Jelkép? Erődemonstráció?

Borsod-Abaúj-Zemplén megye - Miért kellett vértanúhalált szenvedniük a magyar szabadságharc hőseinek? – A szabadságharc leverésekor a bécsi udvarnak szembe kellett néznie azzal: 1848-49-ben lényegében az egész magyar társadalom szembefordult az áprilisi törvényeket megnyirbálni, majd eltaposni akaró császári hatalommal, ezért két lehetőség közül választhatott: vagy a kegyes megbocsátás politikáját választja (az európai nagyhatalmak ezt tanácsolták), vagy brutális megtorlással próbálja elrettenteni az embereket 48 eszméinek követésétől.

Látványos bosszúállás

– Az utóbbit választotta, és szembesülnie kellett azzal, hogy egy egész országot nem lehet börtönbe zárni, legfeljebb a szabadságharc emblematikus figuráin való látványos bosszúállással elrettentést gyakorolni. Ezért kellett meghalnia a tábornokoknak és a nagy formátumú államférfi nak, Batthyány Lajosnak, a megtorlás kevésbé közismert áldozatairól nem is beszélve – adott választ dr. Fazekas Csaba (Miskolci Egyetem), a megkérdezett négy történelemtanár egyike.

Eszméket nem

– Batthyány Lajos és a tábornokok halála több volt, mint büntetés. A politikai és katonai nagyságok vértanúságának mindig több oka van: kivégzésük az ellenség felszámolásának jelképe, a hatalom erődemonstrációja, a legyőzöttek megfélemlítése, és üzenet a lehetséges ellenfeleknek. Az ellenőrizetlen hatalom a jogszabályok önkényes értelmezése alapján hajtott végre olyan tetteket, amelyeket az erkölcs és a jó ízlés elítélt. A győztes orosz tábornok elismerte Görgey Artúr katonai és emberi kvalitásait, és mentelmi jogot biztosított neki, míg Haynau vérengzése a bosszúvágynak, és a kicsinyességnek az iskolapéldája. Az önigazolást kereső egyeduralom a kivégzésekkel mártírokat teremtett. Az ellenfél fizikai megsemmisítésre törekvő politika a hatalom ostobasága, hiszen csak embereket lehet kivégezni, eszméket, értékeket nem – véli Fazekas Róbert (Földes Ferenc Gimnázium).

Nem volt szükségszerű

– Az aradi tizenhárom és az a több mint száz ember, akiket 1849 őszén kivégeztek, tudták, azokért az eszmékért (a szabadságért, hazáért), amelyben hittek felemelő meghalni, hiszen tetteiket Isten és az utókor fogja megítélni. Pedig a 13 tábornoknak nem kellett volna szükségszerűen mártírrá válnia. 1849 nyarára világossá vált: az orosz beavatkozás miatt a szabadságharcot elveszítettük. Sok vezető politikus és főtiszt emigrált a reményben, ha a nemzetközi politikai helyzet kedvezően alakul, újra lehet indítani a szabadságharcot.

A tábornokok egy része azonban az oroszok előtt tette le a fegyvert, amely Európa felé azt az üzenetet küldte, bár a túlerő előtt kénytelenek vagyunk meghajolni, de az eszméinkből nem adunk fel. A rögtönítélő bíróságok egymás után hozták a halálos ítéleteket. Bűnösöket kellett a közvélemény számára kreálni, rettegésben, félelemben kellett tartani az embereket, nehogy ismét fellázadjanak – mondta Nyíri Zoltán (Avasi Gimnázium).

ÉM-SZK

Becsület, tisztesség

Arra, miért is haltak meg az aradi vértanúk, miért nem a menekülést választották, holott a honvédelem akkori vezetői tisztában voltak azzal, hogy nincs értelme az ellenállásnak, egyetlen szóban is megfogalmazható a válasz: a hazáért. Származásukat, társadalmi rangjukat, de még

korukat tekintve is nagy különbözőség volt közöttük, ennek ellenére olyan közös

értékeket vallottak, mint, a haza (amely még csak nem is ugyanazt az országot jelentette mindnyájuk számára), a becsület, az adott szó, a tisztesség, amelyekről egyként úgy gondolkodtak, hogy meghalni is érdemes értük – vallja Lencsés Ágnes (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Miskolc).

Október 6.: Emlékezés az aradi vértanúkra

Október 6. - Félárbocra engedték a nemzeti lobogót a Parlament előtt

Október 6. - Megemlékezések a nemzeti gyásznapon