A járvány mély víz, felkészülni lehet rá, de mindig váratlanul éri az embert

Szakmány Tamás az Egyesült Királyságban, azon belül Walesben élő magyar orvosprofesszor megkapta a ‚,Brit Birodalmi Lovagrend tagja” kitüntetést. A tudományos kutatásokban is részt vevő professzor egyébként oltáspárti. Ugyanakkor azt mondja: az oltottság önmagában nem szakítja meg a járvány terjedését. Maszk, kézmosás, távolságtartás továbbra is az elsődleges – még akkor is, ha most már lazul a fegyelem. A walesi intenzív hálózat vezetője az Észak-Magyarországnak adott exkluzív interjút.

Oltáspárti?

Természetesen. Az AstraZeneca oxfordi klinika által fejlesztett vakcina tesztelésében, úgymond kipróbálásában is benne voltam. Kiderült, hogy ott meningitisz elleni vakcinát, azaz placebót kaptam. Azóta beoltottak a Pfizer–BioN­Tech-vakcinával is.

Tudta, hogy mi van pontosan az AstraZeneca-oltóanyagban?

Kétségeim orvosszakmai szempontból nincsenek a technológiával és a vakcinával kapcsolatban, hiszen klinikai vizsgálatok igazolják, hogy mindegyik hatékony. A kérdés most az, hogy melyik jobb. Ami most engedélyezett oltóanyag az Európai Unióban, az mindegyik jó. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy melyiket adják be. Minden engedélyezett oltóanyagnak, ami forgalomban van, a tudományos háttere az érdekes. Az mRNS-vakcinák esetében tudnunk kell, hogy harminc évre visszamenőleg folynak a kutatások-fejlesztések, tehát úgyis mondhatnánk, hogy 30 éve „készül” erre az oltásra a technológia.

A kínai és az orosz oltóanyagokkal kapcsolatban mi a véleménye? Azokkal is beoltatná magát?

A kínai és az orosz oltóanyagokkal kapcsolatban az a helyzet, hogy azok még nincsenek az Európai Unióban engedélyezve. Én megbízom az európai gyógyszerügynökségben, mert az adatok alapján, amiket bekérnek, azt lehet mondani, hogy a vakcinák biztonságosak és effektívek. Amint a kínai és az orosz vakcinákat is engedélyezik, akkor nem lesznek kétségeim a hatékonyságukat illetően. Egyébként azt kell mondani, hogy a kínai és az orosz vakcinák egy hagyományosabb technológiával készülnek, és ezáltal még jobban be vannak ágyazva a mindennapi rutinba. Ezért azok biztonságában nem kételkedem. A kérdőjeleket az adja számomra, hogy a klinikai kutatások a kínai és az orosz vakcinákkal kapcsolatban mennyire átláthatóak.

A nemzetközi sajtóban egyébként olyan brit híradások alapján, melyek az első hullámról szóltak, azt lehetett olvasni, hogy annak ellenére, hogy voltak előrejelzések, váratlanul fogadta a briteket a koronavírus-járvány.

Nem voltunk felkészülve erre a vírusra. Walesben, ahol én dolgozom, nem volt olyan koordinációs központ, amely az ellátást szabályozta volna, ezért több intézményben egyszerre jelent meg az igény az eszközökre, felszerelésekre, fertőtlenítőszerekre. Sok ember sok munkája van abban egyébként, hogy végül a hiány nem volt látványos, és például nem alakult ki gyógyszerhiány. Arról kellett gondoskodnunk, hogy

a hirtelen nagy mennyiségű beteg számára a hatalmas mennyiségű intenzív terápiában használható gyógyszer mindenhol elérhető legyen.

Véletlenül került abba a helyzetbe, hogy ebben a disztribúciós feladatban nemcsak hogy részt vett, hanem ezért kapta végül II. Erzsébettől, az Egyesült Királyság uralkodójától a Brit Birodalmi Lovagrend kitüntetést?

