Félmillió gyermek nevelkedik egy szülővel hazánkban

Három évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a fővárosban az Egyszülős Központ. Régi álma vált ezzel valóra Nagy Annának, aki szintén egyedül nevelte föl a fiát, és saját tapasztalatból tudja, mennyi nehézséggel kell megküzdenie annak a szülőnek, aki kétemberes feladatot lát egymaga. A központnak már 11 városban vannak közösségei, klubjai, ahová bátran bekopogtathatnak a gyermeküket egyedül nevelő szülők.

Az ön nevét mostanában főleg az Egyszülős Központtal kapcsolatba halljuk. Hogyan született az intézmény?

Azt hiszem, a legtöbb civil szerveződés úgy születik, hogy az ember a saját életében olyan helyzetbe kerül, olyan nehézséggel szembesül, amelyekre nem talál megfelelő válaszokat a környezetében. Erre az én történetem a legjobb példa, hiszen amikor gyermekét egyedül nevelő szülővé váltam, a gyermekem pedig egyszülős gyermekké, akkor ugyanaz történt velünk, mint mindenki mással ebben a helyzetben. Keresni kezdtem olyan segítséget, olyan kapaszkodót, ami könnyebbé, elviselhetőbbé tette volna az életünket. Szerettem volna a gyermekemnek segíteni, hogy könnyebben élje meg az őt körülvevő változást. Azt tapasztaltam, hogy szinte semmi segítség nincs az egyszülős családok számára. Azzal szembesültem, hogy ha valaki egyedül neveli a gyermekét, gyermekeit, és emiatt nehézségekbe ütközik, akkor mintha a társadalom nem is venne róla tudomást. Nem kap hangsúlyt, hogy léteznek ilyen családok, sőt, mintha teljesen láthatatlanok lennének. Én is, mint a legtöbb ember, úgy éltem meg ezt a nehéz helyzetet, hogy csak velem történhet ilyen, csak velem szúrhat ki így az élet. De amikor kezdtem egy kicsit jobban belemélyedni az egyszülősség témájába, rájöttem, hogy több százezer családról beszélünk. Nem túlzás, hiszen körülbelül 300 ezer egyszülős család él ma Magyarországon, ami közel félmillió gyermeket jelent. Ekkor pedig még kevésbé értettem, hogy ezen családok számára miért nincs semmilyen segítség. Így jött létre 2005-ben az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány, és kellett hozzá tíz-tizenkét év, amíg eljutottunk az Egyszülős Központ megnyitásáig. Már az alapítvány megszületésekor az volt az álmom és célom, hogy ha valaki nehéz helyzetbe kerül, mert egyedül marad a gyermekével, akkor legyen egy hely, ahová bekopogtathat, és azt mondhatja, hogy „nekem most nagyon nehéz, segítségre lenne szükségem”. Úgyhogy amikor 2018-ban megnyitott az Egyszülős Központ, ez a tizenkét évvel ezelőtti álom és kitűzött cél vált valósággá.

Nagy harc volt?

Tíz-tizenkét év telt el úgy, hogy nagyon sokszor, nagyon sok helyen beszéltem erről, próbáltam elérni a döntéshozók ingerküszöbét, akik tudtak vagy tudtak volna segíteni. Úgy kell elképzelni ezeket az éveket, hogy amikor kidobtak az ajtón, bemásztam az ablakon. Szóval nagyon-nagy munka volt.

Konkrétan miben segít az Egyszülős Központ a családoknak?

Az elmúlt három évben több mint hetvenféle szolgáltatást nyújtottunk, úgyhogy gazdag és sokszínű a palettánk. Valahogy úgy állunk ehhez, hogy ha a családoknak valamilyen gondjuk, nehézségük akad, akkor nekünk azzal dolgunk van. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül mindent meg is tudunk oldani, hiszen például a lakhatás komoly probléma, és ezen a téren még keveset tudunk tenni. Remélem azonban, hogy ez is változni fog hosszabb távon, és lesznek majd eszközeink. Mindenesetre sokféle nehézséget hoz, ha az ember egyedül marad a gyerekével.

