A szólásszabadság és a befolyásolás

A világháló közösségi csatornái ma már természetes részei a közéletben zajló kommunikációnak. A megszólalásokat – származzék az akár politikustól, akár mástól – a legszélesebb körű szabadságnak kellene öveznie, az utóbbi időben azonban ennek éppen az ellenkezője tapasztalható, ami újfent felveti a szolgáltatók befolyásának korlátozását a szólás- és véleménynyilvánítás jogába. A témáról Szikora Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének kutatóját kérdeztük.

A digitális világ közösségi csatornái – Facebook, Insta­gram, Twitter – egyre nagyobb hatással vannak a társadalmi kommunikációra és a közbeszédre. Az általuk biztosított szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos joga közé egyenlőségjelet lehet-e tenni?

Abban a tekintetben igen, hogy gyakorlatilag bárki számára lehetőséget biztosítanak a véleményük szabad kinyilvánítására, ráadásul a széles nyilvánossághoz való közvetítés biztosításával egyidejűleg. Látszólag tehát adott a lehetőség, hogy sokak könnyedén szólhassanak tömegekhez, az alapjog gyakorlása így biztosított. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a közelmúltban is súlyos hullámokat vert azon eseményekről, amikor a közösségi oldalak már nemcsak konkrét tartalmakat, de teljes felhasználói fiókokat töröltek felületükről. Ráadásul mindezt kevésbé meggyőző érveléssel támasztották alá. Az ilyen átláthatatlan, alkotmányos eljárási garanciákat teljes mértékben nélkülöző intézkedések viszont már nem összeegyeztethetők a szólásszabadság alkotmányos jogával, tekintettel arra, hogy az érintett platformok az információszerzés és -megosztás elsődleges felületeiként értelmezhetők.

Mennyire áll stabil lábakon a nyilvánosság demokráciája, ha újra és újra fellángol a vita arról, hogy szükség lenne az internetes fórumokat működtető társaságok tevékenységének a korlátozására?

A platformokat érintő kritikák összetettségét jól mutatja, hogy egyszerre merül fel igény a nyilvánvalóan jogsértő elemek haladéktalan eltávolítására, ugyanakkor élénk vita tárgyát képezi a tartalommoderálási gyakorlat átláthatatlan és gyakran kiszámíthatatlan működése. Valójában ugyanazt várjuk el a digitális fórumoktól, mint amit az offline világban is: a közösség érdekeinek ártalmas tartalmakat távolítsák el felületeikről, míg a közéleti vitát ne korlátozzák. Látni kell azonban, hogy igen nehéz megfelelni a jogos elvárásoknak egy olyan térben, ahol például több mint kétmilliárd felhasználó van jelen, és a közzétett posztok milliói pillanatok alatt jutnak el a széles tömegekhez.

A hagyományos kommunikációs csatornák – mint a rádió és a televízió – szerepét mára egyre erőteljesebben veszik át a közösségi médiákban megosztott információk, amiknek olykor megkérdőjelezhető a hitelessége. Lehetséges-e felelősségi köröket meghatározni a tartalmak ellenőrzésére?

A kutatási eredmények azt erősítik meg, hogy jelentős bizalmatlanság övezi a közösségi médiából szerzett információkat, amelyek között a hírfogyasztó találkozhat ténylegesen létező és ismert sajtótermék híreivel, ahol a hírforrás megbízhatósága nem a közösségi platform­tól függ. A valódi problémát az jelenti, ha ismeretlen eredetű, akár kifejezetten megtévesztő, a felhasználók félretájékoztatását szolgáló – sok esetben más oldalakkal megtévesztésig hasonlónak tűnő – oldalak híreivel szembesül az olvasó. A tényellen­őrzés folyamata sok esetben fontos feladat lenne, azonban hatékonysága újfent kérdéseket vethet fel, miután ez a lehetőség könnyen felhasználható politikai célokra is. A tudatosan valótlan, konstruált eseményekről beszámoló tartalom kétséges eredetű forrásként való megjelölése messze nem hasonlítható össze azokkal az esetekkel, amikor egyeseknek nem tetsző politikai véleményekhez társítanak ilyen címkéket. Már csak azért sem, mert egy vélemény esetében eredendően kizárt a tényellenőrzés folyamatának létjogosultsága. Mégis láthattunk példát a közelmúltban, ahol felhívták a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a tartalom nem egyértelműen bizonyított.

