Állami gondozott volt, kiváló pék lett, és példát akar mutatni sorstársainak

Galamb Alexet egy gyermekvárosi rendezvényen láttam először, aztán a Facebookon bukkantam rá és itt kezdődött az ismeretségünk is. Aztán a minap bejött a szerkesztőségbe hóna alatt egy banki dossziéval (ennek mibenléte a beszélgetésből kiderül) és közvetlen modorával, udvarias megjelenésével mindenkit levett a lábáról. Pedig Galamb Alex azt is tudja, milyen az a szegénység. A számozott utcán nőtt fel. De a népes család megfordult Diósgyőrben és Perecesen is. Sok olyan időszak volt ebben az életszakaszában, amikor nélkülözött, éheztem. Édesanyjának varrónő volt a szakmája, de látássérült lett, így nem jutott munkához. Édesapja 2005-ben meghalt, akkor omlott össze a világuk. Alexnek öt testvére van, a család ott maradt egyedül. Tizenhat évesen döbbent rá, hogy jobb életet szeretne…

Most huszonegy éves vagy. Mi történt veled az elmúlt fél évtizedben?

Én már 12 éves koromban odaálltam az édesanyám elé, hogy pék szeretnék lenni, de ő ezt egyáltalán nem vette komolyan. Nem is adott lehetőséget az álmodozásra. Aztán az életemben 2014 egy igen nagy változást hozó év volt, akkor kerültem állami gondozásba. Írni sem tudtam és olvasni sem rendesen. Nyolcadikban öt tantárgyból buktam meg. A Gyermekvárosban aztán a nevelők és a tanárok segítségével lassan pótoltam a hiányzó tudtást. Ezután fogadtam meg magamnak, hogy addig nem nyugszom, amíg ki nem tanulom a pék szakmát. Felvettek a Debreczeni Márton Szakközépiskolába. Én akkor odaálltam az igazgatónőm elé és azt mondtam neki, én szeretnék lenni az országban a legjobb fiatal pék. Akkor az igazgatónő még elmosolyodott a határozott kijelentésemen. Nekiláttam a tanulásnak és minden energiámat, időmet a tanulásnak szenteltem. Ha nem így történt volna, lehet, hogy szegénységben élnék és lopásból tartanám el magam. Ezt semmiképpen nem akartam…

A pék szakma megtanulása nagyon fontos volt az életedben

Így is fogalmazhatok, hogy mérföldköve az életemnek és 2017-ben történt. Részt vehettem a pék szakma kiváló tanulója versenyen Nagykőrösön. Az országos versenyen negyedik lettem és megkaptam az emelt szintű bizonyítványomat. A szóbeliben én voltam a legjobb… Az eddig elért eredményeimet nagyon köszönöm Tóth Tamás és Puskás Norbert cukrászmestereknek, akikre nemcsak mentorként, hanem barátként is tekintek.

Mit szeretsz sütni?

Ez nem olyan egyszerű válaszolni. De leginkább a fonott kalácsot, kakaós csigát szeretem sütni. Ha meghallom, hogy kakaós csiga sütése lesz a munka, akkor eltölt az izgalom. Nagyon jó feladatnak tartom. De azért úgy fogalmazok, hogy minden szeretek sütni, amit rám bíznak. Volt egy alkalom, amikor a Gyermekváros lakóinak készítettem palacsintát. Ötszázig meg sem álltam. Olyan jó érzés volt, hogy örömet szereztem a gyerekeknek.

Nem csak pékként szerzel örömet a gyerekeknek…

Kinyílt a világ számomra. Eljutottam oda, hogy átadhassam a tudásomat mások számára is. A Gyermekvárosban foglalkoztam kicsikkel, sütőszakkörben megtanítottam őket először az elméletre, aztán irány a konyha: kakaós csigát, banánlevelet, túrós táskát sütöttünk együtt. Volt számukra egy kis vizsga is zsűri előtt. A Gyermekvárosban amúgy is elkezdtem civil szervezetek munkájában részt venni. Alkotóközösségekben, tanodai tevékenységekben, még a Cirmiben (Civil Rádió Miskolc – a szerk.) is rendszeresen dolgoztam. Az alkotóközösség révén még a Miskolci Nemzeti Színházban is szerepelhettem egy alkalommal. Kinyílt számomra a világ. Volt olyan, hogy ötven gyerek számára tarthattam drámapedagógiai foglalkozást. Nagyon szerettem, hogy foglalkozhatok a kicsikkel és segíthetek számukra a fejlődésben. Benne vagyok egy csapatban, akik középiskolákban tartanak előadásokat a roma indentitásról. Próbáljuk lebontani a kialakult sztereotípiákat. Meg akarjuk mutatni, hogy nem minden ember egyforma, de ez így jó és van lehetőség békében, együttműködve egymás mellett élni. Egykori iskolám, Perecesen minden évben meghív, hogy süssek a gyerekeknek. Én ezt úgy igyekszem csinálni, hogy őket is belevonom a munkába. Látszik rajtuk, hogy unatkoznak, húzódoznak, de odaállítom őket, hogy csináljuk együtt. Olyan háztartás csak nincs, ahol ne lenne valami főzés, sütés

Hogy fogadják az iskolákban, a diákok az előadásokat?

Érdekes, hogy a szakiskolákban a gyerekek könnyebben kimondják, amit gondolnak. Mi biztatjuk is erre őket. Nem azért megyek hozzájuk, hogy a saját álláspontom rájuk erőltessem. De magam is elmondom, amit én gondolok. Próbálom a pozitív példákat eléjük tárni, hiszen a romák között is vannak felső fokú végzettségűek, sőt doktorok is. Fontos, hogy az ő példájuk is ismertté váljon. Az elején nehezen megy, nehezen nyílnak meg a gyerekek, nehezen beszélnek gondjaikról, a romákkal kapcsolatos tapasztalataikról. Még azt, hogy roma, azt sem szívesen mondják ki, azt mondják, hogy a nem magyarok.

