Nézőpont: A madzag, a kosár, és a gazdaság

A feleségem egy madzaggal megjavította a vesszőből font szennyeskosarunkat. Valójában, ha ezt nem teszi, és nem rögzíti egy pótfonással az elpattant vesszőket, ki kellett volna dobni a nagyjából tíz éves alkalmatosságot - Kiss László jegyzete.

Ezt a kultúrát örökölte: a családjában nem volt szokás, csak úgy elhajítani valamit addig, amíg meg is lehetett javítani. Elsősorban saját magunk két kis kezével. Én is ebben nőttem fel. Ma is egyértelmű reflexem, ha valami elromlik otthon, megnézem, meg tudom-e csinálni, illetve a kidobandó holmiról el kell dönteni, „jó lesz-e még valamire”. Mindez akkor jutott eszembe, amikor egyre több értelmiségi ismerősöm áll elő mostanság azzal az ötlettel, hogy függetleníteni szeretnék magukat ettől a borzasztó társadalomtól és világtól, amiben élünk. Totálisan elegük van a szennyezett és méregdrága élelmiszerekből, a megfizethetetlen energiaárakból, az egész pláza-bevásárló és fogyasztási kultúrából, abból a mókuskerékből, amelyben mindennap taposnak –mindez megfűszerezve a közélet és politika elviselhetetlenül ostoba és agresszív, magánéletbe hatoló nyomulásával.

Az ötletek sokfélék: vegyünk szántókat, erdőket, költözzünk oda többen, saját kút, saját energiaforrások – földhő, szélenergia, napenergia stb. – aff éle kommunaféleségbe, féligmeddig önellátóan, van, aki ezt összekötné vállalkozással, van aki épp ettől irtózna, egyszerűen csak elvonulna oda.

Nézzük a vesszőkosár esetét. Valójában akkor tettünk volna jót a társadalom egésze szempontjából, ha veszek egy másikat a Szerencs felé vezető út mentén – segítek egy mélyszegénységben lévő emberen, lesz új kosár, pénzt nyomtam a gazdasági körforgásba, és hát ez nem az a kiadás, ami engem megviselne. De a fogyasztás korlátozása, kiváltása, miközben a gazdasági környezet, közeg változatlan szerkezetű, inkább bajt okoz, mint eredményt hozna. Így is óriási gond a fogyasztás zuhanása, a vásárlások elhalasztása – a következmények munkanélküliségben, zuhanó fi zetésekben, emelkedő árakban jelentkeznek. Mert ez egy olyan gazdaság, aminek épp a fogyasztás a motorja.

Van persze másféle út is. Például ha a megváltozó igényű fogyasztók után megy a gazdaság. Például ha nem vesszük meg a húst, tejet, kolbászt a hipermarketben, van egy kistermelő, aki kiszállítja nekünk közvetlenül. Avagy olyan mosógépeket gyártanának, mint az én ősöreg Hajdúm, ami némi szervízeléssel változatlanul működik, merthogy minden ízében javítható szemben a mostaniakkal -így munkát ad egy szervizes embernek is, én is jól járok.

Egyelőre tömeges méretekben ez inkább utópia – nem is beszélve a robinsonos, kibucos, kommunás kitelepülésekről. Persze, egy-egy vállalkozás ebből a műfajból is lehet abszolút sikeres – csak ezek fecskék, amelyek még nem hoznak nyarat. Azt azonban jelzik: a klíma már olyan, hogy sokan költöznének mint az ég vándorai ősszel.

- Kiss László -