Otthon, a Nagyi Klubban

Majdnem a kezdetektől tagja a pécsi származású Szekrényi Jenőné Lívia a miskolci Nagyi Klubnak, amely a járványidőszakon kívül az ifjúsági házban működik. 90 éves születésnapja alkalmából beszélgettünk vele, amelyet február 10-én ünnepelt.

– Többen felhívtak már a klubból, hogy köszöntsenek, ami nagyon jólesett. Csütörtökön személyesen is jártak nálam hárman – mondta Szekrényi Jenőné. – Nagyon hiányoznak a személyes összejövetelek, mert egyedül élek, a férjem már 22 éve meghalt. A gyerekeimnek, unokáimnak, dédunokáimnak egy része itt lakik Miskolcon. Mások Franciaországba és Németországba költöztek, velük e-mailezni szoktam. A kisebbik fiam pedig mindennap fölhív.

Lívia nénit arra kértük, hogy idézzen fel néhány szép emléket.

– Hamar elrepült ez a kilencven év, örülök, hogy megértem és egészséges vagyok. Szombaton vacsorával, vasárnap pedig ebéddel várom a rokonságot, akik most a pandémia miatt két részletben jönnek felköszönteni. Szívesen emlékszem vissza a diákkoromra. Tízéves koromtól a pécsi Notre Dame zárdában nőttem fel bentlakóként. Az a nyugalmas időszak volt életem egyik legszebb része. Aztán rosszabb idők jöttek. 1931-ben születtem, így átéltem a II. világháborút és az 1956-os szabadságharcot is. 14 éves voltam, amikor bejöttek az oroszok. Egy évig iskolába se lehetett járni, és mivel megszüntették a szerzetesrendeket és az egyházi iskolákat, a gimnáziumom világi iskolaként működött tovább – mesélte.

Megszerette Miskolcot

A borsodi megyeszékhelyre helyezték át őket a férjével. Lassan megszerették a várost.

– A férjem a vasútépítő vállalatnál dolgozott építőmérnökként. Három hónapra küldték ide, egy kolléga betegsége miatt, aki végül meghalt és itt ragadtunk. Én a MIHŐ-nél kaptam munkát, mint iratkezelési csoportvezető, onnan is mentem nyugdíjba. Aztán éppen 56-ban szültem a kisebbik fiamat. Eleinte nehéz volt a váltás, de mivel mostanra az egész családom és a barátaim is ide valósiak, megszerettem Miskolcot. Gyönyörű ez a vidék. Nagyon boldog voltam, amikor megszületett a fiú- és négy lányunokám. Minden nyáron vittük mind az ötöt nyaralni a férjemmel. Mostanra három fiú- és egy lánydédunokám is született – emlékezett az ünnepelt.

Tizennyolc éves a klub, amihez beszélgetőtársunk két évvel az indulás után csatlakozott.

– Annak idején egy ismerősöm hívott meg a Nagyi Klubba, amikor meghalt egy tag. Beszámolt róla, hogy mivel foglalkoznak és megtetszett. Tizenöt éve vezetem a közösség naplóját, ami alapján elmondhatom, hogy rengeteget kirándultunk. Legalább ötven várost néztünk meg, és a programot mindig én állítom össze. Szinte a második családomnak érzem a nyugdíjas közösséget, mert jól megértjük egymást és szeretetben vagyunk mindig együtt – mesélte Szekrényi Jenőné.

(A borítóképen: Szekrényi Jenőné Lívia a lillafüredi kiránduláson jobbról a második)