Tóni atya vasmisézett

Június 20-án, szombaton tartotta vasmiséjét a 88 éves Kuklay Antal atya egri egyházmegyés kanonok, Pilinszky-szakértő pappá szentelésének 65. évfordulója alkalmából. A sokak által ismert és csodált pap a történelem viszontagságos időszakában is mindvégig megőrizte hivatását. Tóni atya fiatal papként részt vett 1956-ban a nemzeti ellenállásban. Tíz év börtönre ítélték, majd hosszú ideig csak segédmunkásként dolgozhatott. Köröm községből vonult nyugalomba, ahol 38 évig szolgált és cigánypasztorációs munkát végzett.

Örül, hogy megélte

„Nagy öröm számomra, hogy megtapasztaltam, hogy a papi munkásságomnak van eredménye. A szabadtéren rendezett ünnepi szentmisére körülbelül 150 barátom jött össze, köztük 12 paptársam. Együtt adtunk hálát Istennek az elmúlt 65 papi évnek a kegyelméért, és imádkoztunk egymásért. Hálás vagyok, hogy Isten megjutalmazott 88 évvel – osztotta meg érzéseit Tóni atya. – Ebből az alkalomból jelent meg A kráter peremén – Gondolatok és szemelvények Pilinszky János verseihez című tanulmánykötetem ötödik bővített kiadása is, ötszáz példányban. A költővel egyszer személyesen is találkoztam Sárospatakon, ahová az akkor Csehszlovákiához tartozó Csapról, szülővárosomból költöztünk át gyermekkoromban.”

Kuklay Antal atyát a rendszer ellenségének tartották, ezért sokáig mellőzték.

„Mélyen vallásos, négygyermekes katolikus családból származom. Hejcén, Egerben és Budapesten végeztem a szemináriumot, majd 1955-ben szenteltek pappá. Az 1956-os szabadságharc idején Mindszenty József bíboros titkára vezetésével hivatali iratok lefoglalásában és egy sokszorosított brosúra készítésében vettem részt, amely a vidéki papságot tájékoztatta a forradalom eseményeiről. Aztán az ELTE joghallgatóinak menekülését és a sebesültek ellátását is segítettem. Ennek lett aztán a következménye, hogy tíz év börtönbüntetésre ítéltek. Hat év múlva szabadultam, de ezt követően még három évig csak nehéz gyári munkát vállalhattam Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon, ahol korábban a gimnáziumaimat végeztem. Ezalatt gyakran munka után, az üres templomban egyedül miséztem. A papi tevékenységhez fokozatosan tértem vissza. Először plébánia-könyvtárosként bekapcsolódtam a sárospataki katolikus templommal kapcsolatos feltáró munkába, és létrehoztam a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteményt” – sorolta.

„1973-tól Köröm község plébánosaként szolgáltan. Hittanra 12 gyerek iratkozott be, akik között sok roma származású is volt. Igényelték, hogy tanítsam őket. Aztán, ahogy egyre jobban megismertem a roma családok életét, kiderült, hogy szinte úgy épül fel köztük a hierarchia, mint egy kasztrendszer. A keresztény hit valamelyest enyhíteni tudott a roma közösségen belül kialakuló, gyakran kiélezett ellentéteken. Igyekeztünk tanulni a Jó Pásztor Nővérektől, akik Gyöngyösorosziban egy évig együtt éltek a roma családokkal, mielőtt elkezdték a missziós munkát. A fáradozásnak meglett az eredménye, sokan még most is hálásan emlékeznek rá, amikor megkereszteltem őket. Aztán a cigánypasztorációt a verbitákra hagytam, de nyugdíjazásom után is aktív maradtam...”

(A borítóképen: Tóni atya 38 évig szolgált Körömben)