"Nem mi vagyunk a lényeg, hanem maga a gyár" - Fotókiállítás a Vasgyárról

Három fotós kiállítása látható csütörtöktől ugyanazon témáról, milyen is a Vasgyár és a kolónia.

Egyikük: Kocsis Zoltán, lapunk fotóriportere volt hosszú ideig, másikuk Bócsi Krisztián, aki többek között a miskolci színháznak fotózik, harmadikuk Mathilde Mestrallet  francia fotóslány. Az ő neve is ismerős lehet olvasóinknak, hiszen többször is írtunk róla: nyáron ösztöndíjasként járt Miskolcon, a várost fotózta: az épületek, a lakott környezet és az emberek kapcsolata érdekli leginkább – árulta el akkor nekünk.

A kiállítás szervezője Dobák Judit  kulturális antropológus.
– Miskolc és az egész régió elmúlt 50-100 évét meghatározta a borsodi nehézipar – mondta lapunknak. – Ennek majd minden művészeti ágban, de a tudomány területén is ideológiával terhelt volt a bemutatása, elemzése. A rendszerváltás pedig átláthatatlannak tűnt, és akik a nehézipar összeomlásának a vesztesei voltak traumaként élték, élik meg a gazdasági szerkezetváltás hatásait.
Ő és R. Nagy József a kiállítás kurátorai, kulturális antropológusként munkáséletmóddal foglalkoznak, és ők fogták össze a fotósoknak azokat a munkáit, amelyet az ipar ihletésére készítettek. Így erősíti egymást a háttértudás és a fotósok látásmódja, reflexiója. A fényképek hosszas együttgondolkodás eredményei.

A gyár a fontos

– Amikor Mathilde  Miskolcra jött, s megtudtuk, mi érdekli, kivittük őt is a gyárba. Azonnal beleszeretett. Így ő külső szemlélőként tudja megmutatni képein, milyennek látja, mi pedig nagyon is belülről nézzük – magyarázta a Dobák Judit.
A kiállítás érdekessége, hogy nem alkotónként elkülönítve láthatjuk a képeket, hanem témakörönként: ezt már Kocsis Zoltán mondta nekünk.
– Megfordult a témaközelítés: nem az a lényeg, hogy melyikünk milyennek látja, hanem maga a gyár – fogalmazott. – Azt szeretnénk megmutatni, hogy létezik, működőképes, de haldoklik. A személyes szemléletnél ez sokkal fontosabb.