A kalauz és a dél-afrikai jóslat

Miután lezárta az apartheid időszakát, azaz maga mögött hagyta a faji elkülönítés politikáját a Dél-afrikai Unió, majd utódállama, a Dél-afrikai Köztársaság, a hatalmas állam vezetői gyorsan rájöttek arra, hogy mindent meg kell tenniük a befektetők kegyeiért és külföldi vendégek odacsábítása érdekében.

Mindent tudatosan 

Ennek jegyében kitakarították metropoliszaikat, biztonságossá tették legnagyobb városaik központjait, rendbe hozták látnivalóikat és környéküket. Így tettek Fokvárosban, az adottságaival szinte Rio de Janeiróval „harcoló” négymilliós településen. Amelynek üzleti centruma magával ragadó: nincsenek omladozó középületek, arrafelé a színekben pompáznak a fák és a virágok, meg a tisztaság az úr. Az egykori sivár kikötőből olyan látványosságot varázsoltak, hogy az éppen ott vizitelőknek a lélegzete is eláll. Odavitték a világ piacát, több tucat patinás boltot, éttermet, kiállították a Nobel-díjasaik életnagyságú szobrát, kandeláberek ezreit helyezték el, hogy az esti fények csillogása mindenkit levegyen a lábáról. A ragyogó utcácskák és sikátorok órákig tartó, kihagyhatatlan sétákat kínálnak, akárcsak a helyi ékszerészek arany- és gyémántmúzeumai, bazárjai. 

– A régi mólóból átalakított szórakoztató negyedben este hömpölygő tömeggel találkozunk – mondta ott élő kalauzunk, Fábián Gabriella. – A fénypontot naplementekor a panorámás hajótúra adja: az élmény felejthetetlen lesz, a látvány örökre szól. Több száz kisebb és nagyobb katamarán, vitorlás és emeletes, motoros és gőzös, zárt és nyitott járgány közül választhatunk. A csatornákon és az óceánon akár órákig is ringattathatjuk magunkat, én pedig garantálom, hogy a visszatérés leküzdhetetlen vágyával repülnek majd innen haza.