Farkastanya lesz az Északi-középhegység?

Felháborodtak a természetvédők a túl liberális szlovák vadászati szabályok miatt.A kipusztulás széléről hozták vissza az európai szürke farkasokat az elmúlt évtizedekben. Most mégis kilőnék az állomány felét Szlovákiában. A köztudatban rettegett ragadozóként élő állatok sosem támadnak emberre, s ritkán tizedelnek nyájakat.

Tavaly októberben kilenc birkát ölt meg egy titokzatos fenevad az alsó-ausztriai Puchberg am Schneeberg környékén. A Soprontól alig 50 kilométerre található, a magyarok számára a síterepéről ismert település pórul járt gazdája nem hitt sem a rendőröknek, sem a vadászoknak, akik kutyatámadásról beszéltek. Felkért egy szakértőt, aki a nyálminták alapján megállapította, farkas végzett a juhokkal. Az ottani természetvédők azonban a mai napig nehezen hisznek ebben, mert ott évtizedek óta nem láttak farkast.

Az eset mindenesetre azt bizonyítja: növekszik az európai farkaspopuláció, a ragadozók nemcsak román, szlovák és skandináv rengetegben portyáznak, hanem visszatérnek korábbi élőhelyeikre. Mind gyakrabban felbukkannak Magyarországon is.

„Bár a természetvédelmi beavatkozások jóvoltából a farkasok száma növekszik, a populáció még messze van az ökológiai szempontból kívánatostól – mondja Sallai Róbert Benedek, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület ügyvezetője, aki szerint a szlovák vadászati szabályok, amelyek 150 példány kilövésére adnak engedélyt, újra veszélybe sodorhatják az európai, így a hazai állományt is. A Nimfea a Magyar Természetvédők Szövetségével karöltve ezért nyújtott be panaszt az Európai Bizottsághoz, amelyben azt kérik, vizsgálják felül a szlovák gyakorlatot. A természetvédők a farkasállomány sebezhetőségére figyelmeztetnek, és újabb intézkedéseket szorgalmaznak a populáció stabilizálása érdekében. „A farkas kiemelt jelentőségű faj. Védelméért és természetes elterjedéséért az Európai Közösség különös felelősséggel tartozik – mutat rá Sallai. – A szlovák populáció szerintünk 51 százalékára kiterjedő vadászati engedély viszont egyáltalán nem biztosítja a faj védelmét.”

Árnyaltabban látja a helyzetet Szemethy László, a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének vadbiológusa. A szakember szerint nem arról kell vitatkozni, hogy hány állatot szabad kilőni. A vadpopulációt ugyanis jobban veszélyezteti a vadászatnál a természetes élőhelyek rombolása. „Mindenki, még az Európai Unió szabályozása is a vadlétszámról vitázik, holott azt praktikusan meghatározni nem lehet – mondja Szemethy László. – Nagyon kevés olyan ország van, ahol farkasra vagy bármilyen vadfajra tisztességes létszámbecslés történik. Az olaszok például a farkasüvöltésre válaszoló egyedek hanganalízise alapján próbálnak következtetni az egyedszámra. A szlovák kollégák pedig a hóban talált nyomok alapján számolnak, de az sem megbízható módszer. Öt éve 150 és 400 közé tették a farkasok számát – természetesen a vadászok mondták a többet, a természetvédők a kevesebbet.”

A vadbiológus szerint a problémát máshogy kell megközelíteni. A szakember az úgynevezett farkashatást vizsgálná, amelyből kiderül, hogy kevés, elegendő vagy túl sok farkas él egy területen. „A hatásuk mérhető a vadállományon, a háziállatok elleni támadásokon, de itt sem a farkasok elleni uszítás a megoldás. Meg kell vizsgálni, hogy megfelelően védték-e a háztájit: nem mindegy, hogy jól bekerített, kutyákkal védett területre tört be a farkas, vagy elcsellengett állatot ejtett el. Végül a lakott területeken, szeméttelepeken felbukkanó farkasok hatását is vizsgálni kell. Brassó külvárosában volt ilyen probléma, az ott lakók nyugalmát zavarták meg az állatok. E hatások jól mérhetők, s következtetni lehet belőlük az állomány nagyságára is.”

A farkas ugyanis tart az embertől, ahol csak lehet, elkerüli, ezért sem könnyű az összeírásuk. Ha felbukkan a lakott területeken, tizedeli a juhnyájakat, az azt jelzi, hogy az erdőben nincs elég táplálék, ami a túlszaporodásukra utal. Ilyenkor semmi nem szól a vadak kilövése ellen, s attól sem kell tartani, hogy az állomány vészesen csökken a vadászat miatt. „A farkas falkában él, évente 3-4 kölyke van, ha békén hagyják, s megfelelő életteret kap, gyors állománynövekedést produkál. Ez figyelhető meg az olaszországi Toscanában vagy Skandináviában. Ott – bár szeretik a farkast –, engedélyezik a vadászatot is. Baj akkor van, ha a kiirtásra törekszünk, s nem szabályozásra.”

- Árvay N. Tivadar -

A vadkozmetikus

A farkasok fontos szerepet töltenek be a vadállomány „kozmetikázásában”. Falkában vadásznak, s noha a náluk nagyobb testű, egészséges szarvasokat is elejtik időnként, a beteg, sérült egyedeket „biztos foggal” válogatják ki az erdőben. Szlovákiában egy néhány éve végzett vizsgálat azt igazolta, hogy ott, ahol van stabil farkasállomány, ritkább a vaddisznópestis előfordulása. A beteg állatokat a farkasok időben megfogják, s megakadályozzák a fertőzés terjedését.

De ugyanígy kordában tartanák a néhol Magyarországon is túlszaporodott, a mezőgazdaságnak és erdőgazdálkodásnak kárt okozó nagyvadállományt. Ezt a természetvédők egy része sem vitatja.

Csereháti farkasfölde: jönnének, de az autópályák elzárják az útjukat

Lehetne stabil farkaspopuláció az Északi-középhegységben, a Cserehát, az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység területén. Az állományt Szlovákiából lehetne hizlalni, de hiányoznak az ökológiai folyosók, amelyeken vándorolhatnának az állatok. Autópályák, folyók, lakóterületek állnak a falkák útjába. Nem 150 állat kilövéséről, hanem erről kellene vitázni – véli a szakemberek egy része –, mert a farkas akkor sem tud idejönni, ha akar. A lakosság ellenállása is gátolja a betelepítést, holott emberre támadó farkasról utoljára Münchhausen báró „számolt be”. Gondos előkészítéssel, lakossági fórumokkal azonban a téves előítéletek is leépíthetők.