Aranyosi Péter a sonkaillatról, locsolkodásról és csokiutánzatokról

- Az mindenképpen, hogy a bordó

öltönyös falusi bácsika reggel 7

órakor már úgy el van

fáradva a locsolkodásban, hogy a fő

utcán a páros oldalról, a

páratlanra nem talál át. Meg az

is, hogy gyerekkoromban édesanyám

attól rettegett, hogy melyik rokon bácsi,

milyen állapotban lesz - mondja a "gegmester".

- Vagy a nap végére milyen volt.

Mert ugye a magyar az Húsvétkor is

iszik...Gyerekkoromban egyébként mindenki

készült a Hústvétra,

így olyan sonkaillat lengte be azt a

lépcsőházat, ahol

éltünk, hogy nem lehetett nem

éhesnek lenni! Hát persze, hogy

mentünk édesapámmal locsolkodni! Ha

a keresztszülők, a nagynénik, vagy a

nagyik pénzt akartak adni, akkor az apám

olyan ideges volt, mint ha ő kapta volna a

pénzt. Emlékszem,

apám mindenütt, mindenkinek elmondta,

hogy "megmondtam már

háromszázszor, hogy nem kell pénzt

adni a gyereknek!" A helyzet annyit

változott, hogy most már én

viszem a nagyobbik fiamat locsolkodni.

Egyelőre csak itt, a házban. Kell

még a gyereknek az edzőtábor! A

Húsvét gyanánt ugyanakkor egy

kicsit álljunk meg: gondolkodjunk el a sok

tojás- és nyuszi csokiutánzat

között, hogy eredetileg mit is jelent ez az

ünnep. Megéri.

Kapcsolódó cikk:

• Példaképe:

Fábry Sándor és Kern

András

– Gyerekkorom óta

Rádiókabaré-rajongó

vagyok, az elmúlt 30-35 év

kabaréirodalmát, a

Rádiókabaréban lement

anyagokat jól ismerem, a mai napig megvannak

a kazetták, amikre felvettem az

adásokat – mesél Aranyosi

Péter a humor iránti

elkötelezettségéről.