Jegyzet: Ingyenes időutazás

Még a leginkább rosszkedvű miskolciak is úgy érezhetik magukat talán havonta egyszer, hogy tényleg egy csipetnyi Európa - legalábbis annak a boldogabbik fele - költözik a belvárosba. Juhász-Léhi István jegyzete.No nem azért, mert városunk "sétálójáról" eltűnnek a romos házak - reméljük az is eljő egyszer - , nem azért mert nincsenek graffitik a Széchenyi falain, és nem is azért, mert a belvárosi üzletek kirakatai előtt hömpölyög a korzózó tömeg. Egyszerűen azért, mert a régiség vásár miatt vasárnap délelőtt már-már ki lehetne tenni a "megtelt" táblát. És igen; hömpölyög, megy a nép. Nézelődik, leguggol, kezébe veszi, ami érdekli. Alkudozik, beszélget, ósdi könyveket, giccses festményeket nézeget és van, aki elkortyol az Erzsébet-téren egy kávét is. Van valami bája ennek a kavalkádnak.

Annak is, hogy arról akar meggyőzni az eladó, hogy a Tamási nevezetű futballista harminc évvel ezelőtt játszott a Dózsában - mutatja a gombfocicsapatot. Mondom "a régi DVTK érdekelne". "Azt meg elvitték" - füllenti. Harmincezer egy lábbal hatható 70-es évekbeli Moszkvics. Egyébként nagyon rendben van. Mint ahogyan a régi szódás üvegek, és darálók is. Kártyanaptárak a 80-as évekből, meg baromi olcsón - egy ezresért - egy "gazdálkodj okosan". Nem a mostani, hanem jó három évtizedes. Tanulságos, hogy azóta mi, mennyi...

Parádés a kontraszt, ahogy a bankautomata környéke tele van pakolva szent képekkel. A Széchenyi szobor alatt a festmények, és a szőnyegek körben, végig a Városház téren. Ha nem veszünk semmit, akkor is megér egy sétát a vásár. Mert biztosan találkozunk ismerőssel, aki ugyancsak füllentős, hiszen hiába mondja azt, hogy ő tényleg nem, amikor három könyv már ott van a hóna alatt.

Bevallom, nem vettem meg egy őrsi naplót, amit valamikor az 1970-es években kezdték el vezetni. Hibátlan állapot; névsor, újságkivágások, fotók, rajzok. Tényleg nem mindennapi korkép. Sokalltam érte a kétezret... Az viszont nem került semmibe, hogy végiglapozhattam. Ingyenes időutazás.

Lehet, hogy némileg giccses a régiség vásár, és előfordul, hogy nagy a tömeg, de legalább a miénk. Havonta egy picit mindenképpen.

- Juhász-Léhi István  -