Használt cucc: kuka helyett a gyártásba

A körforgásos gazdaság lényegében egy olyan rendszer, amelyben nincsenek hulladékok és amelyben a ma termékei egyben a jövő alapanyagai. Valahogy így lehetne egy mondatban összefoglalni az egyre több koncepcióból, tanulmányból, fejlesztési tervből visszaköszönő terminológiát.

Divatossá vált a körforgásos gazdaságra hivatkozni vagy azt kitűzni elérendő célként. Ez helyes dolog, ám – előrebocsátjuk – a körforgásos gazdaság lényegesen többet jelent, mint az ugyancsak sokat emlegetett újrahasznosítás. A körforgásos gazdaság ágazatokat, láncolatokat átívelő modell, amely teljesen újragondolja és újrafogalmazza egy termék útját a tervezéstől a gyártáson át a piacra jutásig, azaz a fogyasztásig. Ez egyben új – eddig szinte teljesen kiaknázatlan – lehetőségeket is biztosít a gyártók számára.

A tudatosság tudata

Egy felmérés szerint egy termék előállítása során felhasznált anyagoknak csak néhány százaléka marad használatban az értékesítés után fél évvel. A többi kilencvenvalahány százalék sorsa teljességgel bizonytalan. Egy jelentős része használaton kívüli hulladék, másik része ma már újrafelhasznált anyag. De még ezen is túl kell lépni, mert olyan gyártási mechanizmusokra van szükség, amelyek azt biztosítják, hogy a gyártás során felhasznált anyagok minél nagyobb arányban és minél hosszabb ideig használatban maradjanak. Ez az a bizonyos körforgásos gazdálkodás, amely cselekvésre ösztönzi a környezettudatos fogyasztót és kreatív gondolkodásra sarkallja a termelési rendszerek kialakítóit. Magára valamit adó nagyvállalat ma már nem él meg ilyesfajta szemlélet nélkül.

Zöldenergia drágábban

Pár éve még a legtöbbeknek mosolyra állt az arca, amikor meglátták az egyik hazai villamosenergia-szolgáltató óriásplakátját, amelyen arra biztatta a fogyasztókat, hogy vásároljanak tőlük garantáltan környezetbarát módon előállított „zöldenergiát”. A slusszpoénja az volt a hirdetésnek, hogy ezért az energiáért többet kell fizetni, mint a hagyományosért, de ezzel a fogyasztó hozzájárul a környezet megóvásához. Akkor még kevesen ugrottak erre az ajánlatra.

A közelmúltbeli kutatások sora viszont már azt mutatja, hogy a fogyasztók vásárlásai során egyre fontosabb, hogy egy gyártó vállalat mennyire működik fenntartható módon. A Nielsen felmérése szerint például a válaszadók 39 százaléka hajlandó többet fizetni a környezetbarát vagy fenntartható alapanyagokból készült, 31 százalékuk pedig a prémium, társadalmilag fenntartható termékekért. Az Unilever kutatása hasonló eredményre jutott: a fogyasztók harmada hoz vásárlási döntést a márkák környezeti és társadalmi hatását figyelembe véve.

A fenntarthatóság különösen fontos az Y (20–35 évesek) és Z (15–20 évesek) generációk számára. A fiatal generációk egyre inkább törekednek arra, hogy a társadalom egésze számára teremtsenek értéket. Ennek köszönhetően már nem elégszenek meg a hangzatos kommunikációs üzenetekkel, a maguk eszközeivel meg is követelik a vállalatoktól, hogy amit mondanak, azt tettekkel is igazolják és felelősen működjenek. Sokkal komolyabban odafigyelnek a vállalatok környezeti teljesítményére is, mind egy adott termék megvásárlásánál, mind például munkahelyválasztás esetén. A vállalatoknak ez ráadásul azért is kiemelten fontos, mivel ezekből a fiatalokból fog összetevődni a jövő fizetőképes, felnőtt korú fogyasztói rétege.

Kettős szorításban

„A globális megatrendek – mint az erőforrás-szűkösség, technológiai áttörések és új generációk megjelenése – olyan környezetet hoznak létre, melyben pazarlás, ha a termékek a szemétlerakóban végzik. Azok a vállalatok, amelyek felismerik a termékek, anyagok életciklusának kiterjesztésében rejlő kiaknázatlan potenciált, új piacokra léphetnek be, költségeket takaríthatnak meg és növelhetik a fogyasztóik bizalmát” – fogalmazta meg Osztovits Ádám, a gazdasági tanácsadó cég, a PwC Magyarország üzleti tanácsadás üzletágának vezető képviselője.

A Föld erőforrásai azonban korlátozott mennyiségben érhetők el, és a jelenlegi, többnyire lineáris gazdasági modell következtében ezeknek nagy részét mindössze egyszer használjuk fel. A Yorki Egyetem kutatásai alapján a jelenlegi nyersanyagtípusok 20 százaléka a következő 50, közel 35 százaléka pedig 100 éven belül ki fog fogyni, miközben legnagyobb részüket nem használjuk fel újra.

A Föld növekvő népessége viszont egyre több erőforrást igényel. 2030-ban egyes előrejelzések szerint 35 százalékkal több élelmiszerre, 40 százalékkal több vízre és 50 százalékkal több energiára lesz szükségünk. Az idő tehát sürget…