Melyek a legjellemzőbb nehézségek, és hogyan tudnak segíteni ezeken?

Tapasztalataink szerint hat olyan terület van, amelyeket nem is mi, hanem az élet jelölt ki. A legelső, amire szükség lehet, a krízishelyzetben nyújtott segítség. Ez lehet jogi segítség, lehet pszichológus segítsége, de van olyan szülő, akinek adományra van szüksége, mert hirtelen olyan helyzetbe taszította a családot az egyszülőség, hogy a megélhetésük került veszélybe.

A másik fontos terület a munkavállalás. Tudni kell, hogy az egyszülős családoknak több mint a fele szegény. Az egyszülőség vezető szegénységi kockázatot jelent, tehát olyan helyzet, ami megköveteli, hogy az egyedül maradt szülő dolgozni tudjon, hiszen ő lett egyedüli kenyérkeresőként a család feje. A központ munkatársai nemcsak abban segítenek, hogy hogyan kell megírni az önéletrajzot, vagy angol nyelvtanfolyamokat szerveznek, hanem konkrét munkát is keresnek. Több mint száz szülőnek találtunk már állást, pedig ez a szolgáltatásunk mindössze másfél éves. Ennek hátterében vállalati kapcsolatépítés áll, és sok minden más, ami sikeressé teszi ezt a programot.

A harmadik terület maga a szülőség, hiszen az ember igencsak elbizonytalanodik az új helyzetben. „Hogyan fogok egyedüli szülőként helytállni? Akkor most apa és anya is leszek egyszerre?” Abban is tudunk segíteni, hogy megerősítsük a szülőt, egyszerre nem tud apa és anya is lenni, mert csak anyaként vagy apaként tud segíteni a gyermekének. Ez azért nagyon fontos, mert bár a szülőségről könyvtárnyi irodalmat ismerünk, de arról, hogy hogyan kell egyedül gyereket nevelni, arról szinte soha nem esik szó. Pedig mint említettem, félmillió gyermek nevelkedik egy szülővel.

A negyedik terület a közösségépítés. Mielőtt megnyitottuk a központot, elkezdtük tervezni, hogy miről is szóljon a munkánk. Hiszen addig nem működött sehol ilyen intézmény, nem volt előttünk minta.

A különböző szolgáltatásokat azonban nem mi akartuk kitalálni, hanem azoktól kérdeztük meg, akiknek segíteni szerettünk volna. Úgyhogy a központ előkészítése kutatással kezdődött, amihez több mint ezer választ kaptunk. Az egyik kérdés az volt, hogy mi a legnagyobb probléma az egyszülős élethelyzetben. Meglepő módon a legtöbb szülő azt a választ adta, hogy magányosak és elszigeteltek. Tehát a befogadó közösségek a szülők túlélését szolgálja. A mostani járványhelyzetben ez talán még fontosabbá vált, hiszen mindenki elzárva él, de fontos, hogy legalább azok az online közösségek működjenek, amelyekben a tagok valamiféle felnőtt kapcsolatot tudnak tartani egymással. Mert a gyermeküket egyedül nevelők bizony sokszor napokon keresztül csak az óvodás gyermekükkel kommunikálnak. A közösségépítés nálunk nemcsak arról szól, hogy a szülők beszélgetnek egymással, hanem arról is, hogy közösen tevékenykednek. Például eljönnek a jógacsoportba, élményfestésre, önvédelmi órára vagy tornázni. Azok az emberek, akik ugyanolyan élethelyzetben vannak, valamit együtt csinálhatnak.

