Girincsi Nagy-erdő: Szétlopták, majd tarra vágták

Már szépen lombosodnak a girincsi faluszélen, a Sajó kanyarulatában azok a közelmúltban telepített fácskák, amelyeket a szinte teljes terjedelmében ellopott, tölgyek és kőrisek által alkotott ligeterdő helyén ültettek el, de hogy mikorra fogják betölteni azt az űrt, amit elődjeik hagytak maguk után, nem tudni, ugyanis csak ebben az esztendőben hét alkalommal árasztotta el őket a Sajó.

Mint a sajóládi

A girincsi erdő a lényegesen jobb sajtóval rendelkező sajóládi erdővel együtt tűnt el. Mint ahogy azt Zsák Ferenc Tibor, a Tiszántúli Természetvédők Társulata (TTT) elnöke munkatársunknak elmondta, pontról pontra ugyanaz játszódott le itt is: a fatolvajok az erdő fáit szinte kilencven százalékban ellopták, a maradékot pedig – hogy a további lopásokat megelőzze –az erdőgazdaság egyszerűen tarra vágta. Zsák Ferenc Tibor szerint a fatolvajok – félve a lebukástól – akaratlanul is „ritkítóvágással” művelték az erdőt, ami nem okozott akkora traumát a területen korábban élő fajoknak, mint a hivatásosok tarvágása, ami aztán végképp felszámolta a díszes tarka lepke élőhelyét, megsemmisítve azokat a növényeket is, amelyek a védett pillangófaj élelméül szolgáltak. A girincsi Nagy-erdő, csakúgy, mint a szintén szétlopott majd tarra vágott sajóládi erdő a Natura 2000 hálózatába kijelölt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület volt – bár erről a környéken élők még csak nem is hallottak.

Szervezetten folyt a lopás

„Éveken át mindenki vitte innen a fát. Motoros fűrészekkel, teherautókkal jöttek, aztán amit kitermeltek, eladták”, mesélte az Erdei utca végén lakó Lázár János, alátámasztva azt, amit gyanítottunk is: ennyi fát néhány év alatt szinte lehetetlen lett volna pusztán a cigánysor„masináiban” eltüzelni. Az Erdei utca nevének eredetére egyébként már csak egy vihartépázta nyárfaliget enged következtetni, pedig korábban – még 2004-ben is, amikor a terület bekerült a Natura 2000 hálózatába – a Sajóig tartó erdőbe veszett az út vége. Az évek alatt aztán megritkult, majd eltűnt az erdő. Amit a fatolvajok otthagytak, azt kivágták a hivatásosok, ami pedig maradt – igaz, az már nem Natura 2000 területen –, azt a legutóbbi nagy vihar dobálta szét – mintha csak valami óriáscsemete játszott volna a gyufás skatulyával. Derékba tört fák árulkodnak a természet pusztításának erejéről – az emberéről pedig az erdő teljes hiánya. Lázár János elmondta: ahol most a fokozottan védett vén fákkal tűzdelt legelő van, ott korábban olyan tölgyek és kőrisek álltak, hogy egy ember át se érte a derekukat. Van a faluban négy-öt család, aki nem csak azért lopta a fát, hogy ne kelljen télen fagyoskodnia: eladták az ebül szerzett jószágot, abból éltek. Bár álltak az erdő szélen biztonsági őrök is, sokat nem tehettek a komplett rádiótelefonos figyelőszolgálatot fenntartó tolvajokkal szemben.

Ahogy az erdő helyén és a kiborogatott nyárfák tövében próbáljuk felfogni a pusztítás nagyságát, távolban, a faluban rázendítenek a motorfűrészek – hangjukat több irányból hozza a szél, s az egykori erdő sírja fölött rekviemmé fonódnak össze.

ÉM-SZP

A kialakult helyzetről az erdőterület kezelőjét, az Északerdő Zrt.-t is megkérdeztük, tőlük egy későbbi időpontban kapunk válaszokat.