Termesszünk zöldet, méghozzá a lakásban

Télen kevesebb friss zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, így már csak emiatt is érdemes megpróbálkozni az otthoni csíráztatással, hiszen így friss, magas vitaminforráshoz juthatunk. Közben pedig lakásunkban tudunk növényt nevelgetni, így kicsit kertészkedünk is.

Megered a mag

A maghéjból a megfelelő körülmények (víz, fény, meleg) esetén kifejlődik a csíra, amely gyökérkezdeményre (gyököcskére) és hajtáskezdeményre (rügyecskére) tagolódik. A következő fejlődési szakasz a csírázás, ezt követi a létfenntartó szervek, a gyökér és a hajtás kialakulása.

A csírázás során a mag tartalék tápanyagait (keményítő, zsírok/olajok) az enzimek kisebb alkotóelemekre (egyszerű cukrok, zsírsavak) bontják. A fehérjebontó enzimek építőanyagot (például aminosavakat) állítanak elő a csíra növekedéséhez. A maghoz viszonyítva általában nő a vitamintartalom és könnyebben felhasználhatóvá válik az ásványianyag-tartalom is.

A csíráztatás három fontos feltétele a víz, a megfelelő hőmérséklet és a napfény, amelyet bármilyen lakásban meg tudunk teremteni, így a csíráztatás egy olyan növénynevelés, amelyhez kert sem szükséges. Mindenki számára nyitott a lehetőség az előállításra, majd a nevelgetésre.

Mit használjunk?

Ha csíráztatótálat használunk, akkor legyen lyukacsos, és egy rétegben legyenek benne a magok. Gyakorlatilag bármilyen műanyag edényt használhatunk, ha lyukacsos az alja, van, aki egyszerűen szűrőben végzi a csíráztatást. Jó megoldás lehet a befőttesüveg necchálóval lezárva, ilyenkor fontos, hogy csak annyi magot rakjunk az üvegbe, hogy maradjon hely a növekedő csíráknak. Természetesen szájjal lefelé, kicsit megdöntve kell az üveget állítani. A csírák öblítéséhez sűrű szövésű szűrőt vagy hálót használhatunk.

A magokat be lehet szerezni bioboltban, de akár nagyobb áruházak polcain is megtalálhatók. A legnépszerűbbek a bab, borsó, brokkoli, búza, lucerna, retek, szójabab, vöröshagyma, vöröshere, mungóbab. A mag nem lehet csávázott, csak csíráztatási célra árusított.

Frissen fogyasszuk

Ivóvíz-tisztaságú, hideg vizet használjunk, amelybe be kell áztatni a magokat. Később nem kell, hogy vízben álljon, de folyamatosan nedves kell, hogy legyen, így ha közvetlen napfényre tesszük a csíráztatóedényünket, akkor vigyázzunk, hogy ki ne száradjon. Az áztatási idő függ a vízhőmérséklettől, a magtól (például a mustár, a rukkola és a zsázsa nyálkaanyagot eresztő magjait nem érdemes túl hosszan áztatni, egyszeri öblítés és csírázásig a permetezéses nedvesítés javasolt).

A csírázó magokat naponta 1-2 alkalommal érdemes átöblíteni tiszta, hideg vízzel, eltávolítandók a levált héjrészek és a ki nem csírázott magok. A csírázási idő változó, hozzávetőleg két nap és két hét között változik. A csírákat frissen fogyasszuk, ha lehet, de pár napig megőrzi a frissességét hűtőben tárolva is.

(A borítóképen: A növényi csírák tápanyagban értékesek és nagyon finomak)