Áldozatkész emberek

Ismét nagy érdeklődésre tartott számot az ­ArTTér-találkozások legutóbbi alkalma a Művészetek Háza kávézójában. A második telt házas összejövetelt „Önfeláldozás vagy áldozat? – beszélgetések olyan erényekről, melyek nélkül a világ nem működik” címmel hirdették meg, Czikora Ágnes, a BluePixel Kommunikációs és Produkciós Iroda szerkesztő-műsorvezetőjének koordinálásával, a Miskolci Kulturális Központ szervezésében. Lapunk munkatársai a kerek­asztal-beszélgetés első blokk­ján vettek részt. Zsekov Éva Mónika hegedűművész zenei játékával közreműködött. 
 

Miskolc szentje lehetne 
 

– Kelemen Didák (1683–1744) erdélyi származású, Miskolchoz szorosan kötődő minorita szerzetes misszionárius példáját szeretném idehozni – mondta dr. Várhelyi Krisztina, az ArTTér-sorozatot támogató Éltető Lélek Alapítvány elnöke. – Szörnyű háborús történelmi helyzetben tevékenykedett, amikor értékrendi zűrzavar uralkodott. 1730-ban teljes református környezetben letette a minorita templom alapjait Miskolcon. Mellette rendház, a ma nevét viselő fiúkollégium és a Földes Ferenc Gimnázium jogelődje, a Miskolci Katolikus Fiúgimnázium is felépült. Bár Eperjesen egyetemi tanár lehetett volna, ő mégis szegények és pestises betegek segítője lett. Később maga is megbetegedett. Boldoggá avatását 1748-ban kezdeményezték, de a mai napig nem valósult meg. A Tiszteletreméltó című dokumentumfilm az ő életútját dolgozza fel. 
 

Presztízs nélkül jó ügyért 
 

– A szülők általában olyankor hívnak fel minket először, amikor megkapják a diagnózist, hogy a gyermekük fogyatékos, vagy kezdenek felőrlődni a beteg gyerek gondozása miatt – vette át a szót Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány elnöke. – Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a család önfeláldozó vagy áldozat-e. Miskolcon ötszáz családot látunk el akkor is, hogyha nem kapunk rá támogatást, és 270 fogyatékossággal élő alkalmazottunk van. Civil létünkre rendszerszintű szolgáltatást építettünk fel 22 év alatt, de a munkánknak nincs presztízse. Mi a megbecsülésünket áldozzuk fel egy ügy oltárán. Ötgyermekes apukaként a saját gyermekeimtől is nagyon sok időt vettem már el az alapítvány miatt. 
 

Hálából segít társainak 
 

– Hat évvel ezelőtt rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nálam egy mammográ­fiai szűrés után 39 éves koromban, háromgyermekes édesanyaként. A legkisebb gyerekem még óvodába járt, és napi 24 órában a családomért éltem. Pár hónappal később rátaláltam a Mellrákinfó Egyesületre, ami kihúzott a gödörből – osztotta meg Szalánczi Beáta, az egyesület borsodi csoportjának önkéntese és az Egy Jó Dolog Egyesület alapítója. – A mellrákból felépült hölgyek példája hatalmas lendületet adott. Egy évre rá a sorstársaimnak kezdtem segíteni. Ezt mondhatnám önfeláldozásnak is, de én nem így élem meg. Hálás vagyok az egyesületnek és így tudom visszaadni azt, amit én kaptam. 
 

(A borítóképen: Dr. Várhelyi Krisztina, az Éltető Lélek Alapítvány elnöke)