A közösségi platformok ma már természetes részei a politikai pártok és a politikusok kommunikációs eszköztárának. Az elmúlt két amerikai elnökválasztás idején felmerült a választók lehetséges manipulációjának a témája. Fel lehet készíteni a felhasználókat arra, hogy meg tudják különböztetni a hiteles és a manipulatív tartalmakat?

A közösségi platformokon zajló folyamatok, így az ott folyó kommunikáció megfelelő értékeléséhez talán sokkal fontosabb tényező a tudatos közösségimédia-használat készségének elsajátítása. A „hagyományos” média világa kapcsán elterjedt médiatudatossághoz hasonlóan nélkülözhetetlen a platformokon szembejövő – különösen az ismeretlennek tűnő felhasználótól származó – tartalmak kritikai szemlélete, illetve a hírfolyam összeállításának hátterében zajló folyamatok ismerete. A tudatosság és kritikai szemlélet hiányában a felhasználók nem lesznek képesek megfelelően értelmezni a közösségi média világát. A közéleti kérdésekben tett megszólalásokat, származzék az akár politikustól, akár mástól, a legszélesebb körű szabadságnak kellene öveznie. A platformok akkor járnának el helyesen, ha az ilyen típusú kommunikációba szinte egyáltalán nem avatkoznának bele, és csupán biztosítanák, hogy valamennyi megszólalni kívánó korlátok nélkül kifejthesse véleményét, a társadalom tagjaira bízva a versengő álláspontok közüli választás lehetőségét. Az utóbbi időben ennek éppen az ellenkezőjét láttuk.

A közösség érdekeinek ártalmas tartalmakat távolítsák el, de a közéleti vitát ne korlátozzák – Szikora Tamás

Nemcsak az amerikai elnök, hanem magyar országgyűlési képviselők esetében is felmerült már az a vád, hogy valótlan tartalmakat osztanak meg, amiket a személyes ismertségük hitelesít. A hazai jogrend felkészült az ilyen típusú problémák kezelésére?

A közéleti vitákban a legszélesebb körű szabadság biztosítása lehet csak elfogadott. A politikusok általi, különösképpen a választási kampányok során tett megnyilvánulásokat nem lehet kiragadott szövegként értelmezni, és egyes elemeinek valóságtartalmát külön-külön értékelni. Az efféle megszólalások kapcsán rendszerint számba kell venni a kifejezés kontextusát, illetve a közönség számára értelmezhető jelentéstartalmát egyaránt. Ami látszólag egy tényállítás, az szövegösszefüggésében és a közönség részéről sok esetben egy politikai, politikusi véleményként csapódik le. Ez esetekben a szabályozónak egyetlen feladata van: a lehető legtávolabb maradni a beavatkozástól, és az ellen­érdekű felek vitájának kibontakozását szolgálni. Amennyiben e feltételek nem állnak fenn, úgy a tudottan valótlan és sértő állításokkal szemben a jogi fellépés lehetőségei a jelenlegi szabályozási környezetben is adottak. Emellett teljes mértékben helyes és elfogadható például az a fajta szabályozás, ami a politikai tartalmú hirdetések esetében megköveteli a megrendelő személyének közzétételét, így szolgálva az információ hiteles forrásának felhasználó általi azonosíthatóságát.

A digitális világ közösségi oldalainak létrehozói és működtetői kőkemény tőketársaságok. Szükségszerűen alakult úgy, hogy profitorientált cégek a fogyasztási szokásokon át a közvélemény alakításáig potenciálisan széles körű lehetőséget kaptak a kezükbe a társadalmi viszonyok alakítására?

