Valóság vagy romantika a vidéki élet?

A hónapokon át a bezártsággal, az élelmiszerek beszerzésének problémáival vagy éppen a távolságtartás szabályainak betartásával küzdő városiak a karantén­időszakban irigykedve olvashatták a kiköltözők „Vidéki élet” elnevezésű, több mint 8000 tagot számláló közösségi csoport tagjainak híradásait a szabadon, tartalmasan töltött mindennapjaikról, rendszeres kerti tevékenységeikről a veteményezésen, a palántázáson, a gyümölcsfák metszésén át egészen a kisállatok születésének öröméig.

A csendről, a jó levegőről, a természetközeli élményekről és a környezettudatosan szervezett falusi életről idilli képet vázoló bejegyzések tanúsága szerint az önellátásra berendezkedés nem lehetetlen vállalkozás. Az alapokat jelentő ingatlanvásárlást mindenesetre egy városi panellakás árának töredékéből meg lehet úszni.

A Miskolctól alig 20 kilométerre fekvő Kisgyőrben például nemrégiben kelt el egy, akár a kertészkedésre is alkalmas méretű telken álló, 40 négyzetméter alapterületű, tetőteres, javarészt felújított fagerendás, fadézsás fürdőszobával kialakított, romantikus hangulatú kétszáz évnél idősebb kőház 6 millió forintért.

Távolodva a nagyvárostól

– Reális ár – nyugtázta az értékbecsléssel is foglalkozó ingatlanközvetítő. Végső Balázs azt viszont hozzátette: ritka, hogy az agglomerációban vagy ahhoz közel olcsón lehessen vásárolni, sőt inkább a miskolcinál is magasabb árak a jellemzőek. Viszont ahogy távolodunk a nagyvárostól, annál kedvezőbb ajánlatokkal találkozni.

– Napjainkban már elfelejthetjük a pár éve még gyakori 15–20 ezer forintos négyzetméterárakat a megyénkben, mert a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) falusi változatának 2019-es bevezetése óta meglódultak az árak – tudtuk meg. – Az eladók a legolcsóbbként kínált ingatlanok esetében is a támogatási minimumként adható 5 millió forintot célozták meg, ami nem minden esetben állja meg a helyét. A nem valós értékre pedig a bankok sem adnak hitelt – mondta Végső Balázs, aki arra intett: a házvásárlási szándék előtt ne csak a pénzügyi lehetőségeinket igencsak feljavító, akár 10 millió forintos támogatás elnyerésének esélyét mérlegeljük, hanem szánjunk időt szakértővel az ingatlan előzetes, körültekintő felmérésére is.

Nem csak romantika

A falura költözőkről egy évtizede még „városi romantikusként” beszélő Gyulai Iván ökológusnak mára megváltozott a véleménye. A vidéken új életet kezdők új hulláma a tapasztalatai szerint felkészülten vállalják az életmódbeli váltást, így számukra a nagy ellátórendszerektől, például az áram- és gázszolgáltatástól való függetlenség nem elérhetetlen vágy. Azt azonban állítja: a városi élethez hasonló színvonalú, részben-egészben önálló életvitel megteremtése nem csupán átgondolt pénzügyi tervezést, hanem tudatos felkészülést és alapos ismereteket is igényel.

– A vidékre költözést ahányan vagyunk, annyiféle hajtóerő mozgathatja: a szabadság, az önállóan szervezhető élet, egy új, valós emberi kapcsolatokon alapuló közösséghez tartozás vágya – fogalmazta meg. – De az is mozgatóerő lehet, ha valaki a rossz anyagi körülményein szeretne enyhíteni. Egy közepes vagy alacsony jövedelmű család jelenleg a bevételeinek akár az 50 százalékát is élelmiszerre fordítja, e tekintetben pedig jelentős megtakarítást jelent, ha a zöldség- és gyümölcsellátásukról maguk gondoskodnak. Erre a célra egy 1000–2000 négyzetméternyi földterület elegendő lehet, ami elbír még nem nagy számú kishaszonállatot és baromfit is – összegezte.

Egy olcsón vett házra falun is annyit lehet költeni, mint a városban, ha valaki azt az életszínvonalat akarja megvalósítani, amit megszokott. Ebből a szempontból jelentős előnyel indulnak vidéken azok, és nem kis számban vannak ilyenek az utóbbi időben, akik a környezettudatos életmódváltáshoz az anyagi hátterüket külföldön teremtették meg. Egy hátrányos helyzetű település azonban mások számára is több lehetőséget kínál.

– A vidéki lét gátjai voltak korábban a gyerekek taníttatásának, a közlekedésnek és a kapcsolattartásnak a nehézségei. Ezek a hátrányok a világháló adta lehetőségekkel ma már egyszerűen leküzdhetők – egyértelműsítette Gyulai Iván, aki maga is egy aprócska észak-borsodi településen él.

Élet a „vadonban”

– Számomra a magas albérletárak és a megfizethetetlen lakásárak előli menekülés útját jelentette, hogy hosszas utánjárás után sikerült egy kis házat vennem egyórányi vonatútra a fővárostól, Szokolyán – mondta Éder Vera miskolci fotográfus. – 31 négyzetméter alapterület, plusz 2 szoba a tetőtér-galérián, 16 négyzetméter terasz – sorolta az egy évvel ezelőtt 5 millió forintért vásárolt faház paramétereit, hozzátéve azért, hogy a beköltözéskor meglehetősen nomád körülményeket kellett vállalnia. Azóta további 3 milliót költött az egykor üdülőként használt épület átalakítására, a hőszigetelésre, a villanyvezetékek cseréjére, az elektromos padlófűtésre és nem utolsósorban a fürdőszoba kialakítására.

– A hely kiválasztását előre megfontoltam, így azt kaptam, amire számítottam: csendet, madárcsicsergést, őzeket a szomszédos réten, naplementét a szemközti Dunakanyarban és fényszennyezés nélküli estéket – mesélt az első év élményeiről. – A munkám miatt sokat utazom az országban, de főleg itthon dolgozom. Nincs hiányérzetem, mindent meg tudok oldani telefonon és az interneten keresztül. Igaz, a nagyobb méretű digitális munkák leadásánál át kell mennem a szomszéd falu internetkávézójába – avatott be, hogy a hálózati lefedettség azért nem mindenhol tökéletes.

– A pandémia időszaka nálam alkotással telt: asztalosmunkával – emlékezett vissza az elmúlt hónapokra, amikor saját kezűleg készített bútorokkal rendezte be a házát. Tartalék pénzforrása ugyan nincs, vallotta be, viszont számtalan új baráttal, ismerőssel gazdagodott az elmúlt egy évben. – Ezen a vidéken megtapasztaltam, mi az összefogás és az egymásra figyelés. Engem nem zavar, hogy itt mindenki ismer mindenkit, sőt örülök annak, hogy egy jól működő, egymást segítő közösségnek a tagja lehetek – fogalmazta meg személyes élményét.