Klinikai vezető vagyok a walesi intenzív hálózatban. Feladatom egyrészt a koordinálás. A koronavírus-járvány első hulláma idején a feladat is újdonság volt, de a volumen volt igazán megdöbbentő. Egyébként a mi kórházunk volt a legelső, akinél hirtelen nagy betegszám jelent meg. Az viszont mindenképpen előny számomra, hogy tényleg láttam és látok betegeket, nagy számban, hiszen ott vagyok a betegágyaknál, és ezért tudom, hogy mire van szükség az intenzív ellátás során, és milyen volumenben jelenik meg az aktuális igény.

Az első hullám tanulságait szem előtt tartva, hogyan készültek a második hullámra? És hogyan készülnek a harmadik hullámra? Hiszen a vírusvariáns következtében folyamatos a nyomás a brit egészségügyön.

Az első hullám után, úgy látom, hogy az Egyesült Királyságban is átpolitizálódott a járvány. A második hullámban a védekezés és az ellátás éppen ezért sokkal nehezebb. Az első hullám idején leállt az elektív ellátás, amelyet nyáron próbáltak újraindítani. Most a második hullám idején azon megy a vitatkozás, hogy leállították-e az elektív programot. Azt látom, hogy a társadalom és a politika válasza más a járványra. Hogyan készültünk a második hullámra? Nem ismertük a vírust. Úgy készültünk, hogy alapszintű intenzív ellátásra szükség van, ez pedig a nővérellátás. Azt kellett mindenek előtt biztosítanunk, hogy legyen elég nővér.

És akkor ott van az úgynevezett brit variáns. De megjelent egy másik Dél-Amerikában is.

A dél-amerikai ijesztőbb, de nem tudjuk, hogy mekkora ok van az ijedtségre. Abban bízunk, hogy a harmadik hullám egyébként nem lesz olyan nagy, mert lesz olyan nagy az átoltottság, amely a terjedést tompítja. Rövid távon borús a helyzet, de nálunk, itt Walesben még nagyon szerencsésnek mondható. Nem lennék az angliai kollégák helyében, akik akár Londonban vagy Birminghamban birkóznak meg a mindennapokkal.

Walesben egyébként más a helyzet, mint az Egyesült Királyság többi országában, leginkább Angliában?

Az egészségügyi irányítás filozófiája más. Angliában inkább piacorientált.

Szintén a nemzetközi sajtóban szóltak a hírek az őszi, hosszabb ideig tartó, szigorú walesi korlátozásokról. Mi most a helyzet? Lazul a fegyelem? Önöknél is megjelent a járványfáradtság?

Érdekes volt, mert amikor az első hullám idején bevezették a korlátozásokat, akkor szinte senki sem volt az utakon. Közel vagyunk az autópályához, és meglepő volt, hogy hirtelen csend lett. Most azonban újra hangosak az utak. Pedig, ha mindenki betartaná a korlátozásokat, akkor kevesebben lennének az utakon. Nem normális, de dugó van az autópályán. Mindenki egy kicsit lazább, és ez is az oka annak, hogy gyorsabban terjed a vírus.

Arról is szól a sajtó, hogy sokan azt gondolják: az oltások számának növekedésével együtt jár majd az átoltottság emelkedése, és egyrészt lenyugszik a járvány, másrészt megnyugszanak az emberek. Hogyan látja ezt a kérdést?

Ha ezt gondolják, akkor ezt nagyon rosszul gondolják. Véleményem szerint az effektív átoltottsághoz az szükséges, hogy a lakosság 80-85 százaléka be legyen oltva. Ettől például az Egyesült Királyságban és itt Walesben is nagyon messze vagyunk. Oltunk, az biztos, és nagy erőkkel folyik az oltások megszervezése, kivitelezése. De még hosszú hónapokig el fog tartani maga az oltás. És az oltás után is be kell tartanunk az alapvető higiéniás szabályokat, mivel a három, engedélyezett, és az oltásokhoz használt oltóanyag a súlyos betegség kialakulását akadályozza, de az továbbra is kérdés, hogy mennyire akadályozza azt, hogy egy tünetmentes vírushordozó tovább fertőzzön. Mindenképpen fontos, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a távolságtartás, a maszk és a kézmosás elsődleges, mert csak így tudjuk megszakítani a tovább fertőződés láncolatát.

