Hasznunkra fordíthatjuk érzelmeinket

Kósa Erika nemcsak arról híres, hogy ő az egyik leggazdagabb magyar üzletasszony, hanem arról is, hogy az érzelmi intelligenciával (EQ) kapcsolatban előadásokat, tréningeket szervez. A Kósa Erika Akadémia alapítójával az érzelmeinkről, az érzelmi intelligenciáról és a boldogságról beszélgettünk.

1995-ben került az érzelmi intelligencia kérdése a világon a média érdeklődésének a középpontjába, amikor Nanvy Gibbs cikke az érzelmi intelligenciáról megjelent a Time magazinban. Ha jól tudjuk, akkor Ön a 2000-es évek elején találkozott a témával, hogyan történt?

Gyermekkorom óta fontosnak tartottam az emberi kapcsolatokat. Velem született adottság, hogy szeretek emberekkel foglalkozni, szeretem az emberi kapcsolatokat ápolni. A pályám elején még nem is létezett az EQ, mint tudomány, ezt a területet annak idején személyiségfejlesztésnek hívták, amibe beletartozott az érzelmi intelligencia fejlesztése is. Mivel az üzleti sikeremet az emberi kapcsolataimnak köszönhetem, azt gondolom, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésével bárki hasonló eredmények elérésére lehet képes. Az EQ-nak még a szele sem érkezett meg Magyarországra, miközben az Amerikai Egyesült Államokban már bő harmincéves tudomány volt, mégis tudatosan építettem ezt a képességet a kollégáimban. Amikor megvásároltam az első könyveimet a témában – Daniel Goleman pszichológus munkáit – lapozgatás közben rájöttem, hogy mindvégig jó úton jártam: visszaköszöntek saját tapasztalataim. Pedagógusként, majd a vállalkozásaimban sok ezer munkatársam fejlesztése során észrevettem, hogy azok az emberek boldogulnak igazán, akik jól alakítják emberi kapcsolataikat, hatékonyan kommunikálnak, ehhez az érzelmek intelligens kezelése szükséges.

Hogyan lehetne röviden összefoglalni: mit jelent pontosan az érzelmi intelligencia, és mit mutat meg az EQ-hányados? Hogyan mérik az EQ-hányadost?

Az EQ nem más, mint egy velünk született képesség, ami az IQ-val szemben fejleszthető. A saját és környezetünk érzéseinek érzékelését és az ezekre adott reakciók kezelését jelenti. Érzelmeink alapvetően határoznak meg bennünket. Átszövik a mindennapjainkat, jelen vannak az életünk kezdetétől egészen életünk végéig. Ma már azt is tudjuk, hogy gyakran a felmenőink által megélt érzelmek akár generációkon átívelő módon képesek hatást gyakorolni a sorsunkra. Nem mindegy tehát, hogy mit kezdünk ezekkel az információkkal, azaz hogyan reagálunk rájuk. Míg az IQ mérésére van standard formula, addig az EQ mérésére nincs ilyen. Számos kérdéssor létezik, melyek más és más oldalról igyekeznek körbejárni az ide vonatkozó területeket. Az egyik legelterjedtebb tesztsor Reuven Bar-On izraeli pszichológus nevéhez fűződik, az ő kérdéssorát harminc nyelvre fordították le. Így ma már több millió érdeklődő kaphat hasznos támpontokat saját EQ-jával kapcsolatban.

Mi a fontosabb, ha az érzelmi intelligenciáról beszélünk: hogy ismerjük a saját érzéseinket, vagy hogy mások érzéseit ismerni tudjuk, és érzékenyek tudjunk arra lenni? Esetleg hatással rá?

A legfontosabb az intraperszonális, tehát a magunkhoz fűződő kapcsolatunk. Ahhoz, hogy megfelelő empátiával tudjunk kapcsolódni másokhoz elengedhetetlen, hogy felismerjük és képesek legyünk beazonosítani saját érzelmi reakcióinkat. Ezáltal közelebb kerülhetünk az érzelem mögött húzódó alapigény, kielégítésre szoruló vágy meghatározásához. Ha tudatosítjuk saját érzelmeink által kiváltott reakcióinkat, sokkal könnyebben felismerjük mások érzelmi reakcióit is. Elsősorban az érzelmek indukálta cselekedeteket látjuk meg másokban. Ha csapkod, örül, ujjong, tapsol, nevet, zavart, lesüti a szemét, ezek mind olyan jelek, amelyeket, ha az önmagunkban zajló folyamatok alapján kiismerünk, akkor könnyebben tudjuk kezelni az interperszonális, tehát egymás közötti kapcsolatainkat is.

