Búcsúpuszi a kapuban

Éles váltás az óvodáslét után az iskolai légkör, az épület, a tevékenységek, a konkrét feladathelyzetek, elvárások és az értékelés is, fogalmazott Kovács Ágnes klinikai szakpszichológus.

A szakember úgy látja: az óvoda és az iskola számtalan okból nem hasonlítható össze. Ugyanis valójában másra készít fel az óvoda, és mást vár el az iskola. Kovács Ágnes tapasztalata alapján a pedagógus a személyiségével tudja segíteni az átmenetet például olyan helyzetekben, amikor a kisgyermek bizonyos követelményekre még nem készült fel, közben viszont nem tudja kihasználni azt a tudást, fejleszteni azt a tehetségét, amelynek birtokában van, de az iskolában nem igazán van szükség.

Kötődési minták

– Szakmai szempontokat tekintve az iskolaérettséget az óvodában kell elérnie a gyermeknek, ahol oldott, lényegében családi mintán nyugvó elveken és hangulatban folyik a nevelés – kezdte a témával kapcsolatos gondolatait Kovács Ágnes. – Az oviban töltött évek alatt érzelmi kötődés alakul ki a kicsik részéről a csoportban dolgozók irányába. A korai években megélt kötődési minták pedig nagyon hangsúlyosak a későbbi kapcsolataink alakulása, minősége szempontjából. A szeparáció, búcsú, elvesztés mind olyan élethelyzetek, melyekkel a hatévesek már találkoztak, és ezek között az ovis ballagás ceremóniája, ahogyan az óvodapedagógus és a dadus elengedi, útjára bocsátja a kisiskolást, meghatározó lehet az iskolakezdéskor – mondta a szakértő.

Iskolai alkalmazkodás

Segítheti a megfelelő iskolai alkalmazkodást, „beválást” a szülői mintán túl a saját iskolai élmények, történetek mesélése, amibe az idősebb testvér, nagyszülők is bekapcsolódhatnak.

– Ez a folyamat segít megnyílni a kisdiáknak, könnyebben mondja el a vele történteket, ami által az élményei feldolgozása is megkezdődik – mondta a szakember. – A példák nyomán kialakul egy olyan viszonyítási rendszer, ami túlnyúlik az iskolarendszeren. A rituálék kialakítása kiszámíthatóvá teszi a gyermek számára a világot. Az iskolába való készülés elkezdődhet már este a ruha kiválasztásával, taneszközök bepakolásával, majd reggel egy tevékenységlista követésével, így semmi olyan nem felejtődik el, ami az iskolás önálló dolga, és ha mindig a szokott vagy megbeszélt időpontban mennek a gyermekért a szülők, nem kell a kaput lesnie játszás helyett.

Szülői fogódzók

Az új környezetben új szokásokat, kapaszkodókat kell kialakítani az iskolás gyermeknek, ehhez pedig a biztos fogódzót a szülő jelenti számára.

– Akkor engedjük el a kezét, ha ezeket begyakorolta, ha készen áll erre. A szülői viszonyulás a tanuláshoz, az iskolához, bizalma az oktatási rendszerben, a tanítóban kimondatlanul is áthelyeződik a gyermekre. Ez lehet motiváció számára vagy éppen tudattalan teher, amit cipel a hátizsákjában. A megfelelő biztonságérzet alapja az otthoni érzelmi biztonság megléte, ahol a megélt örömök, kudarcok, felhalmozódó feszültség levezetődik. Ezt segítheti a rendszeres mozgásos tevékenység, edzés, szakkör. Ebben a szenzitív fejlődési periódusban komplex fejlesztő hatásuk révén a tanulási hatékonyságra is igen kedvezően hatnak ezek a tevékenységek – erősítette meg Kovács Ágnes.

Ildikó először elsős szülőként vegyes érzésekkel indította el kislányát a héten az első iskolai napjára.

