Éjfélig tarthat a farsangi karnevál

A mai napon ér véget a farsangi időszak, amely vízkeresztkor, azaz január 6-án kezdődött el. A farsang utolsó vasárnapjától húshagyókedd éjfélig tartó három napot nevezik a farsang farkának, amely az ünnep legaktívabb szakasza és a legtöbb néphagyomány kötődik hozzá. 

– A farsang mindig tél végére esik. Ilyenkor már az emberek várják a tavaszt, a jó időt, még úgy is, hogy utána a nagyböjt következik. A farsang farka, a karnevál, a dorbézolás, az álarcos bálok és a lakodalmak utolsó lehetősége. Ehhez kapcsolódóan a farsangi népszokásokra jellemző a maszkos alakoskodás, a féktelen jókedv és hangoskodás – mondta dr. Bodnár Mónika néprajzos muzeológus, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője. – Húshagyókedden még el lehetett fogyasztani a disznóvágásból maradt húsételeket. A böjti időben viszont hagyományosan már nem szerveztek nagy társas összejöveteleket és nem kötöttek házasságot. 

Rabvágással űzték a telet 

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében is éltek farsangi téltemető néphagyományok. 

– A 19. század végén még több környékbeli településen ismert volt a rabvágás, leginkább a barkók lakta vidéken: a történelmi Gömör, Borsod és Nógrád vármegye határán. Egyedül a katolikus Sajónémetiben maradt meg a szokás napjainkig, de ott is csak időnként gyakorolják. Utoljára a kilencvenes években elevenítették fel. A rabvágás azt jelenti, hogy a falu apraja-nagyja összegyűlik és egy falubéli összegyűjti a faluban előző évben elkövetett bűnöket. Ezeket minden évben versbe foglalják és felolvassák. Majd a beöltöztetett rabnak a fejére olvassák és jelképesen lefejezésre ítélik érte. A rabnak a fejére kívül mázatlan agyagfazekat húznak és leütik a fejéről. Az összetört fazék jelképezi a lehullott fejet és a bűnök, a rossz eltörlését. A szimbolikus kivégzés után indulhat a farsangi bál. Téltemető szokás még a kiszebáb, azaz szalmabábu égetés is, amely az újabb farsangi mulatságokon is előfordul – sorolta a néprajzos muzeológus. 

Busók a tatárok ellen 

Országosan ismert farsangi néphagyomány a hat napon át tartó Mohácsi Busójárás, amelyet minden évben torkos csütörtöktől húshagyókeddig szerveznek meg, több tízezres érdeklődés mellett. 

– A szokás a tatárjárás után a mai déli határhoz közel, a Mohácsra és környékére betelepített horvát kisebbséghez, a római katolikus sokácokhoz köthető. Viszont a busójárás már a többségi magyar környezetben alakult ki. Az eredetéről mondai hagyományokban az őrződött meg, hogy a sokácok elmenekültek a tatárok elől. Majd csónakokon visszajöttek és az ijesztő busó maszkok segítségével elűzték az ellenséget. Egy másik történet szerint egy ifjú szerelmes párt szétválasztottak. A fiúnak és a családjának sikerült elmenekülni, de a lányt elrabolták a tatárok. Aztán a fiú a családjával összefogva maszkos alakoskodónak öltözve elriasztotta a fogvatartókat és visszaszerezte a szerelmét – mesélte a Herman Ottó Múzeum munkatársa. 

Máig élő hungarikum 

Világszerte többfelé előfordulnak karneválok a farsangi időszakban, de a busójárás mind között különleges. Miskolcon a Kocsonyafesztivál a farsangi időszak jellegzetes, hagyományos rendezvénye. 

– Ritka dolog, hogy a helyi közösség napjainkig megőriz egy néphagyományt és máig gyakorolja, de a Mohácsi Busójárás ezek közé tartozik. Olyannyira, hogy 2009-ben felkerült az Unesco szellemi örökség listájára. Néhány évvel később 2012-ben pedig a hungarikumok sorába is bekerült. Gyakorlatilag egész évben erre készülnek a helyiek. A mohácsi múzeumban megtekinthetők a korabeli báránybundából készült busó kabátok fehér, szalmával kitömött vászonnadrággal és a sokác népviseletre jellemző, színes kötött gyapjúharisnyákkal. Emellett új jelmezeket is készítenek a helybéli maszkkészítők és szabómesterek. A busó maszk fából és birkaszőrből készül, amelynek festéséhez általában az állati vér adja meg az alapszínt és egy kos szarvat erősítenek a tetejére. A busók a karnevál ideje alatt nem veszik le a maszkot. A résztvevők úgy nyilatkoznak, hogy teljesen más tudatállapotba kerülnek, amikor ebben a sokadalomban részt vesznek. Kolomppal, kereplőkkel, énekkel, tánccal és a délszláv népzenére oly jellemző dudával teremtik meg ehhez az alaphangulatot – számolt be a múzeum Néprajzi Tárának vezetője.