Reflektorfényben a kis testű ragadozó

A döntés a Vadonleső program keretei között született. Ezt a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével az Agrár­minisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működteti. Minden évben igyekeznek olyan emlősfajt választani, hogy a döntéssel természetvédelmi szempontból is fontos értékekre, jelenségekre mutathassanak rá. Ezzel a kezdeményezéssel próbálják felhívni a figyelmet a védett vagy fokozottan védett emlősfajok fontosságára, jellemzőire.

Ritkaságszámba megy

A hermelinnel nem találkozhatunk túl gyakran az állatkertek kifutóin, a természetben is meglehetősen ritka ez, hiszen kerüli a településeket, leginkább szürkület után, éjszaka aktív. Az emlős a rejtőzködéshez is rendkívül jól alkalmazkodott. A nyári bundáját – ami a hátán barna, hasán világos – télen hófehérre cseréli, csak a farok vége marad ekkor is fekete. Ez a csodaszép szőrme tette gazdaggá korábban a prémkereskedőket.

A kis méretű ragadozó bűzmirigyei a borzéhoz hasonló kellemetlen szagú váladékot termelnek. Jelenlétével mintegy élőhely-minősítést végez, hiszen leginkább azokon a területeken érzi jól magát, amelyek táplálékban és búvóhely-lehetőségekben bővelkednek, továbbá azokat a mezőgazdasági területeket részesíti előnybe, ahol vegyszermentes művelés folyik. Mivel az éghajlatváltozás miatt a havas telek egyre ritkábbak és rövidebbek, a téli bundás hermelin megjelenésének gyakorisága lassan a fehér hollóéhoz hasonlítható.

(A borítóképen: A hermelinek megjelenésének gyakorisága lassan a fehér hollóéhoz mérhető)