Siker, bor, mámor, Tokaj-Hegyalja

A világhírű Tokaj-Hegyalja vulkanikus talaja, a föld számukra szerelem és lételem, mint a szőlőművelés és a borkészítés is, amelyet szenvedélyes elszántsággal művelnek, holott jól tudják, mindannyian ki vannak szolgáltatva a természet szeszélyeinek. Bár évtizedek óta ismernek minden egyes szőlőtőkét, amely a földjükön terem, és terveznek évről évre, tudják, hogy munkájukba egy külső, nagyobb erő bármikor beleszólhat, de mégis folytatják.

Valószínűleg pont ezért került be – nem első alkalommal – a Szerencsi járás borászai közül Árvay János (Rátka), Barta Károly (Mád), Mészáros László (Mezőzombor) és ifj. Szepsy István (Mád) abba a kiváltságos, ötvenfős körbe, akik közül egyvalaki idén is elnyeri a Borászok Borásza megtisztelő címet.

Fontos megemlíteni, hogy a tokaj-hegyaljai borászok közül, velük együtt, összesen tizenegyen kerültek be ebbe az illusztris társaságba. Tavaly szintén tokaj-hegyaljai borász, Áts Károly kapta a rangos elismerést, akinek Tarcalon található a borászata. A megmérettetés ötfős döntőjében idén két borász hölgy, Bodó Judit (Bodrogkeresztúr) és Bárdos Sarolta (Tokaj) képviseli Tokaj-Hegyalját, ezért a júniusi eredményhirdetésig értük izgulhatunk.

A díjat 2007-ben alapította Rókusfalvy Pál a Kárpát-medence borászai számára. Ez az elismerés alapvetően különbözik az összes eddigi borászoknak szóló díjtól, itt ugyanis nem szervezetek szavaznak vagy döntenek, hanem maguk a borászok választják ki maguk közül egyegy szavazatukkal a legjobbat, a Borászok Borászát.

Az emiatt kiemelkedő presztízzsel bíró elismerést a legtöbb szavazatot kapott borász nyeri. Két dolgot még fontos megemlíteni: életében mindenkit csak egyszer választhatnak meg – és ezzel bekerül ebbe az évről évre bővülő elitbe –, a másik fontos szempont pedig az, hogy a cím elnyerésével semmilyen anyagi juttatás nem jár.

Árvay János

„Véleményem szerint bárki, akit jelölnek, az az első pillanatban megilletődik, hogy azok, akik ugyanezzel foglalkoznak, a szavazatukkal bejuttatják az embert ebbe a körbe és ezzel éreztetik, hogy sokra tartják a másikat. Ráadásul minden évben csak egy szüretünk van, amikor valamit alkothatunk. Ebben a jelölésben az a különleges, hogy szigorúan a szakma dönt, akiket nem befolyásol a jó marketing és a domináns jelenlét. Az ebben a legmeghatóbb, és ez adja a díj igazi értékét, hogy ebben az ötvenes fogatban vannak olyanok, akikről alig tud a hazai fogyasztói réteg, hiszen évente csak néhány hordó bort készítenek. A szakma azonban látja azt a hihetetlenül profi munkát, amikor az ember önmagát adja bele a szőlőművelésbe, és talán ez a nehezebb, amit ők csinálnak. Mint például a somlói Györgykovács Imre aki, a feleségével együtt, másfél hektáron minden egyes munkafolyamatot maga végez” – tudtuk meg Árvay Jánostól, akinek már első gyermekkori emlékei is a szőlőhöz kötődnek, és így vált szőlész-borásszá. Az első 450 szőlőtőkét a feleségével, Katával együtt kapták nászajándékba az apósától a Meggyes dűlőben, majd szépen, lassan továbbterjeszkedtek.

Annak idején a Disznókő Szőlőbirtokon sajátította el gyakorlatban is a szakmát, hogy az ott megszerzett tudást és tapasztalatot saját, családi borászatukban hasznosítsa és tökéletesítse. Azóta közgazdász végzettségű lánya és borász fia is csatlakozott a családi vállalkozáshoz, annak ellenére vagy éppen azért, mert ez sosem volt elvárás feléjük.