Hogyan szeretnéd folytatni a tudásod gyarapítását?

A tanulást nem hagytam abba. Sőt. Most az érettségire hajtok és – ha minden rendben megy – jövőre leteszem a vizsgákat. Még tovább szeretnék tanulni. A szegedi főiskolán élelmiszeripari mérnök lehetnék. Ma még nem tudom, hogy a tanulmányaim, a tudásom elegendő lesz-e a felsőfokú továbbtanuláshoz. Ha az nem sikerülne, akkor szeretnék sütőipari technikus lenni.

Azt láttam, hogy igazi példakép lett belőled.

Igyekszem megmutatni sorstársaimnak, hogy tanulással, normális élettel van esélyük sorsuk jobbra fordítására. Nem kell mindenkinek péknek lennie, de meg kell találnia magának a megfelelő hivatást az életben. Van egy fiú, a most 14 éves Czikora Feri. Ő már 7 éves korától kezdve együtt tanulja velem a pék szakmát. El is vittem magammal az erenyői iskolába – egykori iskolámba – , ahol rendszeresen megfordulok, hogy különböző programokkal segítsek az ottani diákoknak. Sokszor már ő mutatja meg az iskolásoknak, hogyan kell elkészíteni egy süteményt. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy immár harmadik éve én készíthetem el a Gyermekváros születésnapi tortáját. Minden évben meghívnak a Vöröskereszt szeretetsütigyárába is, ami megszépíti számomra is az év végi ünnepváró napokat.

Hol helyezkedtél el pékként?

Amikor felszabadultam a tanulóságból, előbb az Auchanban dolgoztam, aztán következett az ongai pékség és most a Kisgergely Cukrászatnál dolgozom pékként. Áprilisban lesz egy éve. Nagyon szeretem ezt a munkahelyet. Munkatársaim elfogadnak, segítenek. Jó, hogy magam is közvetlen vagyok, szívesen barátkozom. Szeretek hülyéskedni, megnevettetni a környezetemet. Amikor fiatal felnőttként kikerültem a Gyermekvárosból kicsit összeroskadtam, hogy véget értek a biztonságot nyújtó esztendők és ezentúl magamnak kell gondoskodnom magamról. A Kisgergely ajánlata, hogy menjek hozzájuk dolgozni, olyan volt, mint egy mentőöv az úszni nem nagyon tudónak.

Milyen sütési feladatokat bíznak rád a Kisgergelynél?

Eddig minden olyat, ami pékmunka. Pogácsát, perecet sütök, vagy tortához alapot. Piskótattésztát. A cukrászkodás is érdekel, el is akarom végezni azt a képzést is, mert így még szélesebb lesz a palettám. Rákóczi túrós, meggyes-mákost, vagy bejgliket most is készítek már időnként. Ezek közelebb állnak a pék szakmához.

Család?

Egy hónapja született meg a kislányom. Aranyos csöppség. Ő a mindenem. Borbála Alexandra a neve. A párommal együtt neveljük Hernádnémetiben, az otthonunkban. Amit nem kaphattam meg én az élettől gyermekkoromban, azt igyekszem megadni a kicsinek. Ezért nyitottam neki egy számlát, azon fog gyűlni a pénze.

A közélet, a politikai érdekel?

Igen, érdekel a politika. A választások idején szavazatszámláló bizottságban dolgoztam, mint alelnök. Feltett szándékom, hogy öt év múlva – akkorra már elegendő tapasztalatot gyűjthetek össze – elindulok a roma kisebbségi önkormányzati választáson. Fontos, hogy minden elérhető fórumon képviseljem a cigányság érdekeit.

A családod, hogy fogadja, amit csinálsz?

Eleinte azt mondták, hogy csak a munkák, a karrierem érdekel. Ez valamennyire így is van. A kislányom megszületéséig nagyon a munkámra, a tanulásra és civil tevékenységeimre figyeltem. Ez most egy kicsit változott. De minden vágyam, hogy elérjem azokat a célokat, amikről beszéltem. Szeretném, ha olyan képzettségi szintre jutnék, hogy szakszerűen adhassam át másoknak a megszerzett tudásom. Ha sikerülne bejutni a főiskolára, akkor elméleti tanár lennék. Ha nem, az sem baj, mert a technikusi képzéssel mester lehetnék és akkor szakoktatóként adhatnám át tudásom. Öt évet adtam erre magamnak. Akkorra kiderül, melyik út nyílik meg előttem.

A Facebookon aktívan dokumentálod, amit csinálsz pékként, önkéntesként. Mi a célod vele?

Ha egy képbe tenném össze, ami a Facebookon van, akkor összeállna Galamb Alex. Nem én vagyok a lényeg. Az a célom, hogy ismerjen meg minél több ember, azért hogy lássák: egy roma ember is képes felemelkedni és normális, példamutató életet élni.

Mi az álmod?

Hogy legyen egy saját pékségem, a Galamb Pékség. Az úgy működne, hogy havonta egyszer legalább adományoznék friss süteményeket a rászorulóknak. Nem a megmaradtat adnám oda, hanem sütnék a szegényeknek is frisset. Lehet, hogy ez nem túl jó kereskedői magatartás, hiszen ebből nincs haszna az embernek, sőt pénzbe is kerül, de azt gondolom, hogy egy jó vállalkozás kitermeli ennek a költségeit.