Fröccs és más

Mindenki a Nagyavason fröccsözik. (Igaz, múlt idő lesz, mire olvassák e sorokat.) Amellett, hogy élvezi a zamatos ízeket, a bor (királyleányka, Irsai Olivér avagy cserszegi fűszeres) és a szóda izgalmas harmóniáját, táncol, vagy csak hallgatja a zenét, esetleg belefeledkezik a slam poetry rejtelmeibe, mert az is van, jó lenne, ha minél többen felfedeznék maguknak a költészetnek e modern és egyre népszerűbb formáját. 

Én magam beleszerettem az avasi pincék látványába, izgalmasnak találom az épületek stílusát, a táj teraszosságát, a kanyargós utcácskákat, szinte látom, hogy száz éve hogyan vigad ott a miskolci. Az más kérdés, hogy az év nagy részében halott az utcácskák jó része, évente mindössze néhányszor élednek fel. Avasi disputák, borangolás és most a fröccsfesztivál: tudok egyetemistát (gyermekem), aki ezért jött épp ezen a hétvégén haza, hogy ott találkozzon a barátaival. És ez jó. Csak az a baj, hogy itt az új hét, majd a következők, és hiába éheztünk ki a programokra, messze a folytatás.