Azt is elmondta, hogy a pandémia miatt 80-90 százalékos megtorpanásuk volt, hiszen azokat az éttermeket az elsők között zárták be, amelyek a legnagyobb vevőik közé tartoznak, ráadásul a helyi eladás is megszűnt, ami a másik komoly bevételi forrásuk.

„Ugyanakkor pont ezért lett sokkal több időm, hogy még jobban visszaforduljak a föld, a kőzet és a szőlő felé, ami nagyon egyszerű módon nyilvánult meg: számtalan munkát, amelyekre korábban nem volt időm – a traktorozás, a szőlősorok művelése – ismét saját magam végezhettem.”

Az elmúlt időszak borai közül a Tokaji Istenhegy Furmintot emeli ki, amit 2009 és 2011 között kezdtek készíteni.

Mészáros László

Mészáros László – aki Vas megyében nőtt fel, amely nem borvidék, és aki minden családi indíttatás nélkül lett borász, agrár-kémikus agrármérnök és mérnök-közgazdász diplomával – is hasonlóképpen nyilatkozik. Azért a francia tulajdonban lévő Disznókő birtokigazgatójaként sietve hozzáteszi, úgy tekint erre a nívós elismerésre, mint ami nem kizárólag a személyének szól, hanem a neves, százhektáros Disznókő Szőlőbirtok összes jelenlegi és korább munkatársának. Példának okáért a birtokon saját szőlésszel és borásszal dolgozik együtt, ami nem összehasonlítható a családi pincészetekkel.

„Mindenképpen megtisztelő felkerülni erre a listára, hiszen ez az egyetlen olyan díj az országban, ami szakmai elismerés, és alapvetően ezen a szemüvegen keresztül a szakmai tudás, az elkötelezettség és a felkészültség alapján döntenek a borászok a jelölésről, mégis a megítélésben szó van az emberi kapcsolatokról és a hitelességről is.”

Fontosnak tartja kiemelni, hogy a birtokon 1992-től nagyon komoly szakmai munka zajlik, ami egy olyan műhely volt, ahol a legkiválóbb borászok és különböző szakemberek adták át a tapasztalataikat, ezért mindenképpen példa volt ez a birtok.

„Sok tekintetben a szerencsének köszönhető, hogy 1995-ben a Disznókő Szőlőbirtokra kerültem gyakornokként. Az egyetemnek és némi hazai, illetve külföldi gyakorlatnak köszönhetően volt valamennyi előképzettségem, de amit a borról és a szőlőről tudok, azt mind itt, a munka közben sajátítottam el.”

Mészáros László – sokrétű feladatköre ellenére – minden egyes szőlőtőkét ismer és nincs olyan hét, hogy egy-két napot ne töltene munkatársaival a szőlőben.

„Természetesen az, hogy milyen borok készüljenek és milyen irányban, az teljes mértékben a saját elképzeléseimnek megfelelően alakul. Valamilyen mértékben figyelembe kell venni a közízlés változását, de Tokaj kapcsán azért nehéz az aktuális trendekről beszélni, mert itt – szemben Magyarország legtöbb borvidékével – a hagyománynak és a tradícióknak sokkal meghatározóbb szerepe van. Nálunk a furmint és a hárslevelű a legmeghatározóbb borfajta, és ezeken keresztül kell megmutatnunk a világ egyik legkülönlegesebb és a legegyedülállóbb borvidékét, és a fajtán keresztül az egyes dűlőket, amelyek a Disznókő Szőlőbirtok egészét jellemzik.”

A pandémia főleg a belföldi értékesítést és a repülőtéri, Duty Free értékesítést érintette, de ezt valamennyire kompenzálták az online értékesítéssel. Export tekintetében pedig sikerült olyan új partnereket találni, akik a szokásos csatornákon történő értékesítést kiváltották.

A Disznókő 6 puttonyos Kapi dűlőből származó aszúját és a Disznókő Inspiration száraz furmintot emeli ki az elmúlt időszak kiváló borai közül.

