2010.08.18. 12:15

Szellemvadászaton jártunk a Szent Anna temetőben

Címkék#szellemek #temetőkapu #péntek 13 #miskolci #Kőházy Galkó Zsuzsanna #szellemarc #UFO #Michael Jackson #szellemalak #miskolci szellemvadász

<p>Miskolc - A miskolci szellemvadásszal, Kőházy Galkó Zsuzsannával péntek 13-án vágtunk neki az éjszakai temetőnek, hogy a nem e világi dolgok nyomába eredjünk...</p>

Kőházy Galkó Zsuzsanna neve nem ismeretlen már a miskolciak körében, ő az a szellemvadász, aki nemrégiben azt állította: látta Michael Jackson szellemét a Tisza pályaudvarhoz közeli műhelyében egy szentképen. Sőt, nem az elhunyt popkirály volt az egyetlen, akinek szelleme megjelent képein - tudatja - ugyanis megörökítette II. János Pál pápa túlvilági testét, és több ismeretlen - szerinte - korábbi századokban élt személyek szellemarcát.

Aki nem hiszi, járjon utána

Vállaltuk a kockázatot és a hiedelmek szerint szerencsétlenséget hozó péntek 13-án vágtunk neki az éjszakai temetőnek Zsuzsával, arra gondolva: mi is lehetne jobb dátum ehhez (a mindenszentek éjszakáját leszámítva), mint ez az este. Zsuzsával a Szent Anna temetőhöz mentünk. Ő nyugodt volt, végül is milliószor járt már éjszaka temetőben, a fotós kollégám sem látszott megrendültnek, ellenben én, akinek a temetőhöz közeledve millió szellemes-és temetős horrorfilm jutott eszembe, be voltam tojva. A nem létező temetőkapu után néhány lépésig még egészen világos volt, bentebb a temetősorok félelmesen homályosan rémlettek fel, az orrunkig sem láttunk...

Zsuzsanna fotózni kezdett, én pedig lassan megnyugodtam, a lépéseink zaján kívül csak egy kitartó bagoly és a tücskök hangját hallottunk. Meglepő módon nyugodtnak, békésnek tűnt az egész, magunkat pedig betolakodónak éreztem. Bár nem úgy tűnt, hogy bárkit is megzavartunk volna... Zsuzsa viszont arra intett: attól, hogy nem látjuk a szellemeket, még ott lehetnek. Állítja, néha érez valamit hideg fuvallathoz hasonlót a szellemek jelenlétében, de többnyire semmit nem lát, semmit nem érez, amikor a képeket készíti, mégis 100 képből egyen feltűnik egy szellemalak.

A miskolci szellemvadász asszony elmondta: ritkán találkozik túlvilágiakkal személyesen, többnyire azokon a fényképeken látja őket, amiket százszámra készít kísérteties helyeken, mint például a temetőkben, s amiket később a számítógép monitorján néz vissza. Akkor látja, hogy ott volt valaki, vagy valami. Hogy mi? Szerinte egyértelműen szellemek. "Százból egy képen látható szellemalak, főként az arcuk, de ennél több képen sikerült energiagömböket megörökítenem" - mondja a szellemvadász. Mikor azt kérdezzük: másoknak is megmutatja-e a képeket és ők mit látnak, az válaszolja: a családja mindig megnézi a fotókat és igen, ők is ugyanazt látják, amit ő.

Jacko, vagy UFO, vagy...

A Michael Jackson állítólagos szellemét ábrázoló fotó esetében szerinte egyértelmű, hogy kit ábrázol, bár mikor rákérdez, hogy én mit láttam, beismerem, nekem olyan, mintha egy UFO-arc lenne. Persze nem egy UFO szellemarca, sokkal inkább a fényképezőgép szférikus hibájából adódóan láthatunk olyat, ami egyébként nem volt ott. Mikor erre rákérdezek, azzal példálózva, hogy a felhőkben is látunk olyan arcokat, állatokat, amik csupán a formák furcsa játékai a szemnek, és hogy esetleg ez is hasonló lehet egyértelműen elutasítja, hogy ilyesmiről enne szó. Míg ezt megbeszéljük, az óramutató az éjfélhez közeledik, de szellemek jelenlétére még mindig semmi nem utal, viszont Zsuzsa addigra több tucatnyi képet készített.
Az egyébként címerfestőként dolgozó háromgyermekes asszony azt is megosztja velünk a temető csendjében: ő maga szkeptikus alkat, nehezen hisz el bármit is, de az általa készített képeket nehéz mással magyarázni. Nos, tudományos magyarázat mindenre - vagyis majdnem mindenre van - egyik kollégám mondása szerint: amire nincs, arra majd lesz. Én, aki elfogadom, hogy olyan is létezik, amit nem láttunk még, nem lettem meggyőzve arról, hogy léteznek szellemek, de azt tudom, hogy a temető halotti csendjében ott volt az elmúlás a levegőben, s az az érzés, amitől az ember suttogóra veszi a hangját és halkan, óvatosan kezd el járni.
Nem volt félelmetes, sokkal inkább nyugodt érzés volt bennünk, ahogy éjfél után picivel csendben magára hagytuk a temetőt, miközben Zsuzsa az ígéri: megnézi a most készült képeket, s talán ott meglátjuk azt, amit a helyszínen nem sikerült, hogy mégsem voltunk egyedül....
- OlKa -