Olvasói levél: Jószívűségem története

Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam-e jószívűségem történetét. Mindig arra gondoltam, hogy nem csinálok magamból bohócot, de nemrég láttam a TV2-n Aktív című műsorában néhány fiatalt, akik az ellen tiltakoztak, hogy hajléktalanok fagytak meg télen a hidegben. Ez feldühített, és ekkor döntöttem úgy, hogy leírom a történetünket.

Távol álljon tőlem, hogy minden embert egy kalap alá vegyek, de ez a kettő, aki idős ember létemre elbánt velem és a fiammal, méltó büntetést érdemelne. Van egy 1 hold körüli telkünk Miskolcon, rajta egy házacska, amiben a fiam élt.

Gyönyörű gyümölcsös, gondozott telek volt, amikor megvettük. Hozzá szegődött két hajléktalan alak. Talán jól jött ez akkor a fiamnak, mert azelőtt volt a válópere. Így azt hihette, hogy nem lesz egyedül, és könnyebben tud felejteni (20 év házasság után). A válás annyira megviselte, hogy idegileg tönkrement. Ráadásul hamarosan a férjem is meghalt, és én nehezen tudtam túltenni magam a halálán, ezért hazahoztam a fiamat. Az a két jómadár pedig ott maradt a telken. Megígértek azok fűt-fát, csak hogy legyen hol meghúzni magukat. A sok igyekezetnek az lett a vége, hogy kivágták a gyümölcsfákat, nem fizették a villanyt, tönkretettek mindent, ráadásul meg is loptak. Szóval jól megfizették a jószívűségemért. Most özvegy létemre nyögöm a 70 ezres villanyszámlát, és nem merek kimenni a telekre, mert félek, hogy infarktus lesz a vége. A rendőrségen is tettünk feljelentést, de nem csinálnak semmit.

A járadékosoknak italra jutott, de villanyszámlára nem – pedig csak 1600 forint volt havonta. Hát ennyit tisztelt hölgyek és urak. Nem fehér szegfűt kellene rakosgatni fekete zsákokra, hanem meg kellene nézni, hogy egyes emberek milyen galádul elbánnak az őket megszánó emberekkel. Egyesek nem érdemelnek könyörületet. Én többé soha nem segítek senkinek, mert az emberi gonoszság mérhetetlen. Olyannyira, hogy még arra sem voltak képesek, hogy a két méterre levő WC-ig elmenjenek, hanem összerondítottak mindent. Ezt a levelet azért írtam, hogy mindenki okuljon a mi példánkból. Azt nem gondolom, hogy minden hajléktalan vagy rászoruló ilyen lenne, mint ez a két ember. Ezek még meg is voltak sértődve, hogy el kellett menni a telekről.