A Biblia születése csoda

Szeptember utolsó hétvégéjén ünneplik a keresztények a Szentírás vasárnapját, amit a katolikus egyház rendelt el a II. Vatikáni Zsinaton. Azért erre a napra tették az ünnepet, mert Szent Jeromos, az első latin nyelvű Biblia, a Vulgata fordítójának emléknapja szeptember 30-ra esik.

Viszont a modern nyelvekre átültetett Szentírásokat elsőként reformátorok készítették el. 1908-ban újították meg a vizsolyi Károli-biblia nyelvezetét. Új fordítású Bibliák a kilencvenes évektől készültek a protestáns és a katolikus felekezeteknél is. A legújabb protestáns bibliafordítást 2014-ben adták ki, amelynek javított változata 2018-ban a Magyar Bibliatársulat kiadásában jelent meg.

Lépcsős kommunikáció

– Minden fordításnak az a lényege, hogy az eredeti szöveg és a mai olvasó gondolkodása valahol találkozzon – mondta dr. Enghy Sándor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia nyelvészprofesszora, a Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottságának tagja. – A nyelvből úgy lesz gondolat, hogy az agyunkban kódoljuk a nyelvi eszközöket.

A kommunikáció során a másik mondandóját kell dekódolnunk. Aki tanult már egyszer idegen nyelvet, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű, számos akadály léphet fel. A Bibliát Isten nyelvének tekintjük, amit prófétákon keresztül adott át. Ezt valakik leírták egy adott földrajzi és történelmi közegben. A Szentírásban olvasható üdvtörténetet körülbelül ötezer kéziratból rekonstruálták. Az ószövetségiek héberül, az újszövetségiek pedig görögül íródtak. Már önmagában csoda, hogy egy összefüggő történet született mindebből.

Lényeges jelentésbeli eltérések is lehetnek az egyes fordítások között.

– A bibliafordítás alapvető problémája, hogy milyen megoldást választunk a nyelvi formák közvetítésére. Fontos, hogy érthető legyen és a legjobban visszaadja az eredeti jelentést, de nem mereven, hanem dinamikusan. Például a teremtésnél elhangzik az a mondat, hogy Isten lelke lebegett a vizek felett. Az eredeti Károli-bibliában azonban még az állt, hogy Isten lelke táplálta a vizeket. Éppen ezért szükség van az állandó módosításokra, újrafordításokra, mert folyamatosan változik a nyelv. A különböző generációk nyelvhasználata és szókincse között is nagy eltérések lehetnek. Egyik ékes példája ennek a személy- és földrajzi nevek vagy az ünnepek, különböző rítusok leírásának részletei – sorolta a nyelvész.

A fordítómunkát mindig a meglévő fordítások vizsgálatával végzik.

– A héber és a görög nyelv az ókori viszonyokhoz képest nyelvfejlődésen ment keresztül. Emiatt nemcsak nyelvtani, hanem stilisztikai vizsgálata is fontos a forrásoknak, korábbi fordításoknak. Ahhoz pedig, hogy a megfelelő üzenet eljusson a befogadóhoz, ismerni kell a célcsoport kultúráját, és empátiával kell hogy viszonyuljunk hozzá. A fordítómunka bizottságban történik, hogy a szakemberek tudják egymást kontrollálni. Természetesen ettől függetlenül lehetetlen és nem is szabad kikapcsolni a fordítók személyiségét a megszülető szövegből. A nyelvészeti tudomány sosem objektív, hanem szubjektív – hívta fel a figyelmet dr. Enghy Sándor.

(A borítóképen: Enghy Sándor: a Bibliát Isten nyelvének tekintjük, amit prófétákon keresztül adott át)