Az olyan platformok, mint amilyen a Facebook is, eredendően a közösségi kapcsolatok építésére szolgáló felületekként funkcionáltak. Létrehozásuk oka kezdetben az egymástól térben távol lévők közötti fizikai kapcsolat hiányának „áthidalása” volt, azonban idővel ennél sokkal komplexebb struktúrákká alakultak át. A felhasználók számának rohamos növekedésével, illetve a másokkal való kapcsolatteremtés lehetőségén túlmutató funkciók egyre jelentősebbé válásának köszönhetően meghaladták eredeti szerepkörüket. Azáltal, hogy bárki számára gyakorlatilag korlátozás nélkül lehetőséget biztosítanak véleménye kifejezésére, ami ráadásul pillanatok alatt emberek tömegeihez juthat el, e felületek hamar a véleménynyilvánítás megkerülhetetlen terepévé váltak. A tartalomkínálat feletti kizárólagos ellenőrzési jogosultságnak köszönhetően pedig nyilvánvaló, hogy a platformok nemcsak a társadalmi, de ugyanígy a gazdasági és politikai viszonyok formálására is igen jelentős hatással bíró szereplőkké váltak.

Hogyan viszonyulnak az internetes közösségi portálok szabályozásának kérdéséhez az Európai Unió tagállamai; lehetséges-e egyáltalán államközösségi témává emelni a közösségi média működésének kérdését?

Ha nem is teljesen egységes a fellépés tagállami részről, a szabályozás kérdése már korábban felmerült, és látható lépések is születtek már e téren. A platformok tartalomkezelési gyakorlatára nézve Németország például 2017-ben törvényt fogadott el, ami elsődlegesen a gyűlöletkeltő tartalmak azonnali eltávolítását írta elő, igen jelentős, 50 millió euró összegig terjedő bírság kiszabásával fenyegetve a szolgáltatókat. Ami az uniós szintű szabályozást illeti, az audiovizuális médiát szabályozó uniós irányelv a videómegosztó platformok számra ír elő kötelezettségeket a felületükön megjelenő jogsértő tartalmak korlátozására nézve. A digitális platformokat szabályozni szándékozó uniós javaslatcsomag egyik eleme pedig kifejezetten a közösségimédia-felületeken megjelenő tartalmak szolgáltatók általi kezelését, moderálását kívánja szabályozni. A normatív követelmények megalkotására irányuló szándék tehát látható, a kérdés sokkal inkább az, hogy alkalmas-e a valóban releváns probléma felszámolására, illetve mennyiben lesz kikényszeríthető, számonkérhető a szolgáltatókon.

A 21. században született generációk számára az internetes tartalmak igazodási pontként szolgálnak. Kinek a felelőssége, hogy megvédje őket akár a gyűlöletbeszédtől, az irracionális tartalmaktól, a nyilvánvaló manipulációtól?

A felelősséget nem lehet egyetlen szereplőre telepíteni. Vitathatatlanul fontos szerepet tölt be e téren a családi környezet vagy maga az állam. Utóbbi feladata a szükséges intézményrendszer kialakításával a nélkülözhetetlen ismeretek elsajátításához szükséges oktatási keretrendszer biztosítása, illetve a káros, veszélyes tartalmakkal való találkozás lehetőségét megelőző szabályozás és jogérvényesítési mechanizmusok megteremtése. Végső soron pedig vitathatatlanul fontos szerep hárul magukra a platformokra, amelyeknek az államokkal való aktív közreműködésük révén az említett feladatellátásból is tevékenyen ki kell venniük a részüket. Hasonlóképpen szerepet kell vállalniuk a fiatalok közösségi médiában való tudatos részvétele érdekében, és a veszélyekre való figyelemfelhívás mellett a jogsértő tartalmak eltávolítása terén is hatékony eszközöket kell alkalmazniuk.

(A borítóképen: A szólásszabadság és annak korlátozása a közösségi platformokon mindennapos probléma)

https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/nem-jo-pelda-egy-elnok-elhallgattatasa-5175748/