A szószéket cserélte a rendőri pályára

Lapunk fontosnak tartja a baleset-megelőzés kérdését, melyben együttműködünk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rend­őr-főkapitánysággal. Havi rendszerességgel igyekszünk felhívni olvasóink figyelmét a jövőben is a fontosabb témákra ezen a területen, melyben Domokos Tibor rendőr törzsőrmester, a főkapitányság Kommunikációs és Megelőzési Osztályának referense lesz a segítségünkre. Tiborral a munkájáról beszélgettünk, amely abból a szempontból különösen érdekes, hogy négy évvel ezelőtt még evangélikus lelkészként dolgozott.

Hogyan indult a rendőrségi karrierje?

Evangélikus lelkész voltam 2016-ig, majd ez év november 1-től a hivatásos állomány tagjaként, készenléti rendőrként kezdtem dolgozni. A Miskolci Rendőrkapitányság közlekedési osztályával kerültem kapcsolatba elsőként, kaptak rajtam a nyelvtudásom miatt, hiszen több nyelvet beszélek, így kerültem hozzájuk. A végzettségemnek és nyelvtudásomnak is köszönhetően pedig most már itt vagyok a kommunikációs és megelőzési osztályon, baleset-megelőzési profillal.

Hogyan jött képbe a rendőrség?

Lelkészként is kapcsolatban voltam az érintett rendőrkapitánysággal, hiszen olyan területen dolgoztam, ahol magas volt a halmozottan hátrányos helyzetűek száma. Csenyéte településen eljutottam odáig, hogy ötvenhét év után először nálam konfirmáltak újra a gyerekek. Felújítottuk a templomot, amit nagyon tiszteltek a településen élők, de, közben kölcsönös együttműködés volt a rendőrséggel. Emellett pedig tolmácsként korábban is besegítettem bizonyos eseteknél.

Miért érezte szükségét, hogy váltson?

Három gyermekem van, és éppen a harmadikat vártuk, amikor elkezdtem gondolkodni rajta, hogyha véletlenül váltani kell, vagy velem esetleg valami történik, akkor a családomnak nem marad semmije. Ez volt az egyik motiváció. A másik, hogy mindig vonzódtam ehhez a pályához, a baráti körben mindig rendőrök, hivatásos állományban lévők voltak, és most úgy érzem, hogy a helyemen vagyok.

Hogyan fér össze a két pálya?

Nincs nagy különbség, hiszen a lelkész a törvényt hirdeti, a rendőr pedig betartatja. Az én váltásom pont a migrációs helyzet kialakulására tevődik, nagyon fontosnak érzem, hogy biztonságban tudjam a családomat, és a legtöbbet akkor tudok tenni, ha én magam lépek, és így jó esély volt arra, hogy a családom biztonságáért tegyek. Lelkészként mindent megtettem a szószékről, hogy a környezetemben mindenki biztonságban legyen, de úgy éreztem, hogy ez kevés, és ezért választottam a rendőri pályát.

Az egyházak mindig a békét, a megbékélést hirdetik, míg a rend­őr gyakran találkozik erőszakkal, előfordulhat, hogy neki is testi kényszert kell alkalmaznia. Ez hogyan fér meg egymással?

Sokféle félreértelmezése van a Szentírásban olvasható békességre vonatkozó törekvésnek. Krisztus azt mondja, tartsd oda a másik arcod, ha megütnek, de ennek a kontextusban való értelmezését meg kell nézni. Ez azt jelenti, hogy az ütés tenyérrel történjen, mert a kéznek a hátuljával történő ütés a megalázást jelenti. Én azt gondolom, hogy az erőszak mindig a legutolsó a rendőrség életében is, azt tapasztaltam járőrként, hogy a megfelelő kommunikációval ki lehet kerülni az erőszakot, függetlenül attól, hogy mennyire indulatos valaki. A lelkészi pálya elég volt arra, hogy a megfelelő kommunikációt megtanuljam. A pályafutásomat Nyíregyházán kezdtem, ahol betekintést kaptam a fiatalkorúak börtönébe, 64 fiatalkorú elítélttel dolgoztam egy teremben, ami nagyszámú, hormonokkal tomboló fiatalt jelent. A másik, ahol nagy tapasztalatot szereztem az a kórházi lelkészség és az addiktológia, szenvedélybetegekkel volt. Ezek szélsőséges közegek voltak és nagyon sokat kellett hozzá tanulnom. Ez a folyamat megismerteti az embert önmagával és a helyzetekkel, szituációkkal, amelyekbe például intézkedés során is kerülhetek rendőrként. Ha el lehet valami nagyobb bajt kerülni az erőszakkal, akkor el is kell. A Szentírás sehol nem tesz arra nézve utalást, hogy áldozd fel magad, és ha nem kerülhető el az erőszak, akkor se tégy semmit, hanem, hogy törekedj a békességre. De, ha a békesség egy erőszakos fellépés – például rendőri intézkedés – alapján tud megvalósulni, akkor ezt kell tenni. Számtalan eset volt, ahol fel kellett emelni a hangomat, az erőnek a hang általi dominanciája kellett, hogy uralkodjon. Nagyrészt egy ilyen magasabb hangvétellel meg lehet oldani még a keményebb helyzeteket is.