Az ötödik terület a gyerekekről szól, hiszen a munkánknak az is fontos célja, hogy a gyerekek olyan környezetben, olyan családban nevelkedhessenek, ami egészséges támaszt nyújt nekik. Nagyon sok gyerekprogramunk van. Nemcsak a szokásos ünnepségekre gondolok, mint a Mikulás, a karácsony vagy a gyermeknap, hanem sok más lehetőséget nyújtunk, ahol jó gyereknek lenni: táborozások, babaprogramok, kamaszprogramok, és ha szükség van rá, korrepetálással is segítünk. Az egyszülős családok a legtöbbször nem engedhetik meg maguknak, hogy nyaralni menjenek, a gyerek táborba utazzon, vagy különtanárhoz járjon, ha arra van szüksége. Pedig neki is járnak ezek, még akkor is, ha egy szülővel nevelkedik.

A hatodik terület a megelőzés. Abban segítünk, hogy ne bomoljanak fel a családok vagy ne bomoljanak fel másodjára is. Figyelmet fordítunk az úgynevezett mozaikcsaládokra is. Ők azok, akik egyszülősként indulnak, aztán két egyszülős családból lesz egy család. Azonban a mozaikcsalád megint más nehézségeket, kérdéseket hozhat, és ha nem kapnak segítséget, hogy hogyan kell a felmerülő problémákat megoldani, akkor nagyon könnyen újra egyszülőssé válhatnak. A gyerekeknek különösen nehéz, amikor többször is átélik, hogy szétszakad a család, felfordul az életük.

A tapasztalatok szerint hány nő és hány férfi neveli egyedül a gyermekét vagy gyermekeit?

Az egyedülálló szülők közel 90 százaléka anyuka, de az apák száma sem lebecsülendő, hiszen a 10 százalék több tízezer férfit jelent. Ez komoly szám, de az igaz, hogy válás után főleg a nők nevelik tovább a gyermekeiket. Tehát amikor egyszülős családokról beszélünk, akkor elsősorban az anyáról és gyermekiről van szó.

Amikor a szülők elválnak, gyakran előfordul, hogy aki nem neveli a gyermekeket, egyszerűen eltűnik a család életéből. Milyen kötelezettségei vannak a szülőnek?

Részben olyan kötelezettsége van, hogy fizesse a tartásdíjat, ami a gyermek mindennapi szükségleteinek a fedezete. Talán kevesen tudják, de Magyarországon az egyszülős családok negyede nem kapja meg a tartásdíjat. Ez ijesztően nagy, szinte sokkoló szám. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy ha a szülők a válás után nem tudják rendezni a viszonyukat, a gyermeket eszközként használják a viszálykodásukban. Elkezdődik azzal, hogy „akkor én nem fizetem a tartásdíjat”. Erre az a válasz, hogy „ha nem fizetsz, akkor nem láthatod a gyereket”. A gyerek pedig folyamatos háborúban, harcmezőn kénytelen élni, ami borzasztó, hiszen neki ez az egy gyerekkora van. A végén pedig valóban odáig fajulhat a dolog, hogy az egyik szülőt végképp elveszíti. Vagy azért, mert egyszerűen eltűnik az életéből, vagy azért, mert az őt nevelő szülő gyakorlatilag olyan mértékben eltávolítja a másik felet, hogy egy idő után ki is radírozódik a gyerek életéből. Mindkettő nagyon rossz és kegyetlen dolog. Hiszen a gyereknek az az érdeke, neki az a legjobb, hogy ameddig csak lehetséges, mind a két szülő ott legyen az életében. Azért, mert a szülei elváltak, tőle nem vált el senki. Neki ugyanúgy a szülei maradnak, az anya és az apa is. A lehető legrosszabbat tesszük a gyerekünknek, ha elhanyagoljuk, vagy ha nem engedjük, hogy a másik szülővel tarthassa a kapcsolatot.

A tartásdíj nem fizetése bűncselekmény. Mégis előfordul, hogy nem fizetik?

Abszolút. A tartásdíj nem fizetése miatt bírósághoz lehet fordulni, de ennek ellenére a gyerekek negyede nem kapja meg a neki járó pénzt.

