Elmaradt a roham az üzletekben

Az évtized utolsó aranyvasárnapja tökéletesen ábrázolja az egyre gyorsabban váltakozó társadalmi szokások közti átmenetet. Egy dicken­si példával élve: az elmúlt karácsonyok szelleme már elköszönt, és érezni a újabb kísértés előszelét. Míg jó húsz évvel ezelőtt mindenki nagy csomagokkal, szatyrokkal felpakolva járta a sétálóutca boltjait e napon, most csupán néhányan lézengtek a Széchenyin. Azt hinnénk, a tömött sorok a bevásárlóközpontokban gyűrűztek, de ott sem találtunk annyi vásárlót, mint amit az ünnepi időszak diktálna. Nem a költési kedv hagyott alább, hiszen a tavalyi 41 ezer forint helyett idén átlagosan 48 400 forintot költöttünk az ajándékokra, ami több mint 20 ezer forinttal haladja meg a négy évvel ezelőtti keretet – áll az ezzel foglalkozó kutatásában. Minden bizonnyal az emberek több bizalmat szavaznak a web­áruházaknak.

A sétálóutca gravitációs mezeje valószínűleg megváltozott az utóbbi húsz évben: egyáltalán nem volt érzékelhető a tömeg. Legalábbis az idei aranyvasárnapra mindenképp igaz ez az állítás.

Nem olyan, mint régen

Anekdotákból és emlékekből még kirajzolódik a villamossínek mellett hömpölygő vásárlók hada, akik ilyenkor boltról boltra járva tesztelik szatyraik szakítószilárdságát, és ezzel arányosan csökkentik pénztárcájuk tömegét.

Most azonban a színes szalagok és fenyőmintás csomagolópapírok forgatagában rohanó had helyett csupán egy-egy céltalanul bóklászó embert láttunk a színház és a Városház tér közötti szakaszon. A Villanyrendőr és a Centrum környékén sem volt sokkal jobb a helyzet: csupán a buszmegállókban ácsorogtak nagyobb csoportok. Bár a kozmetikai szerek igen kedvelt karácsonyi ajándéknak számítanak, a sétálóutca egyik legnagyobb drogériájának önműködő ajtóit mintha csínyből összeragasztotta volna valaki: hosszú percek teltek el anélkül, hogy valaki belépjen az üzletbe.

Kissé talán furcsának hathat, de a könyvesbolt látszott a legforgalmasabbnak: oda talán több vásárló nézett be, mint egy átlagos munkanapon.

– Konkrét cél nélkül jöttem, inkább csak körülnézni – mondta nekünk egy hölgy, aki a neve elhallgatását kérte. – Otthon általában közösen szoktunk olvasni – ha valaki végez egy könyvvel, odaadja a másiknak, aztán közösen megbeszéljük. Mivel mostanában nincs túl sok időnk az ilyesmire, olyan könyvet szeretnék venni, ami pörgős, nem hosszabb kétszázötven oldalnál.

Változó vásárlói szokások

Ha úgy gondolhatnánk, hogy a sétálón tapasztaltakat ellensúlyozza a bevásárlóközpontokban vásárlók tömege, csalódnunk kellene. Bár a boltok nyitva vannak, itt sem találtunk olyan mozgást, ami eszünkbe juttatná, hogy már csak két nap maradt beszerezni az ajándékokat. A legnagyobb technikai szaküzletnél – amit ilyenkor jellemzően megtöltenek az ügyintézésre várakozó vevők – szintén átlagos vásárlói kedvvel szembesültünk. Néhány perc alatt sikerült úgy végigmennünk az egész üzleten, hogy nem akadtunk bele a szűkös sorok közt sietők kosaraiba.

Persze a vásárlók nem szűntek meg létezni, és az ajándékozási láz sem csitult, egyszerűen a szokások változtak meg az utóbbi évek során.

– Részben én is az utolsó napokra hagytam a vásárlást, de bizonyos dolgokat már előre beszereztem – mondta Bodroghy-Szabó Dénes, aki épp egy power banket akart beszerezni. – Jobban preferálom a netes rendelést, de most, mivel közeledik a véghajrá, élőben intézem a dolgokat. Jó, hogy most nyitva vannak az üzletek. Munka után sokaknak nincs kedve már ilyesmivel foglalkozni.

Azt a teóriát, miszerint a vásárlók nagy része a netről rendel ajándékot, erősítette Varga Noémi is, aki két nagyobb csomaggal kelt át éppen a zebrán.

– Online szoktunk ruhát rendelni. Most édesanyám nevére érkezett küldemény, azért jöttem el én érte, mert ő nem ért rá.

Érdekes, hogy míg a belvárosban alább hagyott a vásárlói kedv, addig a Zsarnai piacot valósággal ellepték az emberek.