Az oltás után is be kell tartani az alapvető higiénés szabályokat – Szakmány Tamás

Meddig védenek az oltások egyébként?

Az idő fogja megmondani. Nem tudjuk még, hogy milyen hatékonyságúak az oltóanyagok. Az AstraZeneca által gyártott oltóanyagnak a leghosszabb az utánkövetése, ebből valamilyen következtetést le lehet vonni. A Pfizer–BioN­Tech- és a Moderna-vakcinák esetében két hónap lehet, ameddig biztosan védenek.

Nemcsak a napi orvosi munka, az intenzív terápia az ön területe, hanem tudományos munkában is részt vesz. A Covid–19 kutatási terep most önnek?

A kórházunk aktívan részt vesz klinikai tanulmányokban, kutatásokban, ami a gyógyszereket és a módszereket érinti. Az intenzív ellátás kutatási terület számomra.

Mi a legnagyobb különbség a brit és a magyar egészségügyi rendszerben ön szerint?

A koronavírus-járvány kapcsán úgy látom, hogy a legnagyobb különbség az adatok nyilvánossá tétele. Az intenzíves betegekre vonatkozóan minden héten megkapom az aktuális adatokat. Fel vannak töltve egy elérhető adatbázisba, és elemezhetők. Hétről hétre kész adatok alapján dolgozhatunk. Úgy tudom, hogy Magyarországon erre nincs lehetőség. Az adatok elérhetősége az egészségügyi rendszer felkészültségét befolyásolja. De ez már akkor is probléma volt, amikor még 17 éve Magyarországon dolgoztam.

Azt olvastam önről, hogy szeret búvárkodni. A koronavírus-helyzet mély víz?

Ez egy olyan merülés, amire felkészülni lehet, de váratlanul éri az embert.

Az egyik magyarországi médium úgy idézte önt a közelmúltban, hogy azt mondta: kisebb eséllyel éli túl a betegséget egy beteg Magyarországon, mint a brit egészségügyben.

Nem tudom, hogy mennyivel rosszabb a helyzet Magyarországon, mint Walesben vagy Angliában. Azt viszont tudom, hogy a brit egészségügyben a betegek ötven százaléka túléli az intenzív tartózkodást. Magyarországon nincs nyilvános adat. A magyar kollégák suttogásából lehet információt szerezni, illetve a személyes tapasztalatokra lehet támaszkodni.

Ha az Egyesült Királyság uralkodója által adományozott kitüntetéseket nézzük, akkor mindenképpen az mondható, hogy a Brit Birodalmi Lovagrendben ötféle fokozat létezik. A tagság után, amit ön kapott, a tiszt, a parancsnok, a lovagparancsnok, végül a lovag nagykereszt következik. Van feljebb?

Mindenképpen. De ugyanaz a célom, amit idáig csináltam. Ott lenni a betegágy mellett, részt venni a klinikai kutatásokban, eredményeket elérni, megoldásokat találni az intenzíves betegek ellátására. Nagyon köszönöm annak, aki felterjesztett erre a kitüntetésre, de nem az elismerésekért végzem a munkámat.

Az intenzíven éjszakázik is, ahogy említette, ott van a betegágyak mellett. Nem veszi ki az erejét?

A brit rendszer előnye, hogy az intenzív ellátás nem facsarja ki teljesen az ellátó személyzetet. A betegágy mellett lenni lelkileg és fizikailag is megterhelő, de emellett kutatok, vezetem a walesi intenzív hálózatot, és ezek a területek kiegészítik egymást, melyekben örömet lelek.

(A borítóképen: Szakmány Tamás)