Barta Károly

Húsz évvel ezelőtt közgazdászként került a borászat világába, mégsem merné magát borászként aposztrofálni, és ezt nem is ambicionálja. Úgy gondolja, hogy az ő dolga „csak” az volt, hogy megtalálja azokat a szakembereket, akiknek a hozzáértése biztosítja, hogy a rendelkezésre álló rendkívüli dűlők szőlőjéből fejedelmi borokat készíthessenek, és egyben megmutathassák a világnak tudásuk legjavát.

„A Borászok Borásza megmérettetés ötvenfős csoportjába bekerülni, ráadásul többedszerre, az egyik legnívósabb elismerés, ezért egyértelműen jó érzést okoz a jelölés, hiszen a szakma által legtöbbre tartott borászoktól kapjuk, akiket az ember szakmailag és emberileg is sokra tart és respektál. Sokat gondolkodtam azon, milyen választ lehet adni arra, hogy mit ismer el ilyenkor a szakma. Úgy vélem, nyilván benne van a borminőség, bár ebben a körben már a legtöbben egymáshoz közel álló minőségű borokat készítenek, ezért nyilván benne van az egyéni ízlés is, ami szubjektív. Továbbá úgy gondolom, hogy egyfajta értékfilozófia is szerepet játszik a döntésben és az, hogy milyen teljesítményt nyújtott az, aki felkerült a listára. Utóbbi alatt nemcsak a borminőséget értem, hanem azt is, hogy mit tett le az ember az asztalra, amivel előbbre viszi a magyar borásztársadalmat.”

Úgy gondolja, hogy esetében az elég magas borminőségen kívül annak is szól az elismerés, hogy az Öreg Király-dűlőt, amit 1960 körül kiirtottak, újratelepítették. Itt egy nagyon meredek, teraszos művelésű szőlőről van szó.

Barta Károly saját elmondása szerint olyan típus, aki úgy érzi, amikor valami rendezetlen dolgot lát, hogy azzal dolga van, és azt rendbe kell tennie. Ilyen volt az elhagyott Öreg Király-dűlő, ami világviszonylatban is kiemelkedő termőterület, mégis gazdátlanul állt, beerdősödve. Ez a mai világban hallatlan pazarlás, ezért ezt a hibát rendbe kellett tenni, de ugyanez volt a helyzet a Mád közepén található, omladozó Rákóczi–Aspremont-kúriával kapcsolatban is, ami ma a borászat központja.

„Úgy gondolom, ha lehetőségünk van valamit megoldani, akkor azt meg kell tenni. Lehetőségünk nyílt erre, volt kellő fantáziánk és víziónk, hogy ennek a dűlőnek a terméséből világviszonylatban is kiváló borminőséget lehet készíteni, ezért családi összefogással megcsináltuk.”

A pandémia miatti tavaszi zárás után olyan mértékű rohamot tapasztaltak, hogy utolérték magukat a helyi eladásban, és érdekes módon, még a szállásfoglalások tekintetében is. Mindezek ellenére a gasztroforgalom ugyan jelentősen csökkent, végül mégis nagyobb lett a forgalmuk, mint az előző évben. Ez annak köszönhető, hogy a magánvevőik tovább vásároltak, és nagyot nőtt az export, olyan piacokról is vásároltak, ahonnan korábban nem, mint például Franciaországból és Amerikából.

Boraik közül kiemelte a 2016-os Barta Öreg Király Dűlő Aszú 6 puttonyost, ami a világ egyik legnagyobb presztízsű borversenyén, a Decanter World Wide Awardson platina díjat kapott. Továbbá nagyon elégedett a 2018-as, száraz Barta Öreg Király Dűlő Furminttal és a 2018-as cuvée borukkal a Barta KVG Furmint–Hárslevelű furminttal.

Következik

ifj. Szepsy István

Az ifj. Szepsy Istvánnal készített írásunkat hamarosan olvashatják az Észak-Magyarország hasábjain.

(A borítóképen: A tavalyi díjátadón készült csoportkép. Balról jobbra: Ipacs Szabó István (Villányi borvidék), Bárdos Sarolta (Tokaji borvidék), Áts Károly – Borászok Borásza 2020 (Tokaji borvidék), Bodó Judit (Tokaji borvidék), Heimann Zoltán (Szekszárdi borvidék))