Éltetik a népművészetet

A Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesült Gergye Zoltán, a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület elnöke március 15-e alkalmából. Az elismerésre a Népművészeti Egyesületek Szövetsége terjesztette föl.

Gergye Zoltán nyolcadik éve tölti be a miskolci székhelyű egyesület elnöki posztját, és mint fogalmazott, váratlanul érte a megtiszteltetés. Úgy érzi, hogy igazából nemcsak az övé a díj, hanem az egész egyesületé, hiszen sokan segítik a munkáját. Nem utolsósorban a felesége, István Anikó ötvös- tűzzománcos, aki ,,elviseli” és tolerálja a sok-sok pluszmunkát és -időt, amivel az elnökségi munka jár.

A véletlen műve

Zoltán a fazekas mesterség képviselője. A véletlen műve, hogy ezzel kezdett foglalkozni.

– Tizennyolc éves lehettem, amikor az Ifjúsági Házban indult egy fazekas szakkör. Tulajdonképpen itt ismerkedtem meg az agyagozással, a fazekasság alapjaival. A szakmát később a Hejőszalontai Kerámia Üzemben sajátítottam el. Itt népi kerámiákat készítettek, igaz, hogy nagy tételben, de formatervezett és népi ihletésű darabok voltak. Itt tanultam meg igazából a fazekas szakmát, valamint Sárospatakon. Egy időben ez jó foglalkozásnak számított, de jöttek a nehéz évek, amikor már nem lehetett csak ebből megélni. A 2008-as válság idején például újságot hordtam ki, hogy legyen bevételem. Nem mondom, hogy most, a járvány idején könnyebb a kézművesek élete, de akik felfedezték a modern technika adta lehetőségeket, és például webshopokon keresztül tudnak értékesíteni, azoknak könnyebb. Én még ezt nem művelem, bár tudom, hogy nem elég igényes, jó terméket készíteni, azt el is kell tudni adni – fogalmazott Zoltán.

Titkárból elnök

Mint mondta, a népművészeti egyesület jövőre lesz 40 éves, 21 éve vette föl Fügedi Márta, neves néprajzkutató nevét, aki az egyik alapítója volt az egyesületnek.

– Én a ’90-es évek közepén kezdő fazekasként léptem be, és amikor a kézműves alkotóház az egyesületé lett, ott egy fazekasműhelyet is kialakítottak. Nemcsak nekem, hanem a többi fazekasnak is, de úgy éreztem, hogy megbecsülnek. Néhány év múlva Molnárné Forray Marianna, az egyesület akkori elnöke engem kért fel a titkári feladatokra. Elvállaltam, de bevallom őszintén, ha akkor tudtam volna, hogy ez mennyi munkával és felelősséggel jár, akkor lehet, hogy visszautasítom a felkérést. Amikor pedig Marianna nyugdíjba vonult, a tagok kérésére vállaltam el az elnökséget – idézte fel Zoltán.

Megtudtuk tőle, hogy az egyesületnek közel 150 tagja van, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki kézműves, hiszen támogató tagok és már nyugdíjba vonult alkotók is tagjai a szervezetnek. Aktívan közel hatvanan dolgoznak, és ami kicsit szomorú, hogy csak 2-3 kézműves tud megélni a szakmájából. Ők főleg kosárfonók, mézeskalácsosok, akik folyamatosan járják a vásárokat, azokat, ahol tudják, hogy kelendőek a portékáik. Bár a járvány miatt most ez a lehetőség is elmarad.

Két állásban

– Sajnos ma az a helyzet, hogy szinte minden kézművesnek van másik állása is, hogy el tudja tartani a családját. Én például tanítok, de jelenleg ez is szünetel. Napjainkban divat a népi kézműves termékek modernizálása. Főleg a divatiparban figyelhető ez meg, amikor egy-egy népi motívum megjelenik a modern ruhadarabokon. Korábban én is szentségtörésnek tartottam az ilyen társítást, de ma már úgy gondolom, hogy ezzel talán közelebb lehet hozni az emberekhez a népművészetet, a népi kézművességet. Hiszen az egyesületünknek is a népművészet, a népi kultúra megőrzése, bemutatása, népszerűsítése az egyik célja – fogalmazott Zoltán.

(A borítóképen: Gergye Zoltán nyolcadik éve tölti be a miskolci székhelyű egyesület elnöki posztját)