Huszonöt éves a Napfényt az Életnek Alapítvány

– 1995-ben a Napfényt az Életnek Alapítványt létrehozták azzal a céllal, hogy segítsék a hajléktalan, a társadalom perifériájára szorult embereket, hogy visszataláljanak a társadalomba – mondja Tóth József kuratóriumi elnök, a szálló vezetője.

Az akkori önkormányzat az alapítvány rendelkezésére bocsátotta az 1500 négyzetméter alapterületű, háromszintes épületet.

– 1996-ban megkezdte működését a nappali melegedő – meséli Tóth József. – Ez a helyiség a hajléktalanok nappali tartózkodását biztosította, télen oda mentek melegedni az egyébként utcán élő emberek. Ma szerencsére a törvénynek köszönhetően nincs ilyen, mármint hogy utcán élnének az emberek – teszi hozzá.

Nagy segítség

2000-ben létrehozták a Rehabilitációs Otthont, ami a munkaképes korú és dolgozó férfiak számára nyújtott nagy segítséget. 3-4 ágyas – és nem 10 fős – szobákban kaptak elhelyezést, jövedelemarányos térítési díj ellenében. Munkásszállókhoz lehet hasonlítani ezt a lakhatási formát.

Sajnos – mondja a sokat tapasztalt szakember – az alkoholizmus fellelhető a hányatott sorsokban. Néhány éves adat, hogy Európában a 4. legnagyobb alkoholfogyasztók vagyunk. Sajnos az alkoholbetegek többsége tele van el nem gyászolt gyermekkori traumákkal. Ez azt eredményezi, hogy felnőttkorban nem tud megbirkózni az újabb és újabb problémákkal, és akkor jön az alkohol.

A szállón közel 100 ember lakik jelenleg. Egy „50-es” férfi szívesen beszél az életéről. Azt mondja, 10 éve itt él, neki ez a mennyország. Naponta meleg étel, reggel-este konzerv, az ágyneműjét kimossák rendszeresen, van meleg víz, lehet tisztálkodni, azt mondja, aki élt már az utcán, az tudja, hogy ez mit jelent. Este tv-t nézhet, a szobatársa rendes férfi – mondja, miközben alig néz rám.

A földszinti szobában kedvesen fogad egy másik lakó. Mozgássérült, járni alig tud, azt mondja, Hejőpapiban a lakása összedőlt, nem volt hova mennie. Szociális munkások hívták fel a figyelmét a Napfényre. Járókeretébe kapaszkodva szeretne felállni, nehezen sikerül. Azt mondja, a lábujjai lefagytak, ezért amputálni kellett mind a tí­zet. Talán már soha nem lesz munkaképes. Nincs senkije, az élettársa meghalt – mondja könnyes szemmel. Ha nem lenne ez az intézmény, talán már ő sem élne – teszi hozzá.

Büszkék az Egészségügyi Centrumra

Az alapítványnál amire a legbüszkébbek, az az Egészségügyi Centrum. Elsők voltak az országban, akik 24 órás alapellátást biztosítottak a hajléktalan emberek számára, akik a társadalom legsérülékenyebb csoportját képezik. Többen krónikus betegséggel küzdenek, ezért is fontos az orvosi ellátás. Most, a koronavírus idején fokozottan figyeltek a gondozottakra. Igyekeztek elkülönítőt is létrehozni, vagyis olyan felszerelt – két darab – konténerlakást vásároltak, ami télen fűthető, és teljesen berendezett. Ha ne adj’ isten felütné fejét a vírus az intézményben, el tudják különíteni a fertőzött személyeket.

Az intézményvezető megemlíti még a fertőtlenítőállomásukat is. Szintén elsőként rendelkeztek ezzel a „szolgáltatással” a városban. 2012-től napi 24 órában végzik a feladatot, ha igény van rá. A ruhatetű, a fejtetű, a rühesség közegészségügyi kockázat, ezért van szükség a fertőtlenítőállomásra.

Fennállásuk 25 éves évfordulóját ünneplik ebben a hónapban. Negyedszázada teszik a dolgukat, segítik a hajléktalan, az arra rászoruló embereket. Pedig, mondja Tóth József, annak idején úgy alakították az épületet, hogyha egyszer nem lesz szükség hajléktalanszállóra, egy-két ajtó kiiktatásával az épület akár irodaházként is funkcionálhat. Erre azonban még várni kell.

(A borítóképen: Tóth József)