Ugyanis csak attól lehet a tartásdíjat beszedni, aki bejelentett állásban dolgozik, és valós, bejelentett fizetést kap. De tudjuk, hogy sokan nem így dolgoznak, és sokféle ügyeskedéssel lehet kibújni a tartásdíj fizetése alól. Ez azért értelmezhetetlen számomra, mert akármi is történt köztem és a házastársam között, a gyerekem az a gyerekem marad. Nem vele vesztem össze, hanem az anyjával vagy az apjával. Tehát a gyereket büntetni ezért nem felnőtthöz illő és felelőtlen magatartás.

Amikor bemennek a gyermeküket egyedül nevelő szülők a központba, miről mesélnek, milyen problémával küzdenek meg a legnehezebben?

Mint említettem, a központ megnyitása előtt felmérést készítettünk, amiből az derült ki, hogy az egyedül maradt szülők az elszigeteltséggel küzdenek meg a legnehezebben. Ezt a mindennapokban is tapasztaljuk. Amikor az embernek gyermeke születik, akkor azért egy kicsit a feje tetejére áll az élete, hiszen mindent újra kell gondolnia. Amikor azonban valaki egyedül marad a gyermekével, akkor olyan feladatokkal marad egyedül, amit tulajdonképpen két embernek kellene elvégeznie. Tehát folyamatosan két ember helyett dolgozik. Egyedül kell fenntartania a családot, de úgy kell munkát vállalnia, hogy reggel vinni, délután hozni tudja a gyereket az óvodából, iskolából. Délután el tudja vinni edzésre, legyen másnapra fehér zoknija, legyen kész a házi feladat is, tehát hogy működjenek a mindennapok. Ez nem egy egyemberes feladat. Olyan súlyok nehezednek az egyedül maradt szülőkre, amelyek valóban embert próbálóak, és nagyon sokszor ehhez még hozzáadódnak pszichés, lelki nehézségek, hiszen egyszülőssé válni komoly traumát jelent. Nemcsak a szülőnek, hanem a gyereknek is. Ezt a traumát pedig kezelni kell. Komoly feszültséget okoz az is, ha a szülők nem tudnak békés viszonyt ápolni egymással, ha a gyermeket nevelő szülőnek nincs állása, vagy bizonytalan a lakhatás kérdése. Olyan sok kérdés adódik egy egyszülős helyzetben, hogy gyakorlatilag az embernek az az érzése, hogy nem is csinál mást, csak folyamatosan problémát old meg. Jó esetben idővel ezek szépen elsimulnak, és a család megtalálja az ideális működési módot.

Van olyan jogszabály, amit meg kellene hozni annak érdekében, hogy a gyermeküket egyedül nevelő szülők könnyebb helyzetbe kerüljenek?

Sok mindenen lehetne javítani. A családokat segítő rendelkezések nagyon jók, hiszen mindegyik megkönnyíti az életüket. Talán ami fontos lenne, a lakhatás, és a tartásdíj kérdése. Például könnyebbé és szélesebb kör számára is elérhetővé lehetne tenni a tartásdíj megelőlegezését. Ez sokat segítene az egyszülős családoknak.

Budapesten kívül más városokban is működnek Egyszülős Központok?

A központ Budapesten működik, de 11 városban vannak helyi közösségeink, klubjaink. Miskolcon épp nincs, de remélem, hogy a közeljövőben lesz ott is, hiszen tapasztaljuk, hogy nagyon nagy szükség van a helyi közösségekre. Bizonyos programokat a fővárosból is tudunk szervezni, például hogy a gyerek eljusson Erzsébet-táborba, vagy hogy a szülővel együtt menjenek el nyaralni. Adományt is tudunk biztosítani bármelyik városba vagy községbe, és az online-szolgáltatások is elérhetők. Azonban óriási szükség van a személyes közelségre is, amit viszont csak a helyi közösségek tudnak megadni. Nagyon remélem, hogy Észak-Magyarországon is lesz ilyen.

