Kéményseprőt látok, szerencsét találok!

A kéményseprés a történelem során megbecsült szakma volt. Amelyik házba betoppant a kéményseprő, ott rendszerint örömmel fogadták, leültették az asztalhoz, kifaggatták a környékbeli hírekről.

Régen a kéménytüzek egész városrészek leégéséhez vezettek, így jó jelnek tekintették, ha a kéményseprő elvégezte a munkáját, s nem fenyegetett a tűzvész veszélye. Kéményseprőt látok, szerencsét találok! - tartja a mondás, és ha mindez szilveszterkor történt, még nagyobb szerencsét jelentett. A hiedelem eredete valószínűleg magával a tűzzel köthető össze: az élet forrásának tekintett tüzet ugyanis - mely meleget, ételt adott, ám kellő odafigyelés hiányában tragédiákat okozott - minden korban babonás tisztelet övezte.

A hiedelem szerint pedig, ha kéményseprőt látunk, és megfogjuk a ruhánkon a - lehetőleg harmadik - gombot, a kívánságunk teljesülni fog. Hogy jön a gomb a szerencséhez? Régen a gombok nem számítottak tucatárunak: az elsők nemesebb fémből készültek, melyek elvesztése bosszúság volt. Ha tehát valaki kéményseprőt látott, és még a ruhája gombja is megvolt, bizonyosan szerencsésnek mondhatta magát. Miért a harmadik gomb? Mert három a magyar igazság.  Ma már kevés a kéményseprő, és ők is civilben járnak, nem fekete ruhában. De azért jó, ha nem feledjük a régi hiedelmeket, babonákat.