Maludi Mihály, a rockénekes, aki civilben zsaru

Miskolc - Maludi Mihály a Miskolci Rendőrkapitányság főhadnagya. De ne lepődjünk meg, ha együtt éneklünk vele például egy régi Edda számot. Sőt!  BOON: Maludi Mihály civilben rendőr. Nagyon nagyon civilben pedig rockénekes, és verseket ír. Nem semmi - ahogy mondani szokás! 

       Maludi Mihály: Pedig így van. Az elmúlt hétvégén például Aggteleken játszottunk, ahol barlangásztalálkozó volt. Egyébként tényleg a Retro Music Band énekese vagyok és immár négy esztendeje csináljuk a zenekart. Korábban is szerettem volna, de aztán így alakult. Megtaláltuk egymást.

BOON: Néhány éve elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy zsaru rockzenekarban énekel. A feletteseid mennyire méltányolják, miként állnak ehhez a kollégák?

Maludi Mihály: Az első perctől nincs ezzel szerencsére semmi probléma. Bejelentési kötelezettségem van, tehát jelzem a feletteseimnek, ha fellépésem van. Ez alapvetően magántevékenység, amely abszolút nem összeférhetetlen a rendőrséggel. Mindenkinek van hobbija. Nekem a zenélés mellett az ejtőernyőzés, és a versírás is.

BOON: Kukacoskodnék: mennyire lehet különválasztani a két ügyet? Ha egy koncert közben mondjuk ne adj Isten van valami balhé, akkor Maludi Mihály rockénekes szolgálatba helyezi magát?

Maludi Mihály: Négy éve csinálom, de soha nem volt rá precedens - szerencsére. Azonban szabadságom idején például több alkalommal is előfordult, hogy szolgálatba kellett helyeznem magam. Vonzom az ilyen eseteket, mindig belefutok.

BOON: Van valamilyen zenei előképzettséged?

Maludi Mihály: Jártam zeneiskolába, nagybőgőztem két évig. Későn kapcsoltam, így aztán teljesen autodidakta módon zenélek.

BOON: Néha nem is akármilyen körítéssel! A DVTK bajnokavatóján, a stadionban közel 10 ezer ember előtt lépett fel a Retro Music Band. Milyen érzés volt?

Maludi Mihály: Félelmetes! Voltunk már a Bikini, vagy éppen a Hooligans előzenekara, azaz tudjuk milyen érzés a nagyszínpad, a jó minőségű technikával. Ám a DVTK Stadion, és annak a varázsa félelmetes volt. Nem messze lakom a stadiontól, így szoktam hallani a közönséget. Most pedig én, mi álltunk majdnem a stadion közepén... Fenomenális élmény volt!

BOON: Milyen terveitek vannak a közeli jövőben?

Maludi Mihály: Nyáron nehezebb összehozni a fellépéseket. Nem csak nekünk, hanem majd minden bandának. Egyébként egyszerű sablon mentén megy a zenekar: ha látjuk előre, hogy nincs fellépésünk, akkor a demoanyaggal foglalkozunk, és közben igyekszünk olyan fellépéseket keresni, amiben értelmet látunk, amiben van fantázia. Nem szeretünk minden áron fellépni. A retro zene pedig mindenkit megtalált, mindenkinek tetszik. A zenekar átlagéletkora olyan 30 körül van, de nagyon szeretjük ezt a zenét.

BOON: A rendőrségnek van futballcsapata, de lesz-e esetleg rendőrzenekara?

Maludi Mihály: Jó kérdés. Nem nagyon tudok róla, hogy a kollégák közül valaki zenélne. A sport az inkább megy!

BOON: A sport, a zene egy kicsit más képet festhet a rendőrségről. Mi erről a véleményed?

Maludi Mihály: Olyan sporteseményen mondjuk, ahol ki van emelve, hogy rendőrök vagyunk fontos. Mindenkinek van magánélete, s ha konkrétan a sport fontos, akkor azt nem kell eltitkolni. Sőt javít az emberi kapcsolatokon, és a rendőrség megítélésen a sport és hiszem, hogy a zene is!

Megérintettél...

Tegnap éjjel, valami véget ért,         

Mint mikor egy virág megszületik,

Gyönyörű, boldog, fényben pompázik,

Majd porba hull, s mint egy hullócsillag,

Végül földet ér...

Sírnom kéne, s bár érzem, még fáj,

De valahogy boldogság tölti el szívem,

Ha Rád gondolok, mert a bölcsebb énem,

Tudja jól, még rengeteg csoda vár..

Mit mi ketten megéltünk, az álomszép,

S ha majd néha mint egy emlék, szívembe tép,

Én csak arra fogok gondolni, csak Rád fogok emlékezni,

Mi még egy újabb mesét, bármikor megér.

Most el kell, hogy engedjelek,

Kell, mert Neked tovább kell menned,

De tudom, magaddal viszel belőlem,

Megérintetted mélyen a lelkem, a szívem,

Ugye tudod, kedvesem...

Nem tudom eléggé megköszönni, azt, amit adtál nekem,

S fáj, hogy most nem tudlak megölelni, nem vagy itt velem,

De ahogy a szívedben, hallod majd a hangom,

Hozzám visszatalálsz, s velem ébredsz majd,

Egy boldogabb hajnalon...

Hogyan is búcsúzhatnék Tőled, aki olyan sokat jelentesz,

Tudom, érzem, gondolsz néha rám és talán féltessz,

Ahogy én is Téged, de most, tovább kell menned,

Tudod kedves, nem mondhatok mást, nem mondhatok többet..

Csak ennyit, vigyázz magadra,

Szeretlek.

(Maludi Mihály verse)