Szerencsésnek érzi magát a rádiós

A fiatal műsorvezető egy éve tagja a Rádió1 csapatának. Molek Csongor a kazincbarcikai hallgatóknak szolgáltatja a mai zenéket és friss információkat.

Mindig rádiós akartál lenni?

Gyerekként nem készültem rádiósnak, inkább olyan szakmát akartam választani, ami a természethez, az állatokhoz közel áll. A szemem miatt elég sok választható szakma kiesett, amikor a tovább­tanulásról kellett dönteni. Ugyanis színtévesztő vagyok. Így sajnos a környezetvédelmi szak kiesett a tervek közül. Akkoriban, amikor én érettségiztem, rendkívül népszerű volt a kommunikáció és ­médiatudomány szak (most 29 éves). Beadtam a jelentkezésemet a Debreceni Egyetemre, ahol éppen épült a stúdió. A harmadik félévtől már ott gyakorolhattuk a tanultakat. Emlékszem, a rádiós gyakorlati órán egy percig kellett volna beszélni magamról, de 40 másodpercnél kifogytam a szóból. Ha 2 percet kellett volna, akkor a vége előtt történt volna ugyanez. Néha túlságosan fókuszálok a kötöttségekre. Akkor jöttem rá, hogy ez nem is olyan könnyű. Ennek ellenére mégis rádiós lettem.

Mi történt a főiskolás évek után?

Eredendően sajópüspöki vagyok, de amikor elvégeztem a főiskolát, segítséggel sikerült vásárolnom egy felújítandó lakást Kazincbarcikán. A helyi rádióadón mindig jó slágereket adtak, én meg szerettem hallgatni, főleg lakásfelújítás közben. Egyszer meghallottam egy reklámszignált, amely arról szólt, hogy műsorvezetőket keres a frekvencia. Elküldtem az önéletrajzomat még aznap délelőtt, amikor meghallottam a felhívást. Vissza is hívtak azonnal, hogy megkérdezzék, mikor tudnék bemenni a stúdióba. Villámgyorsan történt minden, már délután ott voltam. Itt újra azt a feladatot kaptam, amit főiskolásként a gyakorlaton, hogy beszéljek magamról egy percig. De ekkor ez már nem volt gond. Egy női és egy férfihangot kerestek, én lettem a férfihang.

Milyenek voltak az első lépések műsorvezetőként?

Egy júniusi vasárnapon volt, hét évvel ezelőtt, hogy először adásba kerültem, de nem mondhatnám, hogy páratlan élmény volt. Adódott egy kis technikai probléma, ami miatt leblokkoltam a beköszönésnél. Ezt követően egy ideig mindent leírtam előre, amit mondani akartam, csak hogy ez ne történjen meg újra. Édesanyám már gyermekkoromban azt mondta, hogy a hangomból fogok megélni, habár ő nem pont a rádiózásra gondolt. Édesapám 35 éve zenél, és korábban én is énekeltem, sőt még ma is előfordul, hogy beállok mellé a buliban elnyomni pár rockslágert. De ez megmaradt hobbinak.

Milyen műsorokat csináltál?

Ennél a helyi rádiónál mindent csináltam: hírszerkesztést, zenei szerkesztést, kívánságműsort vezettem, de reggeli és délutáni magazint is. Ez egészen 2020. májusig így ment, ekkor jött a váltás az életemben. Az akkori tulajdonos eladta a frekvenciát, és gyakorlatilag a frekvenciavándorlással együtt érkeztem a Rádió1-hez. Természetesen meghallgattak, hogy alkalmas vagyok-e az új feladatok elvégzésére, mielőtt átvettek. Így lettem a Rádió1 kazincbarcikai műsorvezetője.

Ez egy éve történt, azóta már biztosan idomultál az új rádióhoz.

Fejben át kellett állni a másfajta elvárásokhoz. Nem is a beszéd jelentette a legnagyobb kihívást, hiszen az megy. Inkább azt a precíz munkavégzést kellett megszokni, ami a műsorkészítést jellemzi ennél a rádiónál. Minden zenét, szignált ritmusra kell szerkeszteni. Ezt korábban nem teljesen így csináltam. Most egy kora reggeli magazinműsort vezetek, és egy délutáni zenei órát. Igyekszem helyi információkkal tűzdelni a megszólalásokat. Úgy állítom össze a műsor struktúráját, hogy minél érdekesebb legyen. Nem csak hírek, zenei információk is vannak minden órában.

Mik a tervek? Marad a rádiózás?

Ez tipikusan olyan szakma, amit csak úgy érdemes csinálni, ha szereted. Vagyis akkor tudod jól csinálni, ha lelkesedsz érte. Mivel ez egyelőre megvan nálam, ezért jó pár évig még biztosan szeretnék a rádióban maradni. Ahogy haladunk előre, a modern technika egyre nagyobb teret hódít, és nő az online elérhető rádiók száma, de amíg szükség van a frekvenciára, és az emberek igénylik, addig kitartok mellette. Azt óriási dolognak tartom, és a karrierem eddigi csúcspontja, hogy a Rádió1-nél dolgozhatok. Ugyan helyi sávot viszek, de egy országos rádióban. Rajongok a 60-as, 70-es évek rockslágereiért, a későbbiekben majd szeretnék egy olyan műsort is vezetni, ahol ezeket játszhatom.

Említetted, hogy van egy 2 éves kislányod, a munka és a magán­élet egyensúlya hogyan alakul?

Óriási kötöttségek nincsenek, viszonylag rugalmas az időbeosztásom. A lényeg, hogy műsoridőben a stúdióban legyek. Szerencsés vagyok, mert nem kell választanom, és nincs okom rá, hogy a munkát a család elé helyezzem. Van időm a kislányommal játszani és a feleségemmel romantikázni akár hétköznap, még ebben a felgyorsult világban is.

(A borítóképen: Molek Csongor)