Három töltéssel a Balcsi körül

A Távol-Keleten és Európa nyugati szegletében praktikus méretei miatt, felénk inkább a kedvezőbb vételára miatt döntenek mellette. Alapvetően városi közlekedésre szánt modellről beszélünk, de a családok ugyanúgy használják bevásárlásra, vagy éppen nyaralásra is.

Kifejezetten városba

A Honda ugyan kifejezetten belvárosi közlekedésre szánta a kis hatótávú villanyautót, átgondolt felépítése, élményszerű vezethetősége miatt mi mégis úgy érezzük, nem csak a szupermarket, iskola, munkahely háromszögben állja meg a helyét. Az autót és a technológiát a hétvégi kikapcsolódásnak, vagy rokonlátogatásnak beillő Balaton-kerülő túrával tettük próbára.

Nem vitás, hogy mielőtt belevágtunk volna, meg kellett tervezni az utat, különös tekintettel a Honda hatótávjára és a töltőpontokra. Bár a Balatonnál csaknem 50 oszlopot jelöl a térkép, ezek töltési teljesítménye eltérő, ráadásul használatuk a különböző üzemeltetők révén regisztrációhoz, illetve bankkártyához kötött. Úgy kalkuláltunk, hogy egy-egy fotogén helyszín érintését beleszámolva is biztos legyen a továbbjutásunk, így a MOL gyorstöltő-hálózatával terveztünk. A biztonság kedvéért egy kísérőautót is neveztünk a megmérettetésre. Budaörsről indultunk, előtte még a 230 voltos hálózatról 80%-ra töltöttük az akkumulátort.

Kezdésnek 110 km

Az aktuális átlagfogyasztás alapján 153 km-es hatótávot jelzett ki a műszer, ami bőven elegendő volt az első, nem sokkal több, mint 110 km-es etapra. A Velencei-tóig az M7-es autópályán, onnan Siófokig a 7-es főúton haladtunk 100, illetve 90 km/órás tempóval. Bár a forgalom több résztvevője sem díjazta a visszafogott sebességünket, a 130 km/óra tartása túlságosan pazarló lett volna, pedig a korai indulásnak hála az első töltésig nem volt szükség a légkondicionáló bekapcsolására. A kiszemelt töltőoszlop előtt leparkolva 36%-os töltöttséget, valamint 82 km-re elegendő hatótávot írt ki a Honda. Szigorúan véve eljutottunk volna ennyivel a következő, 65 km-re található töltőpontig, de akkor nem fért volna bele egy fotó a Kőröshegyi völgyhíddal a háttérben, a balatonlellei látképben sem gyönyörködhettünk volna, és hiába működtetjük 24 Celsius-fokon a klímát, patakokban folyt volna rólunk a víz, hiszen ez a komputer által kalkulált érték legfeljebb csak irányadó, ráadásul hiába jutunk el a kútig, ha az oszlop valamilyen okból nem üzemel.

Ilyen hibával utunk során nem szembesültünk, a személyzet pedig mind a három helyen felkészült és szívélyes volt. Mivel nem merítettük le teljesen a 35,5 kWh kapacitású akkumulátort, mindhárom alkalommal a 3180 Ft-os, 20 kWh energiát magában foglaló DC gyorstöltésre fizettünk be. Siófokon 1 óra alatt 98%-os szintet és 219 km-nyi hatótávot értünk el. Balatonkeresztúrra érve 63%-ra csökkent a töltöttség, és 139-re a megtehető kilométerek száma. Ezúttal magára hagytuk a tesztautót, mert inkább a Balaton látványára vágytunk. Mivel ezt a kutat a település vízparttól távoli részére építették, nagy hasznát vettük a Jazznek. Az e-t 45 perc alatt sikerült újból 98%-ra tölteni, de már 236 km-es hatótávot adott meg, ami abszolút rekord a hosszú távú teszt során, ahogy a Balaton partján haladás közben kijelzett 14,3 kWh/100 km-es átlagfogyasztás is átlag alatti, és ezt a légkondicionálóval együtt érte el!

Csendes élmény

Ami az élményt illeti, a hangot kivéve az e mindent megad a vezetőnek, ami mosolyra fakasztja. Gyorsulása, útfekvése és kezelhetősége is Hondához méltó, ebben a kategóriában aligha kívánhatnánk többet. Rossz minőségű úton kissé rázós, de nem valószínű, hogy a japán mérnökök számoltak volna vele, hogy autójuk szőlőhegyek kacskaringós betonútjain gurul majd. A népszerű és a kevésbé ismert kilátópontok kedvéért legalább annyira ajánlott elhagyni a főutat, mint egy ízletes fagyiért, utóbbira Balatonederics egyik kis utcájában szántuk rá az időt, délután a tihanyi rév és a Pogány Madonna című film legendás autós üldözésének és persze karamboljának helyszíne is belefért a kirándulásba.

Már az első találkozáskor sajnáltuk, hogy az üvegtető nem nyitható, de a balatoni körön még fájóbbá vált a hiánya. Az első ülés csekély oldaltartása a hosszabb út során szintén jobban feltűnt, ennek ellenére nem éreztük kényelmetlennek. Balatonakarattyán 30%-ot mutatott az ízlés szerint variálható, széles kijelző, a maradék 71 km hazáig biztosan nem lett volna elég. 50 perc alatt értük el a bevált 98%-ot, az így kapott 209 km megfelel a hivatalos hatótávnak. Az utolsó szakaszt az M7-es autópályán tettük meg, ahol 100 km/órás sebességgel haladva 56%-ra merítettük az akkumulátort. Az érdi célállomásig hátralévő 77 km-en 109 km „tűnt el” a hatótávból, mert a fogyasztás 16,4 kWh/100 km-re nőtt, tehát csak ráhagyással szabad az utakat tervezni.

A túra tanulsága, hogy bár nem nagy kihívás, mégis nehézkes akár közepes távokat is villanyautóval megtenni, mert a programot az autóhoz kell igazítani, és esetenként több órával is növekedhet a menetidő.

Jazz, a kísérőautó

Villanyautó-tempóban az e:HEV hajtással felszerelt Jazz is takarékos, a fedélzeti számítógép kijelzője a nullázást követően hamar beállt a 3,7 l/100 km-es értékre, majd lassan araszolt le egészen 3,5 l/100 km-ig, mire elértünk a Balatonhoz. Ekkor kezdett igazán forró lenni a hőmérséklet, így ezután már nem lehúzott ablakokkal, hanem – 24 °C-ra állított – klímával haladtunk tovább, a fotózások miatt sok megállással-indulással, úgyhogy megugrott az átlag, visszament 3,7 l/100 km-re. Ezt azután stabilan tartotta akkor is, amikor a töltés alatt lévő e-t hátrahagyva leugrottunk a tópartra, vagy épp fagyizni; még szerencse, hogy nem a semmi közepén lévő töltőállomásnál kellett kibekkelni a bő félórás töltési időket. A nap végén az utolsó szakasz végig az M7-es autópályán vezetett, és mivel haza akartunk érni, az egyébként egész nap remek szolgálatot tévő távolságtartó tempomatot 100 km/órás tempóra állítottuk be, és a lassabb járművek előzésekor bizony néha a 110 km/órás sebességet is elértük/átléptük. Ez meg is látszott a fogyasztáson, a balatoni irányból hosszú érdi emelkedőn felugrott 3,8 l/100 km-re a tesztátlag...

(Forrás: Autó-Motor)