2019-ben díjat adtak át, a Páratlan Szülő Díjat. Mire hívják fel ezzel az elismeréssel a figyelmet?

Az idén is meghirdettük, épp az elmúlt vasárnap, az egyszülős családok napján. A gyermeküket egyedül nevelő szülők olyan hétköznapi hősök, akik folyamatosan nehézségekkel küzdenek, olyan helyzeteket kezelnek, amikbe igencsak bele lehet fáradni. A díjjal szeretnénk észrevetetni, hogy az egyedül maradt szülők emberfeletti teljesítményt nyújtanak, amikor összetartják a családot, és mindennapi helytállásuknak köszönhetően kiegyensúlyozott gyerekeket tudnak nevelni. Bizony, az ő hátizsákjukban nem pihe van, hanem beton, és mégis ugyanúgy futnak föl a hegyre, mosolyognak, kedvesek, szeretettel nevelik a gyerekeiket, mint azok a szülők, akik együtt vannak. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mindenki körül élnek egyszülős családok, vegyük észre, hogy ők milyen nehézségekkel küzdenek, és ha szükség van rá, segítsünk nekik! Nem kell óriási dolgokra gondolni, csak a mindennapi élet apróságaira. Célunk, hogy a díj odaítélésével hagyományt teremtsünk, és alkalmat arra, hogy egy évben egyszer mindenki megálljon egy kicsit, körülnézzen, és vegye észre az egyszülős családokat, a problémáikkal együtt. Meg fognak lepődni, hogy milyen sok családot látnak majd maguk körül.

Önnek sikerült jól felnevelnie a fiát?

A fiam már húszéves lesz a nyáron, és azt hiszem, hogy az ember anyaként függetlenül attól, hogy egyedül vagy párban él, de mindig tele van kérdésekkel, kételyekkel és bűntudattal, hogy elég jó anya voltam-e, elég jól csináltam-e. Én is egy hosszú listát tudnék arról írni, hogy mi az, amit másként csinálnék, ha újraszületne a gyermekem. Ugyanakkor, ha ránézek, azt látom, hogy csodálatos ember lett belőle. Amikor megszületett, azt mondta az egyik ismerősöm, hogy egy dologra vigyázzak, ne sokat rontsak rajta. Remélem, hogy ez sikerült.

Névjegy: Nagy Anna

Nagy Anna 1989 után két esztendeig foglalkozott tanulási problémákkal küzdő gyermekek oktatásával és fejlesztésével a New York-i Woodcliff Academy-n. 1993-tól 1995-ig részt vett a Marylandi Egyetem posztgraduális média- és újságíróképzésén, ezzel egyidejűleg pedig mint újságíró a Népszabadság Magazinnak és a Magyar Hírlap magazinnak dolgozott. 1995-től 1998-ig volt szerkesztője és műsorvezetője a Nap Tv gazdasági hírműsorának, az önálló gazdasági rovatnak és a Budapest Today című angol nyelvű hírműsornak. 2000-ben a Gazdasági Minisztérium Sajtó és Tájékoztatási Főosztályának főosztályvezetői posztját töltötte be, annak sajtófőnöke volt, később pedig külpolitikai szerkesztőként tevékenykedett a Magyar Televízió Híradójánál. 2001-től 2005-ig mint kommunikációs szakértő dolgozott, kommunikációs- és médiatréningeket tartott meghívott előadóként a strasbourgi székhelyű Európa Tanácsnál. 2005-től 2007-ig volt a Brit Nagykövetség kommunikációs vezetője. 2007-ben a Szabad Föld rovatvezetőjévé nevezték ki, egyúttal főszerkesztő-helyettese lett a Horizon kétnyelvű utazási magazinnak. Angolul és franciául felsőfokon, spanyolul pedig alapfokon beszél.