valóban dolgozni akar, s úgy érzi, van is hozzá elegendő kitartása, akkor nyugodtabban és eredményesebben élhet vidéken. Én például a legtöbb könyvemet itt, vidéken írtam. Azt is mondhatnám, hogy az ilyesfajta decentralizáció kedvez az értékek születésének. Meg aztán vidéken sok mindent meg lehet csinálni, mert nincs, illetve addig nem volt. Miskolcon meg kellett csinálni a képtárat, mert nem volt. Létre kellett hozni a biennálét, mert az sem volt”.

Az interjú idején írja Végvári Lajos a monográfiáját Szalai Lajosról, a külföldön világhírre jutott, mégis hazatért magyar képzőművészről. Nyomdában van egy-egy monográfiája Csók Istvánról és Holló Lászlóról, és ekkor születik a Miskolci Képtárról szóló kötete is.