Gyorstalpaló árvízi védekezésből

Ahol a Ronyva alsó és felső folyása találkozik Sátoraljaújhely szélén, lázas munkával igyekeztek a környékbeli üzemek dolgozói visszatartani a vizet szerdán délelőtt. A homokkal töltött zsákokat gázüzemű villás targoncák szállították a kritikus helyekre, a patak város felőli partjára, hogy ideiglenes védművet építsenek belőlük.

A patak normális vízállás mellett az Orosz család házával szemközt, a 37-es főút túloldalán szinte alig láthatóan csörgedezik a medrében, ám most két héten belül másodszor gondolta úgy, több száz más család mellett Oroszéket is meg kellene látogatnia. A család ekkor, a házukba benyomakodó nyolcvan centis víz elől rokonokhoz menekült, de amikor a hívatlan-váratlan vendég visszahúzódott, újra hazamerészkedtek. A családfő leverte az átázott vakolatot, és éppen végzett az újravakolással, amikor a Ronyva újra azzal fenyegette, hogy elmossa családja otthonát. Szerdán már a lépcsőnél járt az ár, amit a családfő egykedvű beletörődéseel vett tudomásul.

A hídhoz vezető szomszédos utcákban is betört a víz. Az ott lakók a két héttel ezelőtt lerakott, azóta megerősített homokzsákhalmokon ülve békésen kávézgattak, s közben figyelték, miként változik a víz szintje. „Nem akarnak venni egy kis vizet? Van bőven!”, kérdezte munkatársunkat ez egyik utcabeli öregúr. Udvariasan utasítottuk vissza ajánlatát: „Köszönjük, van sajátunk”. „Az jó, mert ez itt nem a mienk, mégis napok óta vigyázunk rá!”, felelte emberünk. Beszélgetésünk közben egy ember bukkant elő az utca végénél, majd óvatosan végigsétált a kötésig érő vízben. Híreket hozott a híd felől: „Azt mondták, kilenc centit apadt!”. A kávézgatók helyeslően bólintottak: így van ez rendjén, nehogy már a mennykő kétszer csapjon le ugyanoda.

Pedig másutt megtette. Sátoraljaújhely túlsó végén, az Új utca egyenesen a Ronyvának tart. A patak itt is mindent elöntött két hete – és most is, bár már nem okozott akkora pusztítást. Az itt élők rutinosak, és mint mondták, most nem érte felkészületlenül őket a lehetséges áradás. Az se utolsó szempont, hogy nem a nulláról kellett kezdeniük a védekezést, hiszen már négy sor homokzsák eleve le volt rakva, csak ezt kellett magasítani. A víz ennek ellenére újra beszivárgott a házak közé, s bár szerdán délelőtt szemmel láthatóan apadni kezdett, a kertek, mélyebben fekvő területek, pincék megőrizték az oda betódult vizet. Bőven lesz még munkája a szivattyúknak. – Azt mondták, a múltkorinál hetven centivel magasabban lesz a víz – mondta az egyik utcabeli –, pedig már az is mindent elöntött. Csak a gázkazánban 110 ezer forintos kárunk keletkezett, erre a biztosítós pacák az összes kárra 150 ezer forintot mondott. Hát nem szégyellik magukat? Évek óta fizeti az ember tisztességesen a biztosítási díjat, amikor szükség lenne rá, akkor meg mindent elkövetnek, hogy fizetni ne kelljen!

Egy másik utcabeli, aki a folyadékok közül vélhetően a csapvíznél magasabb etanoltartalmúakat kedveli, veszekedni kezdett a patakparton homokzsákoló rendőrökkel. Kiderült, azt nehezményezte, hogy a megemelt gáton át a kertjéből nem tud majd levonulni a víz, amitől kirohad a krumplija. Bár különböző jelzőkkel illette a védekezésben részt vevők édesanyját, azok csak legyintettek rá: a magányosan élő ember utolsó javait fenyegette a víz, emiatt menekítette agyát az alkohol fátyla mögé.

Mások Szamosvölgyi Pétert, Újhely polgármesterét dicsérték. Mint mondták, napjában többször is megfordult a környéken, és amikor szükség volt rá, küldte a homokot, a zsákokat, amiből két héttel ezelőtt még akadozott az ellátás. Hát igen, a gyakorlat teszi a mestert, az árvízivédekezésből pedig intenzív képzést kaptak mostanában a Ronyvától az újhelyiek.

ÉM-SZP