Veszély leselkedik a túrázókra a Bükkben. Mutatjuk, mire figyeljen!

Olvasónk a Bükkben járt kirándulni a napokban, és Fehérkőlápa közelében, az egyik réten lencsevégre kapta az éppen virágzó őszi kikericseket. Nem egyedi esetről van szó, a rendszeresen túrázók szeptemberben és október elején káprázatos, lilás-rózsaszínes virágszőnyeggel találkozhatnak a Bükk-fennsík valamennyi rétjén. 

A hegység sajátos mikroklímáját tekintve is hazánk egyik legkülönlegesebb vidéke. Az elmúlt századokban folytatott gazdasági tevékenységek hatására a fennsíki erdők száma jelentősen csökkent. Helyükön nyílt területek, nagy kiterjedésű rétek alakultak ki. A mikroklímából adódóan ezeken a területeken a későbbiekben már nem tudtak újból teret hódítani az erdők, így elmondhatjuk, hogy a Bükk-fennsík hazánk hegyvidéki területeit tekintve a rétekben egyik leggazdagabb vidéke. 

E fokozott védettséget élvező fennsíki rétek kora tavasztól egészen késő őszig számtalan vadvirágnak adnak otthon. 

Így szeptember közepétől egészen október elejéig az őszi kikerics példányaival is találkozhatunk, melyek mintegy összefüggő, rózsaszín szőnyeget alkotva tömegesen borítják a mezőket.

Legendás növény

Az őszi kikerics a világ több táján, így hazánkban is legendás növénynek számít. A magyar mitológiavilág – feltételezhetően más, esetenként távoli országok, földrészek kultúrájából merítve – a boszorkányok eszközének tartja a növényt. 

A babonák szerint a mágiás asszonyok rituáléik során arra használták a kikerics hatóanyagait, hogy varázsszereket, bájitalokat főzzenek belőle, melyet másokkal megitatva elbódítani, befolyásolni tudták az elixír hatása alatt álló személyt, vagy éppen saját magukat tudták mágikus képességekkel felruházni. 

Az őszi kikerics gumós, évelő növény, melyet a hűvösebb, nyirkosabb, de napsütötte réteken tömeges előfordulás jellemez. Sok tévhittel ellentétben a kikericsek e fajtája nem védett, ellenben erősen mérgező. Sok népi elnevezése közül erre utal például a kutyadöglesztőfű megnevezés is. A gumók mélyen a talajban helyezkednek el, a kifejlett, virágos példányok ősszel 10-20 centiméter nagyságúra nőnek. A növény egyik meghatározó hatóanyaga a kolhicin, mely a sejtosztódás folyamatát gátolja, így erős méregként tartják számon.