– Hatévesen, úgynevezett nagyközépsős ovis csoportból ment suliba. Hiányérzetet okoz számomra, hogy kimaradt az életéből a klasszikus nagycsoport. A járványhelyzet miatt az ovis ballagás, és most az iskolai évnyitó is olyan kurtára sikeredett, nem volt meg az én időmből jól ismert hangulat, amit szerettem volna, ha a gyermekem is megtapasztal. Az első reggel fizikailag is és érzelmileg is megterhelő volt anyukaként. Rengeteg tanszerrel megrakodva indultunk el, amit előző nap a lányommal is gondosan átnézegettünk, hogy az iskolában pontosan tudja, melyik a saját tanszere. Mivel nem mehettünk be az iskolába, valamint a táskát, a testnevelés-, a rajzórára szánt felszerelést is az ablakon kellett átnyújtanunk a pedagógusoknak, így nem tudtam segíteni a gyermekemnek, de bízom benne, hogy az osztályfőnökök megtették azt helyettünk. Ahogy korábban említettem, nem mehettünk be az épületbe, mégis sokan toporogtunk az iskola előtt, bízva abban, hogy a gyermekeink megtalálják a helyüket, és elindulnak a sikeres beilleszkedés útján – mesélte az anyuka.

Különórák idő és teherbírás alapján

Szülőket kérdeztünk arról, mit gondolnak a külön­órákról: mikor és mennyire érdemes leterhelni a gyermekeket?

Gördülékeny kezdés

Tamás három gyermek édesapja, a család legnagyobbja, Gréta most kezdte az első osztályt.

– Az iskolakezdést is rengeteg bizonytalanság övezte körül. Ennek ellenére mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lányunk gördülékenyen vegye az akadályokat. Az első és legfontosabb, hogy megszeresse az iskolába járást, még ha ez lehetetlen küldetésnek is tűnik. Szinte az egész napját az oktatási intézményben fogja tölteni. Első osztályosként nem volt más választásunk, nyolckor kezdenek, és fél ötkor lehet őket elhozni. A tanórákon kapott házi feladatot is elkészítik a napköziben – mesélte Tamás.

Választás előtt

– Mielőtt valamilyen iskolán kívüli tevékenységre íratnánk be, feleségemmel mindketten szeretnénk megtapasztalni, hogy otthon szükséges-e majd foglalkozni a tananyaggal, vagy elég az iskolában ráfordított idő és energia. Ha azt látjuk, hogy hazaérkezés után van energiája a gyermekünknek, és kedvet kap valamilyen sporthoz, művészeti ághoz, egy idegen nyelv elsajátításához, szívesen támogatjuk. Egyelőre úgy tűnik, hogy úszni szeretne megtanulni – mondta el véleményét az édesapa.

Nyitottá válni

Kata úgy véli, hogy a felsősöknek sokat kell tanulniuk.

– A legtöbb gyermek délután kettőig iskolában van, azután viszi a szülő edzésre, valamilyen szakkörre. Két iskola utáni elfoglaltság között írják meg a házi feladatot, vagy épp miután hazaértek, ami akár este nyolc órát is jelenthet. Az én lányom, Sára hatodik osztályos, suli utáni énekkarra jár, mert az csak egy alkalommal van a héten, és délután 4-ig tart. Az énekkart azért támogattam, mert nagyon szép hangja van, emiatt nem volt kérdés, hogy mehet-e vagy sem, ameddig élvezi, addig ott a helye. Korábban egy évig mazsorettezett, ami meglá­tásom szerint jót tett. Szükséges olykor egy másfajta közösséghez is tartozni, ismerkedni, nyitottá válni. Ennek hatására könnyebben köt barátságot, megtanult együttműködni egy csapatban. Sára megértette, hogy ha okosan osztja be az idejét és a feladatait, akkor könnyen marad ideje játékra.

(A borítóképen: Királyné Simon Eszter búcsúzik elsős fiától, Mátétól, mellettük az idősebb testvér, Bence)