Meg tudná enni a töltött káposztát, amivel Dérynét kínálták?

Déryné kedvenceinek ajánlásával is készültek idén ősszel Miskolcon a maga korában színészi nagyságnak számító művész halálának évfordulóján. Volt gála és egy sarkot is berendeztek a színművész és operaénekes tiszteletére abban az épületben, amely 199 éve éppen neki köszönhetően épült meg a városban, a mai Magyarország területén az első kőszínházként.

Százötven éve, 1872. szeptember 29-én halt meg Déryné Széppataki Róza – az emlékezés szervezői olyannak ábrázolták, mint aki szerette az életet, fogyasztóként és készítőként is élvezte a konyha remekeit.

Ezzel kapcsolatban Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus (miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum) azt ajánlotta a figyelmünkbe, hogy Déryné naplója bárki számára elérhető az interneten, és a mai olvasók a díva étkezési szokásairól is képet kaphatnak a leírásból. 

A szövegfolyamból olvasóink számára egy olyan epizódott emelt ki, amelyből elődeink konyhaművészetével kapcsolatban is benyomást szerezhetünk.   

"Én azt gondoltam magamban, most már nem eszem többet, akármi jön is, csak majd egy falat pecsenyét az ebéd végén. Fölhoz az inas két borzasztó tál tőtött káposztát. Amint hozzám jön, nem is akartam ránézni; de Lázár úr kinál: "el ne vidd" mondja az inasnak. "Én a T. Asszonyt kolozsvári káposztával kivántam meglepni, mert ezt tudom, hogy még nem evett igy készítve. Ezt csakis az én szakácsom érti így készíteni." Az igaz, hogy különös kinálkozóan nézett ki, a mint reá pillantott az ember... s nem is álltam ellent én! ki a tőtött káposztát úgy szereti. De hogy írjam én ezt le? Ennek jóságát, szép, ízletes föltállalását és hogy mi volt abba minden főlve és a tetején még azonkivül a friss kolbász sülve. Inkább azt kellene elbeszélnem a nők kedvéért, hogy mikép főzik az ilyen erdélyi tőtött káposztát. Azt nem is mindenkor lehet főzni, csak mikor friss sertést ölnek. Van ahhoz készítve egy nagy casserol (lábas - a szerk). Midőn a szalonnáról lehúzzák a bőrt az egészbe a mily nagy a casserol, leterítik a casserolt egészen vele, éppen úgy, mintha ki volna vele bélelve. Azután rendre rakják a fenekére a szokott módon elkészített tőtött káposztát, a milyent mi is főzni szoktunk. Azután egy rend gyöngyös hurkát, szalonnát, sertéshúst sorba; azután ismét egy rend tőtött káposztát, azután a közepibe egy megspékelt sült kappant, még ha van, sült libát, ismét egy rend káposztát, mindaddig, míg a casserol megtelik. Akkor annyi vizet töltenek reá, a mennyi ellepi s beborítják ismét szalonnabőrrel, hogy abba főljön meg egészen. De azt nem szabad berántani, csak amint megfőtt, úgy betálalni. Igaz, hogy fölséges étel, de sokba is kerül; egyetlen egy se utasította vissza a második kerületet, én se. De már most csakugyan rosszul lettem; ugyan kellett innom a fekete kávét egymásután, hogy helyre jőjjön a sok szíves kinálgatás által megterhelt gyomrom."

Ha valaki megpróbálná a recept szerint, jó étvágyat hozzá!