Mennyire játszanak szerepet az érzelmeink a döntéseinkben? És mennyire engedjük, hogy szerepet játsszanak? Hogyan tudjuk irányítani az érzéseinket?

Minden cselekedetünket megelőzi egy érzelem, amely hat a gondolatainkra és megnyilvánul a környezetünk számára. Amikor képessé válunk arra, hogy felismerjük a tetteink mögött rejlő motivációt, azt az igényt, amit szeretnénk valójában kielégíteni, akkor jó úton járunk ahhoz, hogy ne csupán elszenvedői legyünk saját érzelmi reakcióinknak. De hasznunkra is tudjuk fordítani azokat. Érzelmeink akkor válnak irányíthatóvá, ha megfelelő önismerettel rendelkezünk.

Vannak olyan érzelmek, amelyek jobban hatnak a produktivitásra és a sikerességre? Ha igen, melyek ezek?

Az érzelmeink evolúciós fejlődésünk egyik alappilléreként biztosították fajunk túlélését, alapvetően mindegyik szerepet játszik az emberiség történelmének alakulásában. Erősen szubjektív, hogy kit, milyen érzelmek motiválnak az élete, munkája során, de ha azokat pozitív módon képes önmaga és mások javára fordítani, garantáltan sikeres lesz. Ha mégis meg kellene neveznem néhányat, akkor feltétlenül kiemelném a saját magunkkal kapcsolatos kompetenciákat. Ilyen például az önbecsülés, az önbizalom, mert ezek hiánya nagy mértékben hat az aktivitásra és a sikerességre. Ezeket a tulajdonságokat, csak mi teremthetjük meg magunknak. Ha nem hiszünk önmagunkban, nem becsüljük eléggé magunkat, akkor nagyon gyorsan a külső körülmények is el tudnak bennünket bizonytalanítani.

Hogyan lehet az érzelmi intelligenciánkat fejleszteni?

A jó hír az, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető, tehát bárki képes az érzelmi kompetenciáiban fejlődést elérni, aki tudatosan figyel önmagára. Az első lépés, hogy reális képpel rendelkezzünk az érzelmi intelligenciánkat meghatározó készségek aktuális állapotáról. A fejlődés alapja az önismeret. Érdemes könyveket és ehhez hasonló cikkeket olvasni, számos szakirodalom érhető el a könyvesboltokban. Lépésről lépésre tudatosítsuk, hogy mi zajlik a testünkben, mi zajlik bennünk. Akadémiánk szakmai gárdája az EQ-tréningek során tizenöt alapkompetenciát vizsgál, amelyek megismerése által egyénre szabottan fejlődhetnek a hallgatók. Érdemes figyelmet fordítani ezekre a kompetenciákra, mint például az éntudatosság, empátia, stressztűrés, optimizmus vagy a reziliencia, ami a megújulás képességét jelenti.

Mi a cél az érzelmi intelligencia fejlesztésében? Van például egy idilli állapot, amelyet el tudunk érni? Ez az idilli állapot lehet az érzelemmentesség, közömbösség vagy esetleg a boldog derűlátás?

Nagyon fontos, hogy az EQ csak tudatos odafigyeléssel fejleszthető, nem fog ösztönösen működni. Az érzelem mindig egy kielégületlen vágynak az érzése, mint például az irigység, önbizalomhiány, harag, amely csapkodásban, agresszivitásban, kiabálásban, magába fordulásban nyilvánulhat meg. A cél az, hogy ezeket intelligensen kezelve könnyebben tudjunk boldogulni az életben, hogy jobban ki tudjunk jönni saját magunkkal és embertársainkkal. Érzelemmentesség nem létezik, ahogyan férfi és női érzelmek sem. Az autizmus esetén beszélhetünk az érzelmek felismerésének, kifejezésének és kezelésének súlyos nehézségeiről, ez azonban születési rendellenesség.

