Légiharc a vérszívókkal

Velünk van nyaraláskor, munkában, meghitt családi vacsorákon, sőt még hálószobatitkainkat is kifürkészi. Unalmas kerti partikba is tud életet vinni, mert zene nélkül is rákezd mindenki egy borsodibokázósra, mintha önfeledten táncolna, pedig csak csapkodják az AB+ ínyenceket lábszártájékon. A nem önkéntes véradók pedig vakarózásba torkolló szitkozódásba fojtják az estét. Gyerekkoromban megpróbálkoztam azzal a technikával, hogy disznóölésen kiraktam nekik a véres tálat FREE BLOOD felirattal, hátha halálra eszik magukat és engem örökre békén hagynak, de vagy nem tudtak angolul, vagy nem tartottak igényt lucullusi lakomára. Így hát maradt az imádkozás az égi áldásért, vagyis a légi permetezésért.

Akkor is oda voltam ezekért a szerkezetekért, és ma is. Pláne ha néha napján szórhatom én is a permetet. Emiatt sokan kérdőre is vonnak, hogy miért így, miért ekkor, miért ilyen hangosan, és miért nem a földről.

Nos, a mennydörgésszerű robaj forrása nem más, mint az 1947-ben tervezett közel 30.000 köbcentis 9 hengeres és 1000 lóerős csillagmotor, amely a jó öreg AN-2-esekben dohog, amik a vérszívó szúnyogok ellen indítottak háborút. Bár szegény nyugodjon dédnagymamám, amikor meghallotta ezt a hangot, kirohant az erkélyre és sodrófájával fenyegetően integetve kiabálta, hogy hess innen, ruszkik haza, nem megyek gulágba. Ő azt hitte, hogy az oroszok jöttek vissza. Szóval a világ legnagyobb egymotoros gépe, amely permetezésnél óránként 240l üzemanyagot gurgulázik le a torkán 7l motorolajjal karöltve, lehetne halkabb is, csak akkor le kellene állítani a motorját, de mivel nem szeretnénk szerepelni az esti Híradóban, ezért ezt nem tesszük. Lehet földről is szórni, csak korántsem olyan hatékony. Egyrészt egy éjszaka alatt maximum 300ha-t lehetne beteríteni, míg az Ancsával 700ha-t óránként. Másrészt autóval csak a járható utak, esetleg szántóföldek mentén lehet szórni, de a szúnyogok többsége meg nem ott van. Azért kell kora este, vagy hajnalban permetezni, mert a mini vámpírok akkor repülnek, a szer pedig a szúnyog testén keresztül fejti ki hatását. Plusz a méheket is ebben az időszakban lehet bezárni a kaptárakba, amikre a szer sajnos szintén veszélyt jelent. De a tévhitekkel ellentétben az emberre és minden más élőlényre teljesen veszélytelen.

Akik pedig azért elégedetlenkednek, mert egy évben egyszer, vagy kétszer felébreszti őket egy repülőgép, azok számoljanak utána, hogy hányszor nem tudnak aludni a vérszívóktól és tegyék nekik szóvá, hátha halkabban fognak zümmögni. Egyébként az irtásban részt vevők sem alhatnak reggel négytől tovább, hiszen fel kell tölteni a gépet 800l repülő benzinnel és 1500l permetezőszerrel, hogy napkeltekor be lehessen szúrni a gázt felszálláshoz. A települések nagy részén örülnek nekünk és integetnek (nem sodrófával) mi pedig ha tudjuk, viszonozzuk. De sok esetben a faluvégeken segélyes légelhárító „ütegekbe” botlunk, akik mindent megtesznek némi alumíniumért és kövekkel dobálják a repülőt. De volt már példa, hogy légpuskával lőttek a gépre, sőt egy ízben leszállás után egy 30 centis ácskapocs állt ki a gép alsó szárnyából. Kicsit olyan, mint Berlin felett 44-ben. Ilyenkor legszívesebben valami mást permetezne az ember. Szóval nem elég az, hogy 3-4 órán keresztül 140-170 km/h sebességnél kis magasságon kerülgetni kell a nagyobb fákat, templomtornyokat és távvezetékeket, amiket a Nappal szemben repülve nem is olyan könnyű észrevenni, még az önjelölt légvédelemmel is birokra kell kelni. Ráadásul az úgynevezett mezőgazdasági fordulókban fellépő terhelésektől –amitől egyébként a nagy utasszállítók pilótáinak többsége is fél óra után kiteszi a ravaszdit egy papírzacskóba- és a folyamatos koncentrációtól annyira elfárad az ember, mintha 16 órát csákányozott volna egy ulánbátori kőfejtőben.

Szóval egyelőre van ez a megoldás, meg a kézzel csapkodós. Lehet választani, integetni, de nem dobálni!

Gácsi Attila