Sokféle félreértelmezése van a Szentírásban olvasható békességre vonatkozó törekvésnek – Domokos Tibor

Még mindig megvan az a sztereotípia, hogy aki buta továbbtanulni, az menjen rendőrnek. Pedig ma már nagyon sok képzett szakember dolgozik a rendőrség kötelékében. Így felvetődhet többekben a kérdés, hogy egy diplomás, több nyelven beszélő ember, ha már váltani akar, miért nem máshová megy, miért a rendőr szakmát választja?

Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy jogász vagyok. Nagyváradon végeztem a jogot, jelen pillanatban a nagydoktorimat írom a Miskolci Egyetem jogi karán az iszlám jogról. Felelős vagyok a családomért. Sokan vágták a fejemhez, hogy miért lettem rendőr, elvesztettem a hivatásomat, a hitemet? A váltásomnak nincs ehhez köze, a hitem megmaradt, de amikor azt mondtam a feleségemnek az oltárnál, hogy holtomiglan és holtodiglan azt komolyan is gondoltam, és elsődlegesen felelősséggel a családomért tartozom. Persze mehettem volna valami külföldi multicéghez is, de nem biztos, hogy számomra az kiteljesedés lenne. Én ebben bontakozom ki. Ha valamit tudok adni és az információkkal eltudunk jutni az állampolgárokhoz, akkor máris kicsit szebbé és jobbá tudtuk tenni a világot. Kicsit idillikus kép ez tudom, de ez viszi előre az embert.

Az, hogy a kommunikációt a lelkészi hivatás miatt jól gyakorolja segítette, hogy erre az osztályra, ebbe a munkakörbe kerüljön?

Szeptember elsejétől vonták össze a bűnmegelőzést a baleset megelőzést és a kommunikációt egy osztályba, így kerültem valamilyen szinten kommunikációs területre is, de én elsősorban közlekedési, baleset-megelőzési vonalon dolgozom, vagyok jelen. De látom mind a háromnak a tevékenységét, és amennyire tudok besegítek mindhárom területen. Annyiban más az én látásmódom azokkal szemben, akik tízen, húszon éve rendőrök, hogy kicsit még civil szemlélettel járom a világot. Ez tud talán egy kis újat hozni, illetve mindig figyelek arra, hogy ne érjen el az a fajta elfáradás, ami ma a világra jellemző. Hála istennek ez a vonal a kommunikáció, a bűn- és baleset-megelőzés most meg akar újulni, és ennek a legfontosabb része, hogy emberközelivé váljon a rendőrség.

Nem hiányzik a lelkészi hivatás, a szószék?

A lelkészi hivatás nem szűnt meg, csak átalakult. Más formában működik az egész. Az a része ugyan kimarad az életemből, hogy felmenjek a szószékre és igét hirdessek, de az emberekkel való kommunikáció megmaradt. Lehet, hogy nem keresztény kontextusban fogom elmondani, hogy vigyázzon magára, de az üzenet marad. Decemberben például a biztonságban eltöltött karácsony került a kommunikációnk központjába, ami fontos gondolat, az egyensúlyban, az emberi életben.

Mi konkrétan a napi feladata, mivel foglalkozik?

Az a feladatom, hogy a három már említett ágban jelen legyek. A másik, hogy a kreativitást, az ötletelést, a társadalomnak a külső szemléletét behozzam ide. Besegítek a programok, kampányok szervezésében, most már egyre több van, amit rám bíznak, hogy vigyek végig. Az elsődleges feladatom az, hogy mindenkinek a munkáját segítsem, tehát nem azon van a hangsúly, hogy önállóan dolgozzak valamin, hanem a csapatmunkán. Az osztály egysége pont abban valósul meg, hogy együtt csinálunk valamit és mindenki hozzáteszi az ő kis darabkáját. Egy puzzle-darab vagyok a sok közül. Aktívan részt vettem már a „Közlekedik a család” programban, a Sulimoped programban, a „Biztonság az elsőbbség” projekt most, amelyen dolgoztunk. Ebben egy karácsonyköszöntő videót hoztunk össze, amelyben jó tanáccsal láttuk el az embereket. Hozzám kötődik a Szentpéteri kapuban a gyalogátkelő festése, de a horrorkaravánok ellenőrzésében is részt veszek, ahol a nyelvtudásomnak is hasznát látják a kollégák.

A családja számára mennyire volt nehéz a váltás?

Maga a hivatásom váltása nem. Egyébként kicsit megszenvedtük, hiszen egy elég rossz állapotú ingatlant vásároltunk, felújítottunk, építkeztünk, amelyből a várandós feleségemmel teljes mértékben kivettük a részünket. De ma már jobban, nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Hétköznapi életet élünk, egyfajta hitbeli háttérrel, ami szükséges ahhoz, hogy ép, egészséges lélekkel élhessünk a társadalomban.

(A borítóképen: Domokos Tibor evangélikus lelkészből lett főtörzsőrmester: „Számtalan eset volt, ahol fel kellett emelni a hangomat, az erőnek a hang általi dominanciája kellett, hogy uralkodjon...”)