Most csak álördögök készülnek az utcára

Újesztendő éjszakáján parolázni kell az ördöggel – a régi szokásra felhívó cikket az Észak-Magyarország 1969. december 31-i számában olvastuk.

Ezért legyen jóba velük!

Ma éjjelre terített asztalunkhoz egy régi római százados fekete zubbonyos katonáit várjuk. Flóriánus kapitány nagy seregéből (mert nemcsak a kéményseprőknek, hanem minden tűzzel bánó mesterembernek: a téglaégetőknek, a tűzoltóknak s a serfőzőknek is védőszentje ő) egy régi, tisztes céh mestereit és legényeit, a füstös arcú kéményseprőket hívjuk. Reméljük, hogy betoppannak, vállukon a seprűvel, s hónuk alatt a visító malaccal.

Azért hívjuk éppen őket, mert ők hozzák a szerencsét, mert feketék, mint az ördögök. A mítosz s a babona logikája szerint pedig: újesztendő éjszakáján parolázni kell az ördöggel, a kéményseprővel. Barátságát el kell nyerni, malacát meg kell simogatni, seprűszálat kell tőle ajándékba kapni, mert látja ezt a többi ördög. Ez az ember – mondja Lucifer, a főördög – jóba van a kollégánkkal. Ha pedig jóba van, akkor az új évben ne zaklassuk, hagyjuk békén dolgozni, boldogulni – foglalja össze az olvasmányos írás. A cikk kitér rá, hogy a miskolci kéményseprők is hazamennek az ünnepre. „Ma éjjel mindenki családja, rokonai, barátai körében s civilben ünnepel. Gondolja csak meg, ez a 46 ember Miskolc közel 80 ezer kéményét tartja rendben. A belvárosban 4000-4200, a külvárosban pedig, ahol kicsik a házak, s majd minden kéményért külön-külön kell felmászni a tetőre, 2400-2500 kémény jut egy-egy emberre. Ennyi munka után elhiheti, mindenkinek nagyon jólesik a pihenés, a kikapcsolódás” – mondja el az egyikük, a többiek szószólójaként is.

Álördögök viszont lesznek: a Jelmezkölcsönző Vállalat kínálatában kéményseprős álöltözet is található – hogy mennyien öltöznek ezen az éjjelen ilyen ruhába, azt ezúttal nem tudjuk meg.