Olvasói levél: Tizenkét levél „a mi sztrájkunkról"

Eddig tizenkét vagy több levél jelent meg „a mi sztrájkunk”-ról. Csáki Gézának és Dankó Péternek is igaza van abban, hogy mindenkié lehet, de a „miénk” nem. Mert mennyi kárt okoztak vele közvetve és közvetlenül a nemzetgazdaság, a költségvetés egészének, az általuk túszként vezérelt utazóközönségről már nem is beszélve. De ez már lerágott csont, ezért én inkább egy új fejleményről szeretnék írni, amit C. E. Montague angol író soraival vezetnék be. „Nincs mi utunkba állhat, ha cseppet sem érdekel, hogy ki aratja le az érdemet.” Lehet, hogy az idézetet kétszer is végig kell olvasni ahhoz, hogy a VDSzSz akciójával „összehozzuk”, de tökéletes megfogalmazása a jelenleg is folyó mozgalomnak. Vezérgondolata is lehetne, mert éppen most hallottam a rádióban, hogy az érdekvédelmi szervezet és a Liga elnöke azon kesereg, hogy mindennek (fűszerezve az újabb népszavazási kezdeményezéssel) „politikai hasznát a FIDESZ fölözi le”. Vagyis a Liga „találkozott” a kérdést megfogalmazó Albert házaspárral és elhatározták, hogy közösen próbálják a „népakaratot megszondázni”, kikényszeríteni. A „cselekvést” el is indították, máris van csaknem hatszázezer aláírás a szakszervezeti szövetség jóvoltából, a FIDESZ pedig köszöni szépen, mert közben eszükbe jutott, hogy ez egy „döglött dakota ló”, de most érdemes felnyergelni, és vágtatni rajta. Látja Gaskó úr? Túl sok 25 wattos égő csücsül a 100 wattos foglalatban. Ez utóbbi a FIDESZ.