Mikor intelligens érzelmileg az ember? Hétköznapi szempontok szerint mit kell figyelnünk magunkban? Vagy a másikat nézzük inkább?

Egy példával szeretnék válaszolni erre a kérdésre. Képzeljük el, hogy egy rohanós, szürke hétköznap reggel a gyerek véletlenül rám borítja a kávét. Elkezdek ordítani: „Te nem vagy normális? Meg vagy őrülve? Hogy nézek ki? El fogok késni miattad! Hogy fog kijönni a ruhámból?” Van egy alapigényem, ami nem más, minthogy időben és tiszta ruhában érkezzek a munkahelyemre. Ez az igényem nem tud megvalósulni, ezért haragot, dühöt, szorongást érzek. Nem megyek neki a gyereknek ezért, a negatív érzéseimtől, a csapkodástól nem lesz tiszta a ruhám. Tehát felismerem magamban ezt a mérget, szembe nézek vele, gyorsan lekapom a ruhát és beáztatom, mert a valódi igényemet, hogy pontosan induljak és tiszta ruha legyen rajtam ez fogja kielégíteni. Ha az energiát nem a negatív, hanem a pozitív érzelmekre fordítom, sokkal hatékonyabb tudok lenni az életben.

Egyszer azt nyilatkozta: hogy nem az érzelmei vezetik, de azokat, mint a szelet a vitorlában, fel tudja használni. Pontosan mire gondolt?

Az érzelmeinkben energia van, ezért mindig egy kicsit megállok, amikor felismerem magamban, hogy most elszaladtak a lovak. Az hogy valaki érzelmileg intelligens ember, nem azt jelenti, hogy nem kiabál, vagy nem dühös, hanem azt, hogy felismeri az érzelem által kiváltott cselekvést és azt mondja: nem dühöng tovább. Ez az a pont, ahol állítani lehet a vitorlán, felismerve a testünkben zajló reakciókat már egy sokkal pozitívabb irányba haladhatunk tovább. Így kerülhetünk nagyobb harmóniába önmagunkkal és a környezetünkkel.

Hangolódj magadra! címmel szervez négynapos tréningeket. Mi ezeknek a célja?

A kurzus egy különleges program. Önismereti rendszer, amely életre szóló „iránytűt” ad a belső univerzumunkhoz, önmagunk mélyebb megismeréséhez. A program támogat minket abban, hogy felismerjük aktuális élethelyzetünk kihívásait, és tudatos lépéseket tegyünk a tökéletes harmónia megteremtéséért. A résztvevőknek lehetőségük nyílik a négynapos kurzuson teljes kényelemben, a hétköznapoktól elemelten, irányított formában a tréning moduljain keresztül megismerni önmaguk mélyebb rétegeit úgy, hogy közben kreatív önépítő tevékenységet folytatnak. A program végén a résztvevők megújultan, koncentráltabban, ötletekkel és energiával telve, elegendő tetterővel távozzanak. Tapasztalataink szerint a kurzuson résztvevők magánéletükben kiegyensúlyozottabbá, az üzleti életben pedig innovatívabbakká és eredményesebbekké válnak.

A magas EQ-jú emberek törvényszerűen boldogok?

Nem törvényszerűen, de jobban kezelik a megpróbáltatásokat, a kihívásokat, az emberi kapcsolataikat.

Hol van a boldogság most a koronavírus-járvány idején?

Az események – tőlünk gyakran függetlenül – körülöttünk zajlanak. A kérdés mindig az, hogy hogyan reagálunk rájuk, az pedig a bensőnkből fakad. Lehetünk dühösek, agresszívak vagy pesszimisták, vagy beláthatjuk, hogy ezekre az eseményekre effektíve nincs ráhatásunk. Így a negatív energiákat – amiket a negatív érzelmek váltanak ki belőlünk – elkerülve, boldogabbak lehetünk. Persze ez nem könnyű, és csakis tudatos szemlélettel lehet ezen változtatni. A boldogság pedig mindig ugyanott van! Bennünk! Nem a körülményeink tesznek boldoggá, hanem az, ahogyan a